Az EU lassacskán a transzferunió irányba tolódik - fejtette ki -, mégpedig a piacival azonos felfogás következményeként, vagyis hogy minden ország kiszámolja, mennyit ad be a közös büdzsébe, mennyit vesz ki onnan, és neki kedvező eredményre törekszik. Holott az elején nem arról volt szó, hogy "nemzeti alapon adunk-veszünk, kiegyenlítünk", hanem közös célok finanszírozásáról - így például a fejletlen régiók felzárkóztatásáról -, valamint arról, hogy egy olyan közös politika valósul meg, amely összességében mindenki javára válik - mondta a Janez Jansa szlovén kormányfővel közös tájékoztatón az egynapos ljubljanai látogatáson tartózkodó Orbán Viktor.

Szerinte Európának a költségvetési vitában el kell döntenie: üzleti transzferunióvá alakul, vagy fenntartja, hogy elvei vannak, gazdaságpolitikai filozófiája van, bizonyos ágazatokat pedig, így többek között az említett területpolitikát és a mezőgazdaságot, közös költségvetésből finanszíroz.

Azzal kapcsolatban, hogy egy múlt heti kormányhatározat szerint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter uniós főtárgyalóként felel a 2014-2020-as programozási időszak előkészítéséért, a kormányfő jelezte: a tárcavezetőnek az intézményrendszer átalakítása a feladata, nem pedig az uniós költségvetési tárgyalások vezetése. Mint fogalmazott, a pénzről a miniszterelnökök tárgyalnak, a gazdasági miniszter pedig az uniós források felhasználását szabályozó intézményrendszerrel kapcsolatban tartozik felelősséggel.

Janez Jansa szlovén miniszterelnök a sajtótájékoztatón a brüsszeli csúcstalálkozót úgy értékelte, tettek bizonyos előremutató lépéseket, majd úgy vélekedett - utalva arra, hogy országa és Magyarország is tagja a kohézió barátai elnevezésű csoportnak -, sikerül majd megvédeni a kohéziós alappal kapcsolatos magyar és szlovén állásfoglalást is.

Megállapodás nélkül ért véget múlt pénteken Brüsszelben az unió 2014 és 2020 közötti keretköltségvetéséről tartott EU-csúcstalálkozó. Mint a nyilatkozatokból kiderült, nem sikerült áthidalni azt a szakadékot, amely a kiadások drasztikus visszanyesését hajlíthatatlanul követelő britek és az ennél kompromisszumkészebb tagországok között keletkezett. Magyarország pozíciója az Európai Tanács elnökének második javaslata alapján körülbelül kétmilliárd euróval javult volna.