BUX
39279

Szigorít az adóhatóság - új elvárás az áfa frontján

A korábbitól eltérő attitűdöt vett fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az áfaellenőrzésben. Egyre több vállalkozás tapasztalja, hogy egy vizsgálat során nemcsak saját tevékenységéért tartozik felelősséggel, a partnerekért is felelnie kell.

F. Szabó Emese, 2011. augusztus 25. csütörtök, 17:17

A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Egy cég áfalevonásait és visszaigényléseit csak akkor fogadja el a hatóság, ha mindent rendben talál, az azonban kevésbé egyértelmű, hogy milyen széles mezsgyén kutakodik a revizor. Az áfánál egyszerű kijátszani a szabályokat: a vevő levonja az áfát a termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján, az adót azonban az eladó sosem fizeti be. Az adózás rendjéről szóló törvény szerint ilyen ügyekben lehet rosszhiszeműségre, nem kellő körültekintésre hivatkozni, ez azonban eddig nem kecsegtetett sok sikerrel.

Egyre több vállalkozás tapasztalja, hogy egy vizsgálat során nemcsak saját tevékenységéért tartozik felelősséggel, a partnerekért is felelnie kell. A lassan húsz éve működő, tavaly 1,2 milliárd forint bevételt produkáló Ladympex Kft. például azzal szembesült, hogy nem kaphatja vissza az áfáját. Mike Éva ügyvezető lapunknak elmondta, a hatóság az ellenőrzések során nem talált szabálytalanságot, de folyamatosan azt firtatta, valósak-e az ügyletek.

A hatóság szerint a Ladympex nem tudta igazolni, hogy valóban történt-e árucsere, és a partner működik-e. A cég szlovén és szlovák partnerei uniós adószámát a szerződéskötések előtt lekérte, a magyarországiaknak pedig a cégjegyzékben nézett utána. Az ügyleteket megfelelően dokumentálták − ezt át is adták az ellenőrzés során −, a társaság nem tudja, mit kellene még tennie. A hatóságot többször is megkérdezték, válaszként azonban utólagos ellenőrzést rendelt el a NAV. Közben a cég lassan fizetésképtelenné válik.

Ezermilliárdos csalás
Az áfabevétel évente 2300-2500 milliárd forintot tesz ki, becslések szerint pedig a csalások áfaértéke elérheti az ezermilliárd forintot. A visszaélések többsége arra épül, hogy az áfát nem ugyanannak kell befizetnie, aki visszaigényli vagy levonja azt. Hasonló a helyzet a határon átnyúló ügyleteknél is, ahol nehezítő tényező, hogy az információ jóval lassabban ér körbe.

Több hasonló eset már az Európai Bíróság előtt van, és számos közelmúltbeli határozattal kapcsolatban is a bíróságoktól várnak döntést a cégek. Egy társaság azért esett el az áfájától, mert alvállalkozója nem jelentette be alkalmazottait − a hatóság érvelése szerint erről tudnia kellett a fővállalkozónak is, vagyis nem járt el jóhiszeműen. Egy gabonaexportőr visszaigénylésénél az volt a hatóság kifogása, hogy a cég nem tudta igazolni az áru célba érkezését, csak azt, hogy a határt átlépte. Az exportőr partnere időközben elvesztette vállalkozói státusát.

A hatóságot érő kifogások egyrészt jogosak, hiszen ha nem tár fel szabálytalanságot, az áfát sem lehet visszatartani. Ugyanakkor a mögöttes felelősség, rosszhiszeműség kifejezések a mai ellenőrzési és bírósági gyakorlatban szinte ismeretlenül csengenek − és itt nemcsak az áfára kell gondolni. Unalmasak már a milliárdos adótartozást felhalmozó fiktív cégek történetei, amelyek ellen szinte semmit sem lehet tenni. Az ezekkel üzletelők maguk is részesei a csalásnak, hiszen tudják, a számlák is fiktívek − a határt azonban nehéz megtalálni, hogy mikor része a csalásnak a partner, illetve mikor tekinthető vétlen szereplőnek.