Az október 10-én megjelenő pályázatok indulásáról korábban számos dátum jelent meg. Mi okozta a csúszást és miért éppen most indultak el az új ciklus forrásai?

Sok feltételnek meg kellett felelni, mielőtt a kormány saját felelősségre, azaz a magyar költségvetés terhére kiírta a pályázatokat. Az Európai Bizottsággal aláírt Partnerségi megállapodás (PM) tartalmazza azt, hogy mekkora pénzmennyiség jár Magyarországnak, valamint ezért cserébe hazánk mit vállal az EU2020-as célkitűzésekből. Mivel a kabinet nem akarja elaprózni a forrásokat, inkább addig várt a kiírásokkal, amíg alá nem írta az PM-et. Így biztosított, hogy a pályázatok nyomán olyan beruházások jönnek létre, amelyek érdemben hozzájárulnak a gazdaság növekedéséhez, valamint azokat később be tudjuk emelni az operatív programokba.

Mégis, nem sokkal az első pályázatokról szóló bejelentés után változtak a keretösszegek, ami egyfajta kapkodást mutat. Minek köszönhető ez?

Amikor megjelentek az első hírek, akkor egyből sok visszajelzést kaptunk a különböző szakmai szervezetektől, vállalkozói érdekképviseletektől. Ez nekünk nem presztízskérdés: ha úgy látjuk, hogy az adott konstrukcióba túl kevés vagy éppen túl sok pénz került, akkor azon változtatunk. Az ilyen típusú változásokra az operatív programok végső elfogadásáig számítani kell.

Ez mikor történhet meg?

A jelenlegi állás szerint a minisztériumoknak október végéig kell olyan állapotba hozniuk ezeket a dokumentumokat, hogy azokat be tudjuk nyújtani az uniónak. Ez tartalmazni fog minden részletet, vagyis azt, hogy egy adott célokra mekkora forrás jut, illetve milyen szabályok mentén lehet kiírni. Bár természetesen vannak informális egyeztetések, így az EU észrevételeit előre be tudjuk építeni a programokba, az elfogadás így is el fog tartani egy-két hónapig. Utána, várhatóan januárban jelenhetnek meg nagy mennyiségben a pályázatok és remélhetőleg az addig kiírt pályázatokat is kivétel nélkül át lehet emelni majd az operatív programokba.

Milyen területeket fognak érinteni az új felhívások?

Mind a 10 operatív programból jelennek meg pályázatok. Az is jó hír a pályázók számára, hogy mostantól kalkulálhatóak lesznek a kiírások, mivel minden évre meglesz a menetrend arról, hogy pontosan mikor és mennyi forrás majd érhető el, és milyen célra. Ugyancsak könnyítés a számukra, hogy immár nem lesznek olyanok, akik korábban értesülnek egy-egy pályázatról, ezért előbb tudják benyújtani azt, mivel egy-egy kiírás megjelenése után nagyjából 20 nappal később jelennek meg a kitöltőprogramok és újabb 10 nap után mindenkinek egyszerre válik aktívvá a "beadásgomb" az elektronikus felületen - mivel ezentúl minden pályázatot kizárólag interneten át lehet benyújtani.

Számos változást hoz az új rendszer, Ön szerint mi lesz a legfontosabb?

A változtatásokkal két fő célunk volt: egyrészt a lehető legalacsonyabb szintre csökkenteni az adminisztrációt úgy, hogy az ne veszélyeztesse az átláthatóságot, másrészt segítsük a cégeket a likviditási gondjaik enyhítésében. Az első cél érdekében bevezettük az e-ügyintézést, valamint összekapcsoltuk az állami adatbázisokat, így már nem kell minden adatot benyújtani, azaz csökken a pályázóktól elvárt dokumentummennyiség is. A jövőben sokkal koncentráltabbak lesznek a pályázati kiírások, azaz, nem x milliárdot költünk általánosan munkahelyteremtésre, hanem például azt mondjuk, hogy kifejezetten az autóipari munkahelyteremtésre akarunk ennyit és ennyit költeni.

Csepreghy: lesznek még változások
Kép: MTI

A másik célt, azaz a kkv-k finanszírozási gondjainak enyhítését szolgálja, hogy az elmúlt két évben befizetett közteher mértékéig biztosítékmentesen kaphatja meg az adott cég a támogatást. Továbbá amíg egy vállalkozás nem kapja meg a támogatás 90 százalékát, addig egy fillér önerőt sem kell befizetnie. Addig viszont már beszerezte a kérdéses eszközöket, ami az önerő fedezete is lehet.

Ez már a végleges rendszer vagy várhatóak további változások?

Illúzió azt gondolni, hogy létezik tökéletes rendszer, azaz szinte biztosan lesznek változások. Máig tárgyalunk például az EU-val arról, hogy 300 millió forintig normatív támogatást nyújthassunk a kedvezményezetteknek, például egy eszközbeszerzésnél. Álláspontunk szerint az, aki vállalja, hogy munkahelyeket hoz létre, növeli árbevételét, esetleg exportál, az világos szabályok mentén kaphasson normatív támogatást. Ezzel egyrészt garantálnánk, hogy minőségi projektek kapjanak támogatást, másrészt pedig a döntésekből kizárnánk a szubjektív részt. A gond azzal van, hogy amíg mi több eljárásrendet szeretnénk alkalmazni - például egyértelmű, hogy az egyszerűsített módszer nem működne a jóval bonyolultabb innovációs tendereknél -, addig az EU a klasszikus pályáztatást támogatja.

A visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatásoknál is lehetnek változások. A magyar kormány célja az, hogy a kkv-k ne utolsó mentőövként tekintsenek a pályázatokra, hanem azok valóban elérjék a céljukat, azaz például csökkentsék a külföldi vetélytárshoz képest ma érezhető hátrányukat. Ez fontos cél, hiszen ki tudja, lesz-e uniós támogatás 2020 után, ha lesz is, akkor milyen volumenben.

Ahhoz, hogy a gazdaság folyamatosan tudjon növekedni, nem lehet csak a belső piaccal számolni, így "kényszeríteni kell" ezeket a vállalatokat az exportra. Ehhez azonban olyan projektek kellenek, amelyek hozzák a tervezett árbevétel- és létszámnövekedést. Amennyiben egy fejlesztésnél ezt jól láthatóan teljesítik a cégek, úgy elképzelhető, hogy menet közben a visszatérítendő támogatást vissza nem térítendőre alakítjuk át. Ekkor a kkv döntheti el, hogy a nála maradó pénzből újra beruház, vagy azt mondja, hogy most épp nem olyan a piac, hogy tudna fejlődni, ezért inkább nem él a lehetőséggel. Erről még nincs végleges döntés, még tárgyalunk az EU-val - egyelőre az a biztos, hogy az új, várhatóan januárban megjelenő források többsége visszatérítendő rendszerben lesz kiírva.

A háttérintézmények átalakulása véglegesen lezárult, van-e elengedő szakember?

Az, hogy az EU is többször vizsgálódott, majd ismét elindította a kifizetéseket, azt mutatja, hogy az új rendszer alkalmas arra, hogy megfeleljen a szabályoknak. Az átalakulás során a dolgozók többsége velünk maradt, nagyjából 25 százalékos volt a fluktuáció. A hiányzó szakértőket belső emberekkel pótoltuk, hiszen akik eddig a hazai fejlesztési forrásokat, kifizetéseket kezelték, alkalmasak az uniós projektek koordinálására is.

Az is segít, hogy az eddiginél sokkal több automatizmus lesz az új rendszerben, így sok kapacitás szabadult fel. Amennyiben pedig úgy látjuk, hogy a rendszer indulásakor kapacitásproblémáink vannak, akkor az egyes minisztériumokban belső átcsoportosítással meg lehet oldani, hogy ne csak a mostani, 2014-2020-as ciklus induljon zökkenőmentesen, hanem a most kifutó előzőt is forrásvesztés nélkül le tudjuk zárni, amire minden esélyünk meg is van.