Hosszú cikket szentel Orbán Viktor politikai életútjának bemutatására a több mint negyvenéves múltra visszatekintő amerikai Foreign Policy politikai magazin weboldalán. Az írás megállapítja, hogy Orbán átformálta a Fideszt egy kicsi liberális demokrata pártból - amely az első szabad választáson, 1990-ben a szavazatok kilenc százalékát szerezte meg - Magyarország domináns konzervatív politikai erejévé. A Fidesz egyben az egyik legerősebb jobbközép párt az EU-ban és ma hazájában gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezik.

Orbán a HVG-nek 1989-ben adott interjújában azt mondta, hogy világnézetük az emberi jogok filozófiájára alapul. Szociálliberálisként határozta meg, aki a nyugati stílusú demokráciáért harcol. A rendszerváltó értelmiség díjazta, hogy ő és pártja jól kiszámított provokatív fellépésekkel segítette a szabadság kivívását. Ebből a kiindulópontból jutott el a mai magyar miniszterelnök az 1993-as konzervatív fordulatig, majd idén júliusi tusnádfürdői beszédéig, amelyben az illiberális állam mellett szállt síkra.

Political animal

A cikk a meglepően nagy átalakulás okát abban találja meg, hogy a magyar kormányfő az elmúlt két évtizedben tökéletes politikussá vált. Elsősorban a hatalom érdekli, háttérbe tolva milyen ideológiai vagy más árat kell fizetnie a hatalom megszerzéséért vagy megtartásáért. Retorikai és politikai eszköztárát annak alárendelten változtatja meg, hogy mi tarthatja őt és pártját a hatalomban.

Általában jól ítéli meg, mit kell tennie. Azok az éles ideológiai váltások, amelyeket meglépett, másokat rég hiteltelenné tettek volna, amibe régen belebuktak volna. Sikeresen démonizálja ellenfeleit azzal, hogy 1990 után saját meggazdagodásukra használták ki helyzeti előnyeiket. Eközben a Fidesz 2010 óta ugyanezt csinálja: forint milliárdokat juttat a párthoz közeli elitnek állami és magánüzleteken keresztül, aminek eredményeként az oligarchák széles köre alakult ki.

Előre valamerre

Orbán Viktor 2008 óta tovább mozdult a politikai jobb széle felé. A globális gazdasági válság nyomán Európán végigsöprő populista, nacionalista mozgalmak egyik élharcosává vált. A kicsi, nyitott magyar gazdaságot nagyon megütötte a pénzügyi krízis. A nyugati befektetők visszavonultak, a forint 2009-re az euróval szemben elvesztette értéke negyedét. A devizahitelek törlesztőrészlete megugrott, ami a lakáspiac megingásához vezetett. Ezt csak tetézte a spirálszerűen növekvő államadósság.

A magyar kormány 2011-ben azzal szembesült, hogy vagy az IMF-től kér hitelt, amivel párhuzamosan közvetlenül a lakosságot érintő népszerűtlen megszorításokat kell bevezetnie, vagy magától faragja le a költségvetési kiadásokat. Ehelyett "unortodox" lépéseket tettek: a túlnyomórészt külföldi kézben lévő bankokra és távközlési cégekre válságadót vetettek ki, egyes iparágakban államosításokat indítottak el, elkonfiskálták a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonát és a bankokra hárították a devizahitelek mérséklésével kapcsolatos intézkedések anyagi terhét.

Mindezekkel bevitték az erdőbe a magyar gazdaságot, piaci megrázkódtatásokat okoztak. Bár mostanra stabilizálódott a helyzet, a külföldi befektetőket továbbra is ellenséges környezet várja az országban.

Mindent mindennel

A kormányfő eközben tovább folytatja az egymásnak ellenmondó retorikai, politikai elemek összeházasítását. Támadja a nyugati kapitalizmust, de ezzel egyidejűleg kormánya alaposan visszavágta a felsőoktatás állami forrásait és megcsonkította a szakszervezetek jogait. Bírálja a brüsszeli bürokráciát, miközben Magyarország erősen támaszkodik az eurómilliárdos uniós támogatásokra.

Egyre többen találnak hasonlóságokat Orbán törekvései és Vlagyimir Putyin orosz államfő politikája között - stílusban és tartalomban egyaránt. A magyar miniszterelnök is egyre erősebben koncentrálja a hatalmat, miközben az új Fidesz-oligarchiák a kulcságazatok egyre szélesebb spektrumát - beleértve ebbe a kereskedelmi médiát is - hajtják ellenőrzésük alá. Akárcsak Putyin, Orbán is külföldi érdekek képviselőit látja a nemzetközi forrásokra és építő civil szervezetekben.

Látnok(?)

További jellegzetessége a Foreign Affairs cikke szerint az orbáni politikának, hogy elemeket vesz át a szélsőjobboldali Jobbiktól, a parlament legnagyobb ellenzéki pártjától, attól a politikai erőtől, amely pillanatnyilag az egyedüli komoly fenyegetést jelenti Orbán hatalmára. Ennek szellemében hangsúlyozza a határon túli magyarokat is magában foglaló, erős Magyarország eszméjét. Az elemzők egy része szerint Orbán csak pragmatikus alapon flörtöl a szélsőjobbal, azért teszi ezt, hogy elcsábítva támogatóit megőrizze a Fidesz domináns pozícióját a magyar politikában. Ugyanakkor ez az extremizmus legitimálásának veszélyével fenyeget.

Lehetséges, hogy a tusnádfürdői beszéd nem volt más, mint a magyar miniszterelnök legújabb kísérlete arra, hogy a közeljövő politikai változásának élére navigálja magát, s ezzel biztosítsa politikai támogatásának fenntartását. Ez a fordulat a liberális demokrácia visszaszorulása lenne Európa-szerte. Orbán ismerői szerint igencsak sikeres a politikai széljárás fordulatainak megérzésében.

Ne túlozzunk!

Így érzett rá arra, hogy a rendszerváltás után egymásra halmozódnak a szociális problémák, amelyekre megoldást ígért. Nem kis részben ennek köszönheti rendkívüli politikai sikereit. Más kérdés, hogy 2010 óta nem kórházak vagy iskolák épülnek Magyarországon, hanem stadionok - idézi Orbán Viktor bírálóit a Foreing Affairs.

A lapnak nyilatkozó Kovács Zoltán kormányszóvivő szavaiból viszont az tűnik ki, hogy a miniszterelnök csupán konkrét gazdasági és államszervezési kérdésekről értekezett Erdélyben. Egy nyári szabadegyetemen szólalt fel, amely megfelelő - nem hivatalos - fórum az új ötletek, kezdeményezések felvetésére.