A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

− Egyesek szerint a trafikpályázat a korrupciótól sem volt mentes. Ön mit gondol erről?

− Amikor egy olyan rendszert, amelyben bárki bármit viszonylag szabadon forgalmazhat, átalakítanak olyanná, amelyben kevesebben juthatnak a forgalmazás lehetőségéhez, akkor olyan elemet építenek be, amelynek alapján − szakkifejezéssel élve − érdemes lesz járadékvadász módjára viselkedni. A járadékvadász azt akarja, hogy a zárttá tett forgalmazási kör szereplője legyen és abból nagy hasznot hozzon ki. Ebbe tehát bele van építve a korrupció lehetősége, ezért nem szabad ilyen rendszert csinálni. Minden szabályozás kialakításánál szem előtt kellene tartani a tisztességes verseny kritériumait.

− Napjainkban Magyarországon lehet olyan területet találni, ahol nincs jelen a korrupció?

− Minden ország minden napjában benne van a korrupció, ez nem olyan jelenség, amit nulla százalékra lehetne csökkenteni, inkább az a kérdés, hogy mennyire közelít a minimális szinthez. A nagyvállalatok működése is magában hordozza a korrupció veszélyét, például a különböző beszerzéseknél.

Felhívás keringőre?

− Nemzetközi összehasonlításban Magyarország mennyire fertőzött?

− Ezt nagyon nehéz megítélni. Olyan felmérések alapján, mint például a svájci versenyképességi rangsor vagy a Transparency International kutatásai, az a kép rajzolódik ki számomra, hogy az alsó harmadban vagyunk és az utóbbi időben egyre lejjebb szorulunk.

− A nyugati világtól sem idegen a korrupció.

− Így van, látjuk is a nagy botrányokat. Az a kérdés, hogy egy adott gazdasági vagy politikai korrupciónak van-e következménye és az milyen. Ha van, az jó jel, hiszen azt mutatja, hogy a társadalom nem tolerálja a korrupt magatartást.

− Mitől függhet egy ország fertőzöttségének mértéke?

− Nagyon sokfajta tényezőtől. Azt viszont nem hiszem − még akkor sem, ha másképp alakult a történelmünk −, hogy a magyar kultúrában jobban benne van a korrupció tudomásulvétele, mint például az osztrákban, a franciában, a németben vagy éppen az angolszászokéban. A jogszabályrendszer kialakításával nagyon sokat lehet tenni a korrupció szűkítéséért. De rossz irányba is mutathat egy törvény. Vannak olyan jogszabályok, amelyek egyenesen felhívnak a korrupcióra vagy megadják a lehetőségét.

− Például melyek ezek a törvények?

− Az egyik ilyen a különadóról szóló, amely az egy szakmán belüli vállalatokat szétválasztja fizetőkre, illetve mentesültekre. Ha ez lehetséges, akkor azok a cégek, amelyek potenciálisan mentesülhetnek, lobbiznak, "beleszólnak" a szabályozás alakításába. Nekik nagyon sokat megér, hogy megvásárolják a döntéshozók jóindulatát. Más adók önmaguk nyitják ki a korrupció lehetőségét. Elég a társasági adó és a látványsportok összekapcsolását említenem: ha nem állítom is, hogy felhívás keringőre, de benne van a rendszerben a korrupció lehetősége, illetve magában hordozza, hogy érdemes élni vele. A korrupciónak nagyon sokféle finom módozata van, és nem egyszerűsíthető le arra, amikor valaki egy marék pénzt odaad valakinek.

Kormányzati elszántság nélkül nem megy

− A lobbit és a korrupciót lehet együtt emlegetni?

− A befolyásolásnak vannak legitim és illegitim módozatai. A lobbizás az a módszer, aminek során a szereplők betartják a fair play szabályait, miközben nyomást gyakorolnak, hogy úgy alakuljanak a folyamatok, ahogyan szeretnék. A lobbi és a korrupció széle nagyon közel van egymáshoz, esetenként akár össze is érhet, de a józanul gondolkodók tudják, hol a határ.

− A jogalkotás eszközével miért nem sikerül visszaszorítani a jelenséget?

− Ehhez nagyon erős elszántság kellene a kormány részéről. A kormányzat a jogszabályalkotás keretei között nyíltan preferálhat üzleti érdekköröket. Ez önmagában nem baj, miért ne hirdethetné meg, hogy a kisállattenyésztőket vagy a kerékpárjavítókat preferálja? Tegye meg, de akkor ne akarjon elrejteni mögéjük a nyilvánosság előtt vállalhatatlan jövedelemtranszfereket. A kormányoknak, illetve a kormányzó pártoknak a zászlajukra kell tűzni, hogy a korrupció lehetőségét minimalizálják, és ez minden egyes döntésnél fontos szempont kell legyen.

− A jól megalkotott jogszabályok mellett milyen lehetőségek vannak még arra, hogy minél alacsonyabb szintű legyen a korrupció?

− Szerintem a vállalatvezetők, közszereplők, politikusok, köztisztviselők példamutatása is sokat segíthet ebben. Nekik is demonstrálniuk kell, hogy nem befolyásolhatók, nem akarnak tisztességtelen, megkérdőjelezhető aktusok részesei lenni.

Mintaszerű tőzsdei cégek

− A vállalatvezetők e téren mennyire viselkednek elegánsan?

− Vannak olyan cégvezetők, akik nyilvánosan is elkötelezik magukat az etikus viselkedés mellett, de akadnak társaságok, amelyek például a közadatoknak csak egy részét teszik ki a honlapjukra és olyan intézmények is, amelyek elzárkóznak a közadatok kiadása elől. Ezek vezetői úgy gondolhatják, hogy bár közadat-szolgáltatási kötelezettségük lenne, de úgy ítélik meg, hogy nekik ez most így kényelmesebb, ne zaklassák őket ilyenekkel. Ez rossz minta.

− Ilyen szempontból, illetve a korrupció mélysége terén van különbség az állami és a magánszféra között?

− Amikor egy állami vállalatról van szó, akkor az adófizetők pénzéről beszélünk, ebből fakadóan több okuk van arra, hogy átlátható módon működjenek, mint a magáncégeknek. Utóbbi körben is elítélendő a korrupció, de itt a tulajdonosok − ha van egy kis eszük − maguk is mindent megtesznek azért, hogy visszaszorítsák. A magánvállalkozások közül a tőzsdei cégek a legfegyelmezettebbek, nekik ugyanis számos bejelentési kötelezettségük van. Ezeket a rendszereket a magáncégeknél sokkal szigorúbban és jobban kidolgozták, mint a köz- vagy önkormányzati tulajdonban lévő társaságoknál. Ha utóbbiak az átláthatóság terén eljutnának a tőzsdei vállalatok szintjére, nagyot lépnénk előre.

Közbeszerzések a MÁV-nál

− Ön a Gazdasági Versenyhivatal elnökeként, illetve a MÁV Zrt. egykori compliance-vezetőjeként mind az állami, mind pedig a magánvállalkozások széles körére ráláthatott, akár korrupciógyanús ügyekkel is találkozhatott.

− Az autópálya-kartellek kapcsán mintha lett volna erre utaló jel is...

− A MÁV-nál kifejezetten az volt a dolga az ön által vezetett osztálynak, hogy feltárják és megakadályozzák a gyanús történeteket. Volt mit?

− Igen, volt mit. A MÁV magán hordozta a régi szocialista vállalat rossz jegyeit, vagyis hogy alig-alig átlátható, a viszonyok nem egyértelműek, a döntéshozó, a végrehajtó és az ellenőrző rendszerek szétesettek. Azt is megfigyelhettük, hogy miközben a MÁV nagyon sok pénzt költ el, nagyon sok a rés, a lyuk, ahol az kifolyik.

− A pályázatok során folyt el a sok pénz?

− Igen, a közbeszerzéseknél több esetben az volt a benyomásunk, a pályázatokat nem úgy írták ki, hogy az a lehető legélesebb versenyt teremtse meg az indulók között. Márpedig ha a pályázati követelményeknek eleve egy vagy két cég felel meg, az önmagában is gyanúra ad okot. Megbocsátható hiba, ha a háttérben a kényelmesség, a rutin, az oda nem figyelés áll, de ha bejáratott, nem legális üzleti kapcsolatok miatt alakultak úgy a pályázatok, ahogy, az már sokkal nagyobb gond.

− Melyik fordult elő gyakrabban?

− Nehéz megmondani, de azt hiszem, hogy a teljes skálát kihasználták a MÁV-nál. Tehát adódtak kényelmességből adódó helyzetek, és voltak olyanok is, amikor azt tapasztaltuk, hogy a beszerzést meg kell akadályozni, mert mögötte egészen biztosan piszkos pénz van.

− Sikerült?

−  Nem hiszem, hogy az ott eltöltött másfél évem alatt minden gyanús helyzetet sikerült megakadályozni, de szerencsére e nagyon rövid idő alatt is több száz millió forintot sikerült megmenteni azoknak az eseteknek a feltárásával, amikor egyértelmű volt, hogy ahogy tervezték, úgy biztosan nem szabad lebonyolítani a pályázatot.

− Ennek során valaki érdekét megsértették, hiszen ez az összeg nem került hozzá.

− Így van, erre a pénzre valaki vagy valakik számítottak. Voltak olyan benyomásaim, mintha azt gondolták volna rólam, hogy a kolléga zsebéből akarom kivenni a pénzt, holott nem ez volt a szándékom. Csak azt akartuk megakadályozni, hogy valaki betegye oda a pénzt.

− Gondolom, ők nem örültek a maguk ténykedésének.

− Igen, voltak, akik fölháborodtak és például hozzá nem értéssel vádoltak bennünket. Többször azt is a tudomásunkra hozták, hogy bizonyos "felsőbb hatóságok" vagy "nagy emberek" már jóváhagyták az adott beszerzést. Tehát mindenféle leszerelő technikával előjöttek.

− Ezeknek is szerepe lehetett abban, hogy rövid idő után megszüntették a MÁV-nál a compliance-osztályt?

− Nekem ezt nem mondta senki, de bizonyára nem tévedek nagyot, ha azt mondom: mindennek döntő szerepe volt az osztály megszüntetésében, pedig éppen kezdett hatásosan működni. Különböző formákban hajtott hasznot az államvasutaknak, hiszen nemcsak kiirt pályázatokról volt szó, hanem például több ki nem írtat is sikerült leblokkolnunk, mert úgy láttuk, hogy csak a pénz menne el, de semmi haszna nem lett volna belőle a cégnek.

− Akkor ez izgalmas munka lehetett.

− Igen, szerettem és jóleső érzés volt azért dolgozni, hogy az adófizetők pénze ne folyjon le átláthatatlan csatornákon.

Papíron létező compliance

− Általában éves szinten mennyi pénz szivároghat ki egy-egy cégtől?

− A nemzetközi felmérések szerint a cégek éves forgalmának körülbelül öt százaléka illegitim pénzmozgással érintett − tehát nem szolgálja a cég javát −, ennek mintegy fele magánzsebbe vándorol. Feltételezhetjük, hogy a magyar cégek se jobbak a nemzetközi átlagnál. Ha ezt a legnagyobb hazai állami társaságokra vetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy 35-45 milliárd forint van benne a standard működésben. De úgy is fogalmazhatunk: ennyi biztosan benne van a rendszerben.

− A compliance Magyarországon miért nem akar jobban meghonosodni?

− Ezek a fajta szervezetek a multik vagy a tőzsdei cégek esetében már nálunk is jelen vannak, az állami vállalatoknál viszont csak nagyon kezdeti állapotban találhatók meg. Ha papíron  léteznek is ilyen egységek, igazi funkciójukat nem töltik be. Ahhoz vezetői elhatározás kellene és a vállalati vezető feletti szint elkötelezettségére, vagyis kormányzati és politikai elkötelezettségre is szükség volna.

Életrajz

Nagy Zoltán 1983-ban diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán (ugyanitt szerzett 1988-ban egyetemi doktori címet). A diploma megszerzése után az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének előadója, majd csoportvezetője volt, 1991-ben a Pénzügyminisztérium kabinetfőnöke, valamint a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetője lett. 1992−1994 között a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkáraként dolgozott,1994−1996 között az OTP Garancia Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója volt. 1997-ben került az Állami Számvevőszék igazgatói posztjára, majd 1998-ban a Gazdasági Versenyhivatal elnökévé választották, pozíciójában 2004-ben újabb hat évre megerősítették. Másfél éven keresztül, tavaly őszig a MÁV Zrt. compliance-egységét vezette.