A kormány 2010-es kormányzásának elején úgy határozott, hogy a törvényben előírt minimumnál jobban emeli a nyugdíjakat - kezdi a nyugdíjasok és a Fidesz viszonyát elemző jelentését a Policy Agenda kutatóintézet. Az okok közhelyesek: nagyon alacsonyak voltak a nyugdíjak, jelentős nyugdíjas réteg élt a létminimum alatt. Másrészt minden kormányzó erő igyekszik a kedvében járni a választásokon nagyon aktív nyugdíjasoknak.

Ennek megfelelően 2010 és 2015 között az öregségi nyugdíjak átlagosan 26 százalékkal nőttek, és a már nyugdíjban lévők juttatása is jelentősen, 21 százalékkal bővült Ez az infláció feletti, azaz reálnövekedést jelentett. Joggal mondhatja a kormány, hogy a nagyjából egyhavi növekményt kiadó reálnyugdíj-növeléssel mintegy visszaadta a korábban eltörölt 13. havi nyugdíjat.

"Dédelgetett" réteg

A múlt héten közölt létminimum-adatok is mutatják, hogy a kormány előnyben részesítette a nyugdíjasokat. Az egyfős nyugdíjas háztartásoknál 2010-ben 70 862 forint volt a létminimum értéke. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság statisztikája alapján 2010-ben az öregségi nyugdíjasok 41 százaléka kapott ennél alacsonyabb összeget. Öt év alatt, 2015-re 79 214 forintra ment fel a létminimum ebben a körben, ám ekkor már csak az öregségi nyugdíjasok 19 százalék kapott ennél kevesebbet

Eközben azonban ugyanebben az évben a magyarok 41,5 százaléka élt olyan háztartásban, amelyben a létminimum alatt volt a család jövedelme. Ez az arány a nyugdíjas háztartások esetében csak 16 százalék volt. Más szóval, ha egy magyar háztartásban "csak" nyugdíjasok élnek, akkor ők a többiekhez képest nagyobb valószínűséggel élnek létminimum felett, azaz a helyzetük viszonylag jobb volt.

Ahol családi vagy egészségi okokból összeköltöztek az emberek, ott megugrott a létminimum alatt élők száma - a  háztartások 26 százaléka került ebbe a helyzetbe, feltéve, hogy legalább egy nyugdíjas élt bennük, míg a család többi része aktív volt.

Nyugdíjemelési egyszeregy

A vonatkozó törvény alapján a nyugdíjakat az infláció mértékével kell emelni. Ha a pénzromlás üteme meghaladja a várakozásokat, akkor novemberben kiegészítő emelés jön, ha azonban a kormány a költségvetés megalkotásakor magasabb inflációval számolt, mint amennyi bekövetkezik, akkor a különbség növeli a nyugdíjak vásárlóerejét, azaz ez a nyugdíjasok nyeresége.

Ez történt az elmúlt években, ám a jó időknek vége szakad, ha a kormány reálisan kezdi tervezni az inflációt. Ez történik jövőre, és ezért jelentettek be 0,9 százalékos emelést. A nyugdíjasok azonban megszokták, hogy viszonylag jól gyarapszik a pénzük, ezért sokként érte őket az egy százaléknál kisebb növelés.

Van magyarázat

A kormány azzal védekezik, hogy nyugdíjemelésként beszél az alapvető élelmiszerek áfacsökkentéséről, amely egyébként minden társadalmi csoportot egyaránt érint. A lakonikus nyilatkozat szerint ez több tízezer forint megtakarítást jelent az érintetteknek. Ami persze egy évre értendő.

A tej, a tojás és a baromfihús áfájának mérséklése, amennyiben a kereskedők nem nyelik le a különbséget, a Policy Agenda számításai szerint havonta átlag 614 forint megtakarítást hozhat a magyaroknak. A nyugdíjas háztartások fogyasztási szokásai miatt náluk ez több,  840 forint lehet. Ez olyan, mintha 0,5 százalékkal nőnének a nyugdíjak.

Ki veszít?

Ugyanakkor az adatok szerint a létminimum alatt élő háztartások esetében az egyes alapvető élelmiszereket érintő áfacsökkentés nagyjából háztartásonként átlag 780 forint megtakarítást eredményez. Ez is arra utal, hogy a kormány - bár propagandája szerint erre törekszik - nem tudja egyszerre megvédeni a nyugdíjasokat és munkaalapú társadalom aktív munkavállalóit.

Bár a létminimumhoz viszonyítva sikerült feljebb tolni a nyugdíjasok életszínvonalát, ám nagyon sok olyan háztartás van, amelynek tagjai dolgoznak, de jövedelmük szerint alatta maradnak a létminimumnak. Ez a torz bérrendszer problémája, amely nagyon sok embert "tart" a minimálbér környékén.

A kormány megtehetné, hogy a kisebb keresetűek javára csoportosítaná át az adófizetők pénzének egy részét - ezt tette az elmúlt években a nyugdíjasokkal -, ám egyelőre nem ezt teszi.

Miért?

A Polcy Agenda szakértői szerint az ország vezetése eddig azért nem lépett erre az útra, mert elhiszi azt a közgazdasági állítást, amely szerint az alacsony bérek vonzzák a külföldi befektetőket. Ezt az ellentmondást úgy oldhatnák fel, hogy a munkát terhelő adókat csökkentenék. Így nem feltétlenül kerülne többe a foglalkoztatás, mégis magasabbak lehetnének a jövedelmek.

Viszont kevesebb jutna közösbe, az állami költségvetésbe, ami megint valahonnan máshonnan, valami más kiadás finanszírozásához hiányozna.

A szakértők úgy látják, hogy bár a kiskeresetűek "hangulatjavító intézkedései" még váratnak magukra, a kormány ebben a ciklusban valamit lépni fog ezen a fronton. Ha másért nem, azért, mert - hasonlóan a nyugdíjasok kedvező kezeléséhez  - ez is hozhatna politikai hasznot a konyhára.