A közgazdász szerint úgy tűnik, hogy a következő 3-4 évben a magyar gazdaság stabil pályán tud haladni, kérdés viszont, hogy ez a sebesség megfelel-e a társadalom és a gazdaság igényeinek, kezelni lehet-e a fő problémákat. Az utóbbihoz ugyanis hosszú távon évi 3,5-4 százalékos növekedési ütem volna szükséges.

A magyar gazdaság potenciális növekedési üteme a 2010-2011-es 0,5-1 százalékról 2 százalék környékére nőtt, az ezt meghaladó mostani tempó pedig csak átmeneti, a következő két évben újra a két százalékhoz mehetünk vissza - hangzik a prognózis. Ez azt is jelenti, hogy a beruházás és a fogyasztás is elmarad a potenciális szinttől.

A tempót átmenetileg erősítő fő tényezők: az uniós források, a GDP 2,5 százalékra rúgó cserearány-javulást jelentő a olajár-csökkenés, a GDP 0,7-0,8 százalékra rúgó keresletbővítést jelentő banki elszámolás, valamint a meglepetés-dezinfláció. Idén a GDP tempójánál várhatóan újra lehagynak minket a visegrádi országok - fogalmazott a volt jegybankelnök.

Mitől lesz itt növekedés?

Még mindig kritikusan alacsony a magánberuházások szintje, míg az államiak felfutása csak átmeneti. A külföldi tőke beáramlása az utóbbi években gyakorlatilag leállt, legfeljebb a bankok tőkepótlása szépítette a statisztikát.

Nem meglepő, hogy a banki hitelezés folyamatosan csökken 2009 óta - jelentette ki Surányi. A devizahitelezés kivezetése kapcsán pedig felemlegette saját 2011-es javaslatát, amely szerinte minden szereplő számára kevésbé fájdalmas megoldást hozott volna.

Egyik visszatérő, erős megállapítása szerint az államháztartás csak a szavak szintén szigorú: a magán-nyugdíjpénztári hatással korrigálva a deficit évek óta stabilan a GDP 4 százalékára rúg.

Unortodox politika nélkül az eredmények jobban lennének - summázta az előző és a mostani Orbán-kormány gazdaságpolitikát Surányi. A fő problémának azt tartja, hogy aláássa a bizalmat a gazdaságban.

Miközben a bruttó államadósság stabilizálódik, a nettó adósság emelkedő trendben van. Az egyetlen érdemi javulást a külső egyensúlynál lát, ahol a GDP 120 százalékára rúgó külső eladósodottság idén az év végére 75-76 százalékra csökken.

Az alacsony infláció kapcsán csapdát lát a jegybank számára, amelynek a volt jegybankár véleménye szerint jobban kellene a headline infláció helyett a maginflációra koncentrálnia. Amíg 2013 előtt az MNB monetáris politikája túl szigorú volt, most túl lazának tűnik. Ezzel együtt mivel Magyarország közel van a defláció határához, "rendben van", ha a monetáris politika laza - miközben pedig a reálkamatok szintje magas - ezen a helyzeten az MNB növekedési hitelprogramja is csak kissé tud változtatni - tette hozzá Surányi György.

Ez látszik a világban

A fejlett gazdaságok kapcsán Surányi osztja a Lawrence Summers-féle megközelítés. Eszerint ha a piaci reálkamatszintek nem tudnak elég mélyre menni, akkor előkerülnek a nem hagyományos monetáris politikai eszköztár különböző elemei, a fő cél a kereslet élénkítése. Még az USA is inflatórikus veszélyekkel néz szembe, már csak emiatt is nehéz a kamatemelés előtt álló Fed helyzete.

Addig nem lesz Európában a kilábalás gyorsabb, amíg a legfejlettebb szereplők nem képesek paradigmaváltásra: a fő probléma a nagy fizetési mérlegtöbbletük.

A fejlődő gazdaságokban más a helyzet. A kínai gazdaságban - a korlátlan keresletteremtés jegyében - a magángazdaság adósságszintje öt év alatt a GDP 120 százalékáról 200 százalékra nőtt, ami már fenntarthatatlan. A beruházási ráta tartósan a GDP arányában 45-46 százaléknál járt. A kínai GDP-növekedés a jövőben valahol a 4-6 százalékos tartományban mozoghat, az eddigi 7 százalék helyett. A kínai vezetésre komoly piaci reformok várnak, kérdés, hogy ebben mennyire lesznek sikeresek.

Emellett sok, szociális problémákkal terhelt feltörekvő gazdaság komoly belső problémákkal küzd.

A potenciális növekedéshez viszonyítva a reálkamatszintek egyáltalán nem tekinthetők alacsonynak - emiatt viszont sok kkv számára nagyon nehéz a stagnálásból kimozdulni. A reálárfolyamoknál más árnyaltabb a helyzet - mondta Surányi.