Az EU tagállamaiban a születéskor várható élettartam 1990 óta több mint 6 évvel, az akkori 74,2 évről 2014-re 80,9 évre emelkedett. Nyugat-Európában 8 évvel magasabb a várható élettartam, mint a legalacsonyabb számot produkáló közép- és kelet‑európai országokban. Nem csak a kontinens országai, de az egyes országokon belül is nagyok az egyenlőtlenségek a képzettebb, jobban kereső, valamint a hátrányosabb helyzetű lakosok között, főként azért, mert az egyes csoportok különböző mértékben vannak kitéve egészségügyi kockázatoknak, és nagyok az eltérések a jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés terén is - írja az OECD szerdán kiadott jelentése.

Magyarországon az 1990-es nem egészen 70 évről 2014-re 76 évre növekedett a születéskor várható élettartam, amivel változatlanul az EU sereghajtói között állunk, Romániát, Litvániát, Bulgáriát és a legrosszabbul álló Lettországot másfél évvel megelőzve.

Íme egy nagyon szomorú első hely

Krónikus betegségek okozták 2013-ban 550 ezer 25-64 év közötti uniós polgár korai halálát, 3,4 millió aktív életév elvesztését okozva ezzel. A százezer lakosra jutó, nem fertőző betegségek miatt bekövetkező korai halálozás átlagos rátája az EU 28 országában 201 fő, a magyarországi adat ennek több mint a duplája, 411 fő, amivel vezetjük a listát. Magyarország után a sorban következik Bulgária 410 -es, Litvánia a harmadik 372-es rátával. A 411-es halálozási ráta összesen több mint 129 ezer, 100 ezer lakosra vetítve 2319 elvesztett életévet jelent.

EU-szerte a legtöbb korai halál 45-64 éves korban következik be, 2013-ban 508 ezer uniós polgár vesztette életét ebben az életkorban.

Iszunk, dohányzunk és túlsúlyosak vagyunk

Az dohányzás visszaszorítására tett erőfeszítések ellenére az EU országaiban élő öt felnőttből egy napi rendszerességgel dohányzik, minden ötödik felnőtt legalább havonta egyszer túl sok alkoholt iszik, s minden hatodik túlsúlyos. A munkaerőpiac és az egészségi állapot szoros összefüggését mutatja, hogy az egy vagy két krónikus betegséggel élő 50-59 éves korosztályában a foglalkoztatási ráta alacsonyabb, mint a krónikus betegségektől menetes populációban. Ugyanez igaz a túlsúlyos, a dohányzó, és a nagyivó lakosságra is. A nagyivók munkaerő-piaci mutatói lényegesen rosszabbak a nem alkoholizálókénál.

Alkoholizálásban is sikerült egy kevésbé dicső élvonalbeli helyezésre szert tenni, a 15 év körüli magyar fiúkkal csak a litvánok képesek lépést tartani ivásban, az ugyanilyen korú lányokat pedig egyedül a dán lányok hagyják le az EU-28-as listán. Ehhez képest meglepő, hogy a szeszes italokat  mértéktelenül fogyasztó magyar felnőttek aránya még az uniós átlag felét sem éri el.

Dohányzásban mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél stabilan tartjuk pozícióinkat a legtöbbet dohányzó országok között.

A foglalkoztatottság egészségre gyakorolt hatása a mentális betegségek gyakoriságában is tetten érhető, az 50-59 év közötti súlyos depressziósok között kétszeres a munkaerőpiacról korán kiesők aránya.

Ki nem találná, melyik nemzet tolerálja és melyik nem a túlsúlyt

A túlsúlyosak rosszabb munkaerő-piaci esélyeit jelzi, hogy míg az 50-59 évesek EU-átlag szerinti foglalkoztatottsági rátája 72 százalékos, a túlsúlyosak körében nem éri el a 60 százalékot. Svédországban a legkisebb a különbség  a két populáció között (90/82 százalék), Spanyolországban pedig a legnagyobb (60/44 százalék).

Gyermekkori elhízásban a magyar adatok meghaladják az uniós átlagot, felnőtteknél e téren is sikerült az élbolyhoz csatlakozni, csak a máltai és az ír felnőtt korúak között élnek nagyobb arányban túlsúlyos emberek, a lett felnőtt korú lakosság körében pedig a magyarokhoz hasonlóan 21 százalékos a súlyfelesleggel élők részaránya, szemben az uniós 16 százalékos átlaggal.

Nem állunk túl jól a cukorbetegséget illetően, az EU-26 15 évesnél idősebb populációjában átlagosan 7 százalék a diabéteszes betegek aránya, a magyarországi 7,7 százaléknál csak Máltán, Görögországban, Portugáliában és Franciaországban fordul elő nagyobb arányban a kór.

Jó, hogy a felnőttek sok gyümölcsöt esznek, de mi van a zöldséggel, és hogy táplálkoznak a gyerekek?

Az OECD-jelentésből az egészségügyért felelős államtitkárság sietett kiemelni azt az örömteli tényt, hogy a magyar felnőttek napi gyümölcsfogyasztása meghaladja az uniós átlagot, azt azonban elfelejtették hozzátenni, hogy zöldséget viszont az EU-átlagánál kevesebbet esznek, a 15 évesek körében pedig mind a zöldség, mind a gyümölcs fogyasztása elmarad az uniós átlagtól.

Az elemzés kiemeli: a rossz egészségi állapot óriás költségvetési terhet ró a tagállamokra, a munkaképtelenség és betegszabadság miatti kiadás évente átlagosan a GDP 1,7 százalékát teszi ki, többet, mint a munkanélküliségi ellátások összege, ezért a jelenleginél nagyobb erőfeszítésre van szükség az egészségügyi és a foglalkoztatási politika összehangolásában, hogy csökkenhessenek az egészségre káros hatások.

Az összefoglaló szerint az ellátás minősége általában javult az EU legtöbb országában, különbségek azonban továbbra is vannak. Javult egyes életveszélyes betegségek - pl. a szívinfarktus, az agyvérzés és a rák különböző formáinak - kezelése, ennek nyomán a túlélési arány, de sok országban további erőfeszítésekre van szükség a sürgősségi ellátással, krónikus betegségek ellátásával kapcsolatban.


Az erőfeszítések szükségességét a magyar adatok igencsak alátámasztják. Rákban úgy általában a 2013-as adatok szerint Magyarországon halnak meg a legtöbben 100 ezer lakosra vetítve az EU-28-ak között, miközben a daganatos betegségek 100 ezer lakosra vetített magyarországi előfordulása csak alig haladja meg a 260 fő körüli uniós átlagot. Az egyes ráktípusokat vizsgálva is van két első helyünk, tüdőrák és vastagbélrák miatt is Magyarországon vesztik legtöbben az életüket 100 ezer lakosra vetítve.

EU-szerte több mint 1,3 millióan haltak meg rákban 2013-ban, ez a második leggyakoribb halálok a szív- és érrendszeri megbetegedések után az unióban. A halálozási listát vezető  Magyarországon több mint 10 százalékkal többen vesztik életüket daganatos betegség következtében, mint az uniós átlag.

Ishcemiás szívbetegség miatti halálozásban a litvánok, a lettek és a szlovákok teljesítenek csak rosszabbul, a magyar stroke halálozási rátánál pedig csak a bolgár, román, lett litván, horvát adatok rosszabbak az EU-28 országokat összevetve.

Milyen költéssel érjük el mindezt?

Az egészségügyi kiadások 2015-ben a teljes uniós GDP 9,9 százalékát tették ki szemben a 2005-ös  8,7 százalékkal. Az előrejelzések szerint az következő években elsősorban a népesség elöregedése  és az új diagnosztikai valamint terápiás lehetőségek bevezetése következtében valamennyi országban nőni fog az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya.

Magyarország sem GDP arányosan, sem a fejenkénti kiadásokat illetően nem áll túl jól az EU-28-akhoz képest. Míg a GDP arányos állami részesedés uniós átlaga 2015-ben 8 százalék volt, Magyarországon nem érte el az 5 százalékot, (a teljes költés az EU-28 9,9 százalékához képest nálunk 7 százalék)  s a GDP-től elszakadva, a fejenkénti kiadásokat illetően is sereghajtók között vagyunk, csupán Ciprust, Horvátországot, Bulgáriát és Romániát magunk mögé utasítva.

GDP-arányosan legtöbbet a németek, a svédek és a hollandok költenek, nagyjából mindegyik ország 11 százalékot, amelyből 9-10 százalék közötti az állami forrás aránya.

 

Az EU-27 országában az egészségügyi büdzsé átlagosan 30-30 százaléka jut kórházi és járóbeteg ellátásra, 15 százalékkal részesül a kiadásokból a krónikus ellátás, 19 százalék jut gyógyászati termékekre, 7 százalék közösségi szolgáltatásra. Magyarországon az uniós átlaghoz hasonlóan, 29-29 százalék a fekvő és járóbeteg-ellátás részesedése, sokkal kisebb szelet - 4 százaléknyi - jut viszont a krónikus ellátásnak, ami különösen a közelgő átalakítás kapcsán figyelemre méltó, s csaknem az uniós átlag kétszerese - 33 százalék - a gyógyászati termékek részesedése.

A gyógyszeripar szerepéről a jelentés megállapítja, az életfontosságú az egészségügyi ellátásban, a döntéshozóknak pedig egyensúlyt kell tartani a betegek új, innovatív terápiákhoz való hozzáférése és a gyártóknak juttatott fejlesztési ösztönzői között, mivel az egészségügyi büdzsé korlátokat szab a költésnek. A fekvő- és a járóbeteg-ellátás után jellemzően a gyógyszerkassza a legnagyobb az EU-tagállamokban, a kiadások mintegy hatodát fordítják erre a kórházban alkalmazott gyógyszerek nélkül. Az európai gyógyszerkassza 2014-ben 200 milliárd euróra rúgott.

Míg EU-szerte átlagosan a gyógyszerköltés mintegy kétharmadát fedezi az állami támogatás, Magyarországon a 2014-es adatok szerint csak 49 százalékát. Összesen 8 olyan ország van, ahol a kiadások felénél kevesebb származott állami támogatásból.

Sokat fizet zsebből a magyar

Az egészségügy kasszát az EU-28 átlagában 37 százalékban állami támogatásból, 42 százalékban kötelező egészségbiztosításból, 15 százalékban a betegek hozzájárulásából, 5 százalékban önkéntes biztosításokból finanszírozzák. Magyarországon az állami támogatás aránya 9, a kötelező egészségbiztosítási rendszeré 58 százalék volt 2014-ben, a betegek 28 százalékkal járultak hozzá a kiadásokhoz, önkéntes egészségbiztosításból a források 3 százaléka származott.

A magyar betegeknél nagyobb arányban 6 országban járultak hozzá a lakosok a gyógyításhoz, egy országban, Portugáliában pedig ugyanakkora arányú a lakossági részesedés. A régión belül egy országban sincs még csak közelítőleg sem ilyen magas arányú lakossági teherviselés.

Az állami és a kötelező egészségbiztosítási rendszert együttvéve az EU-28 országában átlagosan 16 százalék az egészségügyi kassza részesedése a kormányzat kiadásaiban. Magyarországon az állam a kiadások 10 százalékát fordítja egészségügyre, ennyit, vagy ennél kevesebbet csak Horvátország, Görögország, Lettország és Ciprus áldoz polgárai egészségre.

Sokan meghalnak, akkor is, ha még nem lenne muszáj

Az uniós országokban 2013-ban 1,2 millióan haltak meg olyan betegségek és sérülések következtében, amelyek hatékonyabb közegészségügyi és megelőzési politika, időben nyújtott és hatékony egészségügyi ellátás révén elkerülhető lett volna. Nem véletlenül a közegészségügy és az egészségügyi ellátás teljesítményének javítása az egyik fő prioritás az uniós országokban.

A két szélső érték között háromszoros az országok közötti különbség a 100 ezer főre jutó, megelőzhető halálozás terén. Olaszország közölte a legkedvezőbb, Litvánia a legkedvezőtlenebb adatokat, s csak a lett és a litván megelőzhető halálozási szám rosszabb a magyarnál, ami az uniós átlag csaknem kétszerese.

Milyen az ellátórendszer hozzáférhetősége?

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést vizsgáló részből kiderül, nem állunk olyan rosszul orvoslétszámban, mint ahogy gondoljuk. 2014-ben 3,3 orvos jutott ezer magyar lakosra,  amivel nagyjából a középmezőnyben helyezkedünk el, figyelembe véve a 3,5-ös uniós átlagot. Sőt, az adatok szerint az orvosok száma nőtt is a 2000-es, ezer főre jutó 3-hoz képest.

Az ezer lakosra jutó nővérek száma már elmarad az uniós átlagtól, 6,4/8,4 , de még így is elég nagyjából egy középmezőnybeli helyezésre.

Borzasztóan sokat jártunk orvoshoz, a 2014-es csaknem 12 orvosi konzultációval a magyarok az elsők, az uniós átlagpolgár mindössze 7 látogatást könyvelhetett el. A magyar orvosok állnak az élen a 3550 darab éves orvos-beteg találkozóval, szemben a 2140 találkozást jegyző uniós átlagorvossal.

Utolsók vagyunk viszont MRI és CT ellátottságban, legalábbis a  2014-es adatok szerint.

Az ezer lakosonkénti kórházi ágyak száma 7, az uniós átlag 5,2. Figyelemre méltóan alacsony azonban ezen belül az aktív ágyak részesedése, alig 60 százalék, míg az EU-27 átlagában 80 százalékban aktív ágyak képezik az ellátórendszert.

Egy jó adat a végére, a magyarok az uniós átlagnál (kb 25 százalék) valamivel ritkábban (kb 21 százalék) kényszerültek arra, hogy az alapellátás elérhetetlensége miatt sürgősségi ellátást vegyenek igénybe. E téren Szlovákia és Csehország kiugróan rossz adatot közölt, itt a lakosok 74 százaléka kényszerült erre a lépésre.

További részletek itt.