BUX
38657

Orbán elmozdíthatatlan? (FT)

Több körülmény is amellett szól, hogy Orbán Viktor kimozdíthatatlan a magyar politikai élet centrumából - ez derül ki a Financial Times cikkéből, amely meglepően pontos kiegészítő megjegyzéseket fűz egy Magyarországról szóló friss angol nyelvű tanulmányhoz.

Napi.hu, 2015. február 4. szerda, 11:05

A magyar politika, akár csak a magyar nyelv, meglehetősen rejtélyes a külső szemlélő számára, amire Orbán Viktor második kormányának megalakulása rátett még egy lapáttal. Vagy másként fogalmazva újabb réteggel vastagította a külvilágot és Magyarországot elválasztó "paprikafüggönyt" - kezdi ironizáló megjegyzéssel a magyar viszonyokról szóló cikkét Kester Eddy, a Financial Times (FT) régiós szakírója.

A magyar miniszterelnök általában kerüli, hogy válaszoljon a külföldi média képviselőinek kérdéseire, s ha megszólal azt magyarul teszi, bár angolul is felelhetne. Ez mutatja, hogy mondandóját hazai közönségének szánja. Mindez arról jut eszébe az FT szakírójának, hogy megjelent a Hungarian Politics 2014 című tanulmány, egy olyan angol nyelvű tanulmány készült Magyarországról, amelyet magyarországi szerzők jegyeznek. Kevés ilyen forrás áll a külföldi megfigyelők rendelkezésére - panaszkodik Eddy. Ez esetben Győri Gábor és Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatóinak munkájáról van szó, amelynek elkészítését a német Friedrich Ebert Alapítvány támogatta.

Így működik a centrális erőtér

A tanulmány értékeli a három tavalyi választást. A Jobbik tavaszi sikere - a parlamenti választásokon a szavazók ötöde tette az X-et e párt logója mellé - nem csupán azért vet fel komoly kérdéseket, mert a szélsőjobboldali párt ellenséges a kisebbségekkel és a demokrácia bizonyos vonatkozásaival szemben, hanem azért is, mert tartós sikere hozzájárul a politikai rendszer megmerevedéséhez. Nevezetesen hosszú időre lehetetlenné teszi, hogy a baloldal alternatívát állítson a hatalmon lévőkkel szemben.

Az egyoldalúan bevezetett új választási rendszer a nagy politikai erőknek kedvez, ami arra kényszeríti a szétforgácsolt demokratikus ellenzéket, hogy - akárcsak 2013-ban - a következő választások előtt is politikai bazári alkukat folytasson az egyesülésről. Enélkül esélye sincs arra, hogy a parlamentbe juttassa képviselőit. A tavalyi tapasztalatok alapján azonban úgy tűnik, ily módon nem tudja kellőképpen összefogni a Fidesz-ellenes szavazókat, ezért nem tudja olyan mértékben mérsékelni a kormánypárt fölényét, hogy az veszélyeztesse a Fidesz parlamenti többségét.

A kormánypárt még 35-40 százalékos támogatottsággal is hatalmon maradhat. A Jobbikot és a szocialistákat a szavazók jelentős tömegei utasítják el, ami megosztja a Fidesszel szembeni választóközönséget. Nagy szerencséje ez a kormánypártnak, hiszen ezt biztosítja, hogy relatív többségével tartósan hatalmon maradhasson - derül ki a tanulmányból.

Hangszórón át dübörgő gazdaság

A szerzők a magyar kormány külpolitikáját, az elhíresült keleti nyitást elemezve arra a követeztetésre jutnak, hogy immáron nem tekinthető egyértelműnek Magyarország stratégiai elkötelezettsége a Nyugat mellett. Nem véletlen, hogy ez beindította a riadócsengőket az ország szövetségeseinek körében, főként az USA-ban, amellyel fagypontra jutottak a budapesti kormány kapcsolatai.

A gazdasággal kapcsolatban a tanulmány megjegyzi, hogy a növekedés a kormánypárt érdekeinek megfelelően, a választások előtt menetrendszerűen indult be. Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy az elmúlt év sikerei valamiféle alaposan átgondolt gazdasági stratégiának köszönhetők. Felerősítette a gazdaság "dübörgésének" hangját néhány jól időzített bejelentés - mindenekelőtt a devizahitelesek problémájának rendezéséről - és némi manipuláció. Az utóbbi alatt bizonyára az uniós források koncentrált felhasználására és a rezsicsökkentésre gondolhatnak a szerzők.

Nem jobboldali jobboldal

Az FT szakírója dicséri a Policy Solutions tanulmányát jó angolságáért és pontos helyzetelemzéséért, ám talál egy lényeges hiányosságot is. Hiba, hogy a szerzők továbbra is a hagyományos bal-jobb felosztásban tálalják a magyarországi politikai erőket. Ez ugyanis elfedi a politikai viszonyok zavarosságát. A magát jobbközépnek tartó Fidesz, amely tagja az Európai Néppártnak, csak néhány elemében felel meg ennek a jelzőnek.

Azzal, hogy az Orbán-kormány felszámolta a demokratikus súlyok és ellensúlyok rendszerét, hogy a miniszterelnök ismételten felhasználja az államot saját hóbortjai kielégítésére (a legjobb példák erre a stadionépítések), továbbá hogy erősen rá van kattanva magánvállalatok államosítására, a Fidesz szembe megy a modernt konzervativizmussal. Az ugyanis versenypárti és a minimális állam híve. Emellett igen erősen tartják magukat azok a vádak, amelyek szerint az Orbán-rendszer voltaképpen egy uram-bátyám világ, hogy az uniós forrásokat Fidesz közeli magánzsebekbe csatornázzák át.

Iszapbirkózó-bajnok

Ezzel szemben a baloldaliként emlegetett magyarországi pártok privatizáltak, amikor hatalmon voltak és ez ma sem szitokszó a számukra, akárcsak a piaci verseny. Bármi és bárki, aki Magyarországon megkapja a baloldali vagy a liberális jelzőt, azonnal a nemzet árulójának minősül. Idetartozik egyébként a választók legalább másfél milliós tábora.

Ezek a zavaros, átláthatatlan, pontatlanul definiált viszonyok szerves részei a magyar politikának. Ebben a közegben, a magyarországi politikai iszapbirkózásban láthatóan Orbán bizonyul a legsikeresebb versenyző - véli Kester Eddy, akit sokan vádolnak elfogultsággal a budapesti kormánnyal szemben. Azt viszont nem állíthatják róla, hogy ne ismerné meglehetősen pontosan az itteni viszonyokat.