- Milyen szerep juthat a hazai szénvagyonnak Magyarország energiaellátásában és a szélesebb gazdaságban?

- A hazai erőforrások optimális hasznosítása, az importfüggőség mérséklése létkérdéssé vált a nemzetgazdaság működtethetősége szempontjából, mindez az államadósság növekedésének veszélyét is csökkentheti. A több száz évre elegendő hazai szénvagyon erre lehetőséget ad. A szénhasznosítás kapcsán viszont számolnunk kell a jelenleg érvényben lévő korlátokkal is, melyek felülvizsgálata is aktuális - mondta el a tagvállalati véleményekre alapozottan dr Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ) ügyvezető főtitkára, aki a témában bővebb előadást tart a 2012. április 17-18-i, IIR Magyarország által szervezett Erőművek 2012 szakkonferencián, a Hotel Mercure Budapest City Centerben.

Rendkívül nagy értéket képviselnek a meglévő hazai lignitbányák (a Mátrai Erőmű Zrt Visontai- és Bükkábrányi Bányaüzemei), hiszen ezeken a helyeken az ásványvagyon mellett rendelkezésre állnak a kitermeléshez, illetve a továbbhasznosításhoz szükséges berendezések, a szaktudás és a társadalmi elfogadottság. A borsodi térség szénvagyona lehetőséget adna a regionális piaci - leginkább lakossági célú - igények kielégítésére. A kisebb külfejtések mellett nyitható mélyműveléses bánya esetében alapvetően a darabos szén mellett keletkező szénpor-hasznosítás lehetőségét is biztosítani kellene a gazdaságos működtetéshez. Ennek egyik lehetősége a japán technológiára - illetve a Miskolci Egyetem vonatkozó kutatásaira alapozott - "biobrikett" gyártás, másrészt az erőművi felhasználás, melynek megvalósíthatósága alapvetően kötődik a környezetvédelmi normák teljesíthetőségéhez (a füstgáz kéntelenítéshez, illetve a széndioxid elnyeletéshez, letároláshoz). Az energiaellátást szolgáló ásványi nyersanyagkészletek szempontjából fontos jövőbeni lehetőséget adnak a Mecsek-hegység jelentős ásványi nyersanyag kincsei, a feketeszén és az uránérc. További előrelépést jelenthetnek a szén vegyipari alapanyagként való felhasználását célzó fejlesztések. Ehhez megfelelő szabályozó rendszert kell illeszteni.

A hazai szénvagyon körülbelül 10,6 milliárd tonnára rúg (összes földtani vagyon), amelyből mintegy 8,6 milliárd kitermelhető, több mint 3,2 milliárd tonna pedig gazdaságosan kitermelhető. Ennek azonban zöme, közel 2,9 milliárd köbméter alacsony fűtőértékű lignit.

Mindehhez a hazai készletek nyilvántartása aktualizálásra szorul; a kitermelhető készlet meghatározása különösen problémás, mivel azt a korszerű ismeretek birtokában lévő kompetens vállalkozó cég, a beruházó tudja meghatározni a korszerű technológiai adottságai és a finanszírozhatóság ismeretében.

- A jelenleg érvényes üvegházgáz-kibocsátási célok és a szénalapú gazdaság realitásai mennyiben hangolhatóak össze, milyen hangsúlyváltozások történtek?

- Mára már szakmai körökben, de az EU döntéshozói számára is (figyelemmel a széndioxid-leválasztási és tárolási, CCS-kísérletek kiforratlan helyzetére is) egyre világosabbá válik: az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatosan az EU célkitűzéseinek megvalósításának nincs globális eredménye. Egyelőre azonban a tehetetlenségi törvényszerűség, a gazdasági világválság és az euróválság súlyos gondjai következményeként nem képesek bevallani ezt. Az "önsanyargatásnak" csupán a gazdasági versenyképesség romlása az eredménye. Annak beismerése tehát még várat magára, hogy az EU - amely az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csupán 10 százalékáért felelős - a világot önmagában megváltani nem tudja.

Mindezek közepette Magyarországnak is kötelessége a "szélhalomharc" részesének lenni, annak árán is, hogy a valódi értékteremtő hazai ágazatok - így a bányászat és energiaipar versenyképessége is megsínyli azt. A hazai energiahordozók nagyobb léptékű hasznosításának feltétele az egységnyi villamos-energia mennyiségre eső fajlagos széndioxid-kibocsátás korlátok közötti tartása, a társadalom teherbíró képességének figyelembe vételével annak csökkentése. Ez egyrészt a biomassza együttégetéssel, hosszabb távon a tüzelőberendezések megújításával, hatásfokuk lényeges növelésével érhető el, majd ezt követően további előrelépést jelenthetnek a szén vegyipari alapanyagként való felhasználását célzó fejlesztések. Ehhez azonban megfelelő szabályozó rendszert kell illeszteni. Ezzel párhuzamosan az MBSZ szükségesnek látja a jogbiztonság növelését az ásványvagyon kitermelhetősége területén. Például jelenleg egy engedélyezett bányatelken belül kitermelési engedélyt a szinte teljesíthetetlen egyéb feltételek fennállása esetén is legfeljebb 15 évre lehet szerezni. Ez az időtartam - bár hosszúnak tűnik - egyes nagy volumenű-, tőkeigényes-, átfogó fejlesztések esetében mégis kevés lehet.

- Milyen új trendek, teendők mutatkoznak a hazai szénalapú gazdaságban a technológiák tekintetében?

- Fontos a kormány támogatását megnyerni a tisztaszén technológia fejlesztéséhez, az EU k+f keretprogram folytatására, és a jövőbeni ("FP8 K+F") programba a már jelentős előkészületekkel bíró lignitbázisú-, továbbá a mecseki feketeszén bázisú villamosenergia termelés alaperőművi fejlesztéseinek bekapcsolását. A realitásokat tekintve a Mátrai Erőmű Zrt. tisztaszén technológiára alapozott fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítása, valamint a mecseki mélyműveléses szénbányászatra alapozott-, vagy a UCG ( a gyakorlati megvalósítás fejlesztés stádiumában lévő) technológiával történő erőművi szénhasznosítás kínálkozik.

- Hogyan állnak a Magyar Bányászati Szövetség által kezdeményezett módosítások?

- A bányászati tevékenységet folytató vállalkozásoknak a KSH főtevékenység szerinti besorolásából adódóan jelenleg egy megalázóan torz kép bontakozik ki az ágazatról. A főtevékenység szerinti besorolási kötelezettség és nyilvántartás következményeként a szénhidrogén-bányászat javarészt a vegyiparba sorolt a bauxit-bányászattal együtt, a vertikumba integrált szénbányászat a villamos energia iparba-, az építőipari bányászat java része az építőiparba sorolt, értékteremtő képességével, foglalkoztatási adataival együtt. Átfogó megoldást a KSH által bekért adatszolgáltatás adná, mely a bányászati tevékenységet folytató vállalkozások esetében rákérdezne ezen adatokra. Már az is előrelépést jelentene, ha a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a bányajáradék bevallása kapcsán az ásványi nyersanyag kitermelést-, bányászati tevékenységet végző vállalkozásoknál legalább a foglalkoztatott létszámról kérhessen, kérjen adatot.

Ennek érdekében a szövetség a bányavállalkozókat egy adatlap kitöltésére kéri, amely az ágazat nemzetgazdasági súlyának összesíthetősége mellett azt az újbóli MBSZ kezdeményezést is meg kívánja alapozni (nemzetgazdasági hatásvizsgálat bemutatásával), mely a közutakat egyáltalán nem terhelő bányászati technológiákhoz felhasznált gázolaj jövedéki adó részben, vagy egészben történő visszatérítés elérését is célozza. A kedvezményt Verheugen EU-biztos kezdeményezésével összefüggésben a természeti erőforrások kihasználhatósága érdekében, annak gazdaságossági elősegítésére (a mezőgazdasági-, vízügyi-, vasúti- ágazatokhoz hasonlóan) szeretnénk elérni, a vasúti és vízi szállításhoz, illetve a bányaterületen közúti forgalomban nem használt gépek és mechanikus berendezések üzemeltetéséhez. Ezen túl, a szövetség érdekeltté tenné az önkormányzatokat az ásványi nyersanyag kitermelésének elősegítésében. Ezért javasolja, hogy az önkormányzatok 10 százalékban részesüljenek a bányajáradékból, ennek szabályozását pedig a bányászatról szóló törvényben határozzák meg. A napokban dönt az Országgyűlés a bányászatról szóló törvény módosításáról, mely reményeink szerint a szövetség szakmai javaslatait is méltányolja.