A kilábalás mindig sokkal lassabb egy válság után, ha azt nem támogatja egy jól működő bankrendszer - kezdte előadását Simor András a Portfolio.hu által szervezett Budapesti Gazdasági Fórum 2012-n. Az államok ezért támogatni szokták a bankrendszert - de ez nem cél, csak eszköz a gazdasági növekedés beindításához - hangsúlyozta a jegybank elnöke.

Azok az országok, ahol nincs hitelezés, nem csak rövid távon maradnak le, hanem a hosszú távú növekedési potenciál is sérül, az államok ezért sokat költenek a bankrendszer stabilizálására egy válság során. A magyar bankrendszerben a legutóbbi krízis során három bankot segítettek ki, de pusztán azért, hogy azok a hitelezést felpörgessék. A magyar állam az akkor kifizetett támogatást már visszakapta - tette hozzá a jegybankelnök.

A régiónkban Magyarországon a legalacsonyabb a külföldi tulajdon részaránya a bankrendszerben, amiből nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a magas arány miatt ne lenne hitelezés Magyarországon. Ugyanakkor az is igaz, hogy részben a külföldi tulajdonnak volt köszönhető, hogy a magyar államnak kevésbé kellett beavatkoznia a válság során - ezt megtették helyette a külföldi anyabankok. Ebben az időszakban 470 milliárd forintnyi feltőkésítésére került sor. Nettósítva, azaz levonva a tulajdonosnak kifizetett osztalékot, még mindig a magyar GDP 2 százalékának megfelelő beruházás történt a bankrendszerben 2008 és 2011 között.

A magyar bankrendszer viszont rá van utalva a külső forrásokra, mert magas a hitel betét mutató - igaz ez az arány számottevően, 150 százalékról 120 százalékra csökkent. Sajnos rossz minőségű a bankok portfóliója, magas a nem teljesítő hitelek aránya, az értékvesztéssel való fedezettség viszont alacsony - vázolta a helyzetet Simor.

A bankredszer alig támogatja a növekedést

A magyar bankrendszer a régió többi országához képest a vállalati hitelezésen keresztül alig támogatja a növekedést. A kérdés az, hogy miért? A kereslet, vagy a kínálat a szűkös - erről vitatkoznak sokat mostanában a szakemberek. Az MNB kutatásai azt mutatják, hogy a bankok 2008 óta folyamatosan szigorítják a - nem kamatjellegű - hitelfelvételi kondícióikat.

Simor szerint nem a forráshiány gátolja leginkább a bankrendszert a hitelezésben - bár ebben is van szerepe - hanem a kockázatvállalási hajlandóság. (Ez utóbbi kijelentéssel az előadást követő panelbeszélgetés több résztvevője vitatkozott, és a résztvevők körében végzett közvélemény kutatás is inkább a kereslet szűkösségét okolta a hitelezés befagyásáért).

Nem viszik ki a pénzt a külföldi bankok

Sok kritika éri a külföldi bankokat, hogy kiviszik a pénzt az országból. Ez nem igaz - mutatott rá Simor -, 2008 óta amit az állam a különböző terhekkel elvett, azt a tulajdonosok visszapótolták tőkeemeléssel. A magyar bankrendszer jövedelmezősége 2005 óta folyamatosan romlik, 2010 óta veszteséges a szektor, a kelet-európai átlagot nézve a magyar bankrendszer jövedelmezősége átlagosan mondható. Ez azt eredményezi, hogy a bankrendszer ott próbál meg pénzt keresni, ahol tud - a jól fizető adósokon. A magyar hiteleken a marzs ezért a legmagasabb Európában.

Mit tehet a jegybank, hogy segítsen? - tette fel a kérdést Simor. A legfontosabb, hogy likviditást biztosít, amit a jegybank több eszköz bevezetésével meg is tett. Ki kell lépni az ördög körből, ahol vagyunk: a bankokra rakódó állami terhek miatt nem csökken a kamatmarzs, ezért a nem teljesítő hitelek aránya tovább nő. Ez oda vezet, hogy tovább romlik a hitelezési képesség, ami nyomán romlik a költségvetés helyzete. Ezt az bankokra rakódó állami terhek csökkentésével, a banki portfóliók akár radikális kitisztításával, a bankok közötti verseny erősítésével és ezzel párhuzamosan a fogyasztóvédelem fokozásával lehetne elérni.