A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

Beleült magyar államkötvényeibe a Templeton, az első negyedév végi adatok alapján a legnagyobb alapja, a csaknem 43 milliárd dolláros luxemburgi Global Bond Fund március végén 5,99 százalékos súllyal szerepeltette Magyarországot, szemben a december 31-i 5,84, illetve a február végi 5,93 százalékkal. Az alap tizedik legnagyobb befektetése egy 6,375 százalékos kuponú tízéves magyar kötvény 1,46 százalékos súllyal, amely hat bázispontos csökkenést jelent a február végi állapothoz képest. Igaz, a két másik nagyobb kötvényalapban is jelentős Magyarország súlya, a 24,27 milliárd dolláros Global Total Return Fundban 7,53 százalékos, míg a 6,74 milliárdos Emerging Markets kötvényalapban 6,12 százalék. Így a külföldiek kezében lévő 4264 milliárd forintnyi állampapír-állományt figyelembe véve a három alap együtt − a csak forintban denominált kötvényeket alapul véve − annak mintegy negyedét kitevő mennyiséggel rendelkezett, igaz, ez a számolás figyelmen kívül hagyja a devizában denominált papírokat.

A végfelhasználó nem ismert

Egyes piaci szereplők szerint a tavaly nyárihoz hasonlóan az utóbbi időben is egy nagyobb szereplő viszi el rendre a hosszabb kötvényeket az aukciókon, s bár a végfelhasználó nem ismert, elképzelhető, hogy ugyanaz a vevő áll mögötte. Ezt követően a másodpiacon folyamatos kisebb eladásokkal tarthatja magasabb szinten a hozamokat − amelyet az utóbbi időben a hangulat is támogat −, a következő aukción pedig így számára kedvező áron vásárolhat be ismét. (Az elmúlt hónapban folyamatosan 9 százalék környékén tartózkodott a hozam.)

Erre elméletben meg is lenne a lehetőség, Michael Hasenstab, a Franklin Templeton befektetési igazgatója és a kötvényalapok kezelője a Bloomberg tudósítása szerint a múlt héten szögezte le, hogy − a kedvező irányba mutató fundamentumok mellett − azért szeretik a magyar kötvényeket, mert mindenki más utálja őket. Azaz a magánnyugdíjpénztárak eltűnésével és az IMF-tárgyalások megkezdésének elhúzódásával kevés az igazán nagy külföldi vevő a piacon.

Orbán Gábor, az Aegon Alapkezelő kötvényportfólió-menedzsere azonban nem tartja valószínűnek, hogy egy szereplő, adott esetben a Templeton energiát fecsérelne egy ilyen megoldásra. Ráadásul annak komoly kockázatai is vannak, hiszen ha elviszi is az aukciót, ám közben negatív változás áll be a piacon, nehezen tud kihátrálni a helyzetből. A szakember szerint a hozamok a főleg short pozicionáltságú piac miatt ragadtak be magasabb szinten. Érdemi csökkenésükhöz viszont arra lenne szükség, hogy a konvergenciaprogram elegendőnek bizonyuljon arra, hogy az EU megszüntesse a Magyarországgal szemben folytatott túlzottdeficit-eljárást, illetve hogy a kormány vállalásai alapján megkezdődhessenek az EU/IMF párossal a hitelkeretről szóló tárgyalások. Utóbbira a szakember szerint akár heteken belül sor kerülhet.

Másképp működik a stratégia

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója sem hallott még erről az elméletről. Tudomása szerint azonban a Templeton befektetési stratégiája is kicsit másként működik. Az alapkezelő ugyanis a hozamgörbe átlagtól elmaradó rövid (jellemzően 2-3-4 éves) szegmensében aktív és hozamainak nagy része a nyitott devizapozíciókból adódik, ami igaz a többi feltörekvő piaci befektetései esetében is. A rövid oldali kitettségnek több előnye is van. Egyrészt kisebb a portfólió kamatláb-érzékenysége, másrészt likviditási szempontból is jobban menedzselhető. Az állandó lejáratok miatt ugyanis a befektetők visszaváltásait is jobban tudja kezelni, így nem szükséges az állampapírok értékesítése a piacon (ez a magyar másodpiaci viszonyokat ismerve nagyobb tételben eleve nehézkes lenne). Az alapkezelő így Duronelly tudomása szerint nem is kereskedik nagyon aktívan, inkább kifuttatja papírjait, a befolyó forintot pedig igény szerint vagy visszakonvertálja dollárra, esetleg euróra, vagy újra befekteti állampapírokba.

A magyar hozamok minden bizonnyal azért ragadtak ilyen magasan, mert bár a feltörekvő piaci eszközökbe folyamatos a pénzbeáramlás, ebből a piaci szereplők a korábbi évekhez képest alacsonyabb arányt fektetnek be. A friss pénz ráadásul az állam részéről folyamatos kínálattal találkozik, a hazai megtakarítások növekedése pedig túlságosan alacsony ahhoz, hogy komoly keresletet teremtsen a magyar állampapírok iránt.