A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A 2012-es költségvetés eddig megismert részletei a személyi jövedelemadó rendszerének további átalakítását tartalmazzák. Mind a szuperbruttó adóalapot, mind az adójóváírást eltörölnék, a munkavállalói járulék pedig egy százalékponttal emelkedne. Mindezek hatására az átlagbér alatt kereső munkavállalók nettó jövedelme − változatlan bruttó béreket feltételezve − mérséklődne, míg a magasabb jövedelmű foglalkoztatottak nettó keresete emelkedne. Bár a részletek még formálódnak, a kormány több fórumon is utalt rá, hogy a nettó jövedelmek csökkenését elsősorban a minimálbér és a szakmunkás-bérminimum jelentős emelésével kompenzálná. A cikk ennek lehetséges munkapiaci hatásait tekinti át.

Kapcsolódó

Még 2001-ben az akkori Orbán-kormány a minimálbért havi bruttó 25 ezerről 40 ezer forintra, majd 2002-ben 50 ezer forintra emelte. Becsléseink szerint ez utóbbinak volt nagyobb hatása a teljes versenyszféra béreire. Ez azzal állhat összefüggésben, hogy 2001-ben az úgynevezett Kaitz-index (a minimálbér és az átlagbér vagy medián bér hányadosa) régiós összehasonlításban még átlagosnak volt tekinthető, 2002-ben azonban már kiemelkedően magas volt. A magas Kaitz-index azt jelenti, hogy a minimálbérek közel állnak az átlagos bérszinthez, így az alsóbb jövedelmi szinteken előírt béremelés nagyobb eséllyel gyűrűzik tova a magasabb bérkategóriák irányába.

Az OECD adatai szerint a hazai Kaitz-index az elmúlt években ugyan nem változott, azonban régiós összehasonlításban most is magasnak tekinthető. Ráadásul Magyarországon igen magas a minimálbér környékén foglalkoztatottak aránya: a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nagyjából 15 százaléka minimálbért, további 10 százaléka a jelenlegi és a megemelt minimálbér közötti összeget keres, azaz a minimálbér emelése jelentős számú munkavállalót érint. Így számításaink szerint a 2012-ben tervezett 18 százalékos minimálbér-emelés a teljes versenyszféra bérindexét körülbelül másfél százalékponttal emelheti meg, így a bruttó bérek 2012-ben akár 6 százalék feletti ütemben emelkedhetnek.

A nagy kérdés, hogyan reagálhatnak a vállalatok a hosszabb távon növekvő bérköltségekre. Kézenfekvő megoldás az értékesítési áraik emelése lehetne: 2000−2001-ben már a minimálbér-emelések bejelentésekor emelkedni kezdett a maginfláció. Jelenleg az áremelésre azonban a gyenge keresleti feltételek mellett korlátozottak a cégek lehetőségei. A háztartások bruttó jövedelme ugyan összességében nő, ám az indirekt adóintézkedések miatt felpörgő infláció ennek hatását érdemben erodálja és jövőre a reáljövedelmek és ezzel a fogyasztás csökkenésére számíthatunk.

A korábbi tapasztalatok szerint a másik alkalmazkodási mechanizmus éppen a szürke vagy feketegazdaság újbóli terjedése lehet. Korábbi, 2004-re vonatkozó becslések szerint a minimálbéresek mintegy fele kap a bejelentett bérnél magasabb jövedelmet; ám a 2006−2007-es szabályozóváltozások hatására ez az arány ma valószínűleg kisebb. Azon vállalatoknál, amelyek minimálbéres foglalkoztatással adóelkerülő gyakorlatot folytatnak, a bérköltségek nem feltétlenül nőnek. Ugyanis az alkalmazkodás egyik módja lehet, ha a korábban teljes munkaidőre bejelentett munkavállalót részmunkaidőre jelentik át. Ezt tapasztalhattuk a 2001−2002-es minimálbér-emeléseknél is: a részmunkaidősök száma mindkét év elején jelentősen megugrott. Vagyis a tervezett adóintézkedések nemhogy nem fehérítik a gazdaságot, de akár további feketedést okozhatnak.

Végezetül: a bérköltségek ilyen mértékű emelkedése kedvezőtlenül hathat a foglalkoztatásra is. Hazai kutatások szerint a 2001-es, 50 százalék feletti minimálbér-emelés hatására már rövid távon is markánsan csökkent a foglalkoztatás a kisvállalkozások körében. A minimálbéren foglalkoztatottak állásvesztési valószínűsége jelentősen nőtt a náluk kicsivel jobban fizetettekhez képest, illetve az alacsony bérű segélyezett munkanélküliek elhelyezkedési esélyei érdemben romlottak.

Hosszabb távon a bruttó reálbérköltségek termelékenységet meghaladó emelkedése rontja a vállalati profitabilitást, így a vállalati szféra munkakereslete tartósan mérséklődhet. Ráadásul az adóváltozások és a minimálbér-emelés éppen azon alacsonyabb termelékenységű csoportok elhelyezkedési esélyeit rontja, amelyek foglalkoztatásában jelenleg is nagy a lemaradásunk. Mindezek következménye, hogy a Széll Kálmán terv hatására növekvő munkakínálatot a vállalati szféra kisebb eséllyel lesz képes felszívni, tovább rontva az alacsonyabb képzettségűek nemzetközi összehasonlításban is gyenge foglalkoztatási arányait.


Szörfi Béla, MNB