A magyar gazdaság szétvált, 2006-2007 óta csökkenő belföldi felhasználással (háztartások fogyasztása és beruházások) szemben az export gyorsan nőtt (2010-ig a V4-ek között a legtempósabb, utána Szlovákia leelőzött), amivel párhuzamosan az import is bővült - vélekedett előadásában Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója. Ilyen szétszakadást a másik három visegrádi országban sem lehetett látni - ezt mutatják az alábbi, az előadásból fotózott ábrák:

Kép: Napi.hu

Rejtély, hogy miként tudott a magyar gazdaság kül- és belpiaci teljesítménye így szétválni. Ez mindenképp a gazdaság duális szerkezetét jelzi, a világgazdaságba erősen integrálódott multinacionális termelő és szolgáltató cégek és a sokkal gyengébb, rosszabb tőkeellátottsággal és piaci ismeretekkel rendelkező hazai vállalkozások távolságát. Mindebben a gazdaságpolitika is ludas volt, hiszen a 2006-2007-es fiskális megszorítások éreztették hatásukat.

Kiemelte: a GDP-növekedés fontos húzóereje volt a nettó export, ám ennek hozzájárulása a GDP-hez a második negyedévben már nulla volt. Ennek az az oka, hogy elkezdett növekedni a belső felhasználás - a beruházások tempósan, a fogyasztás kisebb mértékben -, ami pedig az import bővülésével járt együtt. Ez mérsékelheti a külkertöbbletet is, de mivel jóval nagyobb az export értéke, mint az importé, az szufficit jó ideig fennmarad majd. Makroszempontból az a kérdés, hogy a belföldi felhasználás növekedése mennyire importigényes, illetve milyen új exportkapacitásokat lehet beindítani.

Palócz szerint a kivitelt a külföldi tőkebevonás erősítésével, a nemzetközi tőke bizalmának helyreállításával, a hazai kkv-k exportjának támogatásával, az exportképes közép- és nagyvállalatok kiemelt támogatásával lehetne erősíteni. A külföldi befektetők kapcsán aláhúzta: tény, hogy Magyarország külföldi megítélése a gazdasági körökben rendkívül rossz, ami negatív hatással van a tőkebeáramlásra, de az is igaz, hogy a befektetési döntések során a politikai tényezők megítélése csak a 6-7. legfontosabb tényező. Nem csak a legnagyobb befektetőkre kellene koncentrálnia a kormánynak - derült ki az előadásból -, hiszen sok külföldi középvállalat telepedett le, például az osztrák határ közelében, amelyeket sem a kabinet retorikája, sem a különalkuk (azaz a stratégiai megállapodások) nem támogatnak. Ezt a befektetői kört tántoríthatja el a leginkább a politika negatív megítélése.

A jó hír

A NAV adatbázisai alapján ugyanakkor egy rendkívül kedvező folyamat is kiderült: szinte robbanásszerűen nőtt az exportban a részben, vagy teljesen magyar tulajdonban lévő cégek aránya, ezt mutatja az alábbi grafikon utolsó oszlopa:

Kép: Napi.hu

A statisztikát ugyanakkor befolyásolhatták bizonyos mértékben az egyes exportőrök tulajdonosváltásai (külföldi tulajdonból magyar tulajdonba), de más vizsgálatok is azt mutatják, hogy valóban nőtt a hazai cégek kivitel - vélekedett Palócz Éva. Az előadás hallgatóságában volt olyan tipp is, hogy a hazai piac annyira beszűkült, hogy kénytelenek voltak exportálni a cégek, továbbá offshore-vállalkozások is a valós tulajdonosukkal kerülhettek be a statisztikába.

Iparosítás és különalkuk

A magyar vállalatokat már nem a kínai verseny teszi tönkre, hiszen a kínai átlagbér növekvőben van, immár eléri az évi kétmillió forintot - mondta Ábel István, az MNB elemzője. Igaz, az energia és a környezetvédelmi költségek terén még nagy a különbség. Veszélyt jelent viszont az európai deflációs kockázat, hiszen ha a térség növekedése a deflációs csapda miatt nem tud megindulni, az Magyarország helyzetét is nehezíti.

Fontos, hogy a globális értékláncokat, amiben a vállalatok működnek, a szegmentált termelés jellemzi, az egyes országok külkereskedelmét pedig ennek megfelelően nem a végtermék, hanem a résztermékek kivitele dominálja. Ez a töredezett előállítás teremtett lehetőséget a feltörekvő országok számára a felzárkózásra. Ebben a helyzetben az egyes országok komparatív előnye is nagymértékben lecsökkent, ezek kihasználása helyett arbitrálás folyik: a globális vállalat oda megy, ahol olcsóbban termelhet - fogalmazott Ábel.

Milyen befektetőkre volna szükség? Azokban az iparágakban, ahol nagy a verseny, alacsony a költség és alacsony a haszon, illetve nagy a relokációs veszély is, vagyis az ezeken a területeken tevékenykedő cégek könnyen áttelepíthetik gyártásukat az olcsóbb termelést lehetővé tévő országokba. Arra érdemes tehát koncentrálni, ahol nagy gazdasági haszon keletkezik.

Arra a kérdésre, hogy ezekbe a globális folyamatokba hogyan illeszkedik a kormány újraiparosítási politikája, Palotai Dániel, az MNB ügyvezető igazgatója úgy válaszolt, hogy a kabinet - a multikkal kötött stratégiai megállapodások révén is - minél nagyobb beszállítói arány ösztönzésével növelheti a foglalkoztatottságot és a hozzáadott értéket. Úgy vélte, nem aknázzuk ki megfelelően a nagy termelékenységű multinacionális cégek szerepét, az alacsony hozzáadott-értéket a GNI és a GDP közötti jelentős különbség is mutatja.

Ha hagyjuk, maguktól is csinálják

Az erőltetett állami iparosítás - amire egyébként is igen csekély a mozgástér, még az EU-forrásokkal is - káros lenne - vélte Palócz. Úgy látja, a magyar újraiparosítás természetes folyamat, a német cégek - ha hagyjuk, ösztönözzük, támogatjuk őket - akkor maguktól is jönnek és termelni, exportálni fognak. A stratégiai megállapodások kapcsán úgy vélte, általánosan kellene jobb környezetet teremteni a különalkuk helyett, de ezek a megállapodások még mindig jobbak a semminél.