BUX
38562

Új állásokat hozna az áfacsökkentés

A turisztikai mutatók többsége a 2007-es szint közelében áll Magyarországon, a legnagyobb problémát az alacsony marketingkeretek, illetve az uniós szinten magas áfakulcs jelenti − mondta a Napi Gazdaságnak Niklai Ákos, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének alelnöke, aki szerint a kisebb áfa ezen a területen már rövid távon komoly eredményeket hozhat.

Nagy László Nándor, 2013. január 7. hétfő, 19:13

A Napi gazdaság hétfői számának cikke

− Érdekes kettősség figyelhető meg a hazai turizmusban. A számok kedvezőek, ennek ellenére nyoma sincs az optimizmusnak. Miben látja ennek okát?

− Igaz ugyan, hogy a vendégéjszakák száma több mint 9 százalékkal nőtt az elmúlt évben, a legtöbb turisztikai mutató azonban alig haladja meg a 2007-es szintet. A vendégek száma sem elegendő, mint ahogy változatlanul nagyon komoly gond, hogy alacsony az egy főre jutó turisztikai költés. Az átlagárak szempontjából a budapesti szállodapiac a prágai átlagárak 85, a bécsi áraknak pedig nagyjából 65 százalékán áll − ez pedig aligha lehet elég egy olyan szakma feltámasztására, ahol 2011-ben a szállodaüzemeltető cégek 40, míg az éttermeket üzemeltetők 70 százaléka veszteséges volt, és e számok vélhetően tovább nőttek tavaly. Ahhoz, hogy a tetejéről a talpára állítsuk a piramist, a következő két évben évi mintegy 15-20 százalékos vendégéjszaka-bővülésre lenne szükség. Erre azonban a Magyar Turizmus Zrt., a régiók és városok, valamint a vállalkozások szerény marketingkeretei mellett aligha lesz lehetőség. Más országokhoz hasonlóan jó lenne erre EU-s forrásokat is találni. Ha nem növekszik eléggé a kereslet, lehetetlen az átlagár-növekedés; a remélt forgalomnövekedés megvalósulása − amelynek potenciálja megvan − alapvetően javítana nemcsak a turisztikai vállalkozók helyzetén, hanem jelentős plusz GDP-t és sok munkahelyet hozna az országnak. Örülünk annak, hogy legújabb elképzeléseiben már az NGM is a jelentős növekedés mellett teszi le a voksot, persze ehhez eszközök is kellenek.

Niklai Ákos

− Mennyiben okolható a jelenlegi helyzetért az, hogy a nemzeti légitársaság kiesése miatt csökkent az üzleti utazók aránya?

− Több kritikát kaptam, amikor múlt tavasszal komoly aggodalmamat fejeztem ki amiatt, hogy a Malév kiesése milyen hatásokkal jár majd a beutaztatói piacra − ezt azóta a szállodák és az utazási irodák is megerősítették. A Malév értéke nem csupán a forgalom volt, puszta jelenlétével is segítette a turizmusmarketinget, hogy a promóciós erejéről és egyéb támogatásairól, együttműködéséről ne is beszéljünk. A kieső utasszámot ugyan többé-kevésbé lefedik a fapados légitársaságok által hozott vendégek, az általuk megtestesített kereslet azonban − bár nagyon fontos szegmens − az alacsonyabb árú szállásokat keresi. Részben ez is oka lehet annak, hogy a magasabb kategóriás házak kénytelenek áraikat lejjebb nyomni; örök szabály, hogy az üres szoba kerül a legtöbbe. Attól azonban mindenkit óva intenék, hogy lenézze a fapados szegmenst, hiszen ebből a zömében fiatal utazórétegből kerül majd ki a jövő magasabb színvonalú szolgáltatásokat is megfizetni tudó ügyfele.

− Egyes vélemények szerint ugyanakkor a szakma is okolható azért, hogy bécsi háromcsillagos áron akár ötcsillagos szobát is kaphat az utazó itthon.

− A magyar árak soha nem voltak egy színvonalon az osztrákkal, nem beszélve a színvonal, az attrakciók, az imázs, a szemlélet, a tisztaság, a minőség és a marketingkeretek különbségeiről. Van felelősségünk, de csak kisebb részben lehet ezért a szállodákat okolni. Nem magyar sajátosság, hogy az utazó interneten foglal, az ilyen oldalak azonban komoly veszélyt is hordoznak: komolyan meg tudják nyomni a vendégszámot, ám a transzparens, összehasonlítható árazás miatt a vevő gyakran oda megy, ahol olcsóbb szolgáltatást talál. Problémákat vet fel az utóbbi időben felkapott kuponozás is: az Európai Szállodák és Éttermek Szövetsége, a HOTREC − amelynek szintén vezetőségi tagja vagyok − a közelmúltban állásfoglalásban hívta fel a figyelmet, hogy ez csak akkor lehet rentábilis megoldás, ha marketingerejével korlátozott mértékben élnek, megszabják, milyen időpontokban, a kapacitások mekkora mértékéig és persze milyen árszinten lehet élni a kedvezménnyel. Magyarországon ugyanakkor most, amikor az iparág egésze a túlélésért küzd, az árverseny még komolyabb lehet − a spirálból, megint hangsúlyozom, akkor lehet kitörni, ha nő a kereslet.

− Budapesten ez még csak-csak teljesíthető, ám vidéken még nehezebb a keresletnövekedést megteremteni...

− Az utazási szokások változásával, az élet és a közlekedés felgyorsulásával lerövidült az egy-egy útra szánt idő, 2−4 éjszakás tartózkodás esetén pedig az először Magyarországra jövő vendég gyakran nem szeret eltávolodni Budapesttől. Vannak ugyanakkor jó példák arra, hogy kiemelt vidéki turisztikai attrakcióknál − a hazai gyógy- és wellness-turizmus ide sorolható − van mód arra, hogy a szolgáltatás megtalálja a vendégkörét belföldön és külföldön egyaránt. Az elmúlt évtizedekben a vidéki szállodai beruházások terén túlfejlesztés történt, olyan kapacitások jöttek létre, amelyekre sohasem volt valós kereslet és újat sem tudtak generálni. A megoldás az erősebb marketing- és promóciós tevékenység lehet, ezért is látom komoly gondnak, hogy az önkormányzatok sok helyen nem állnak ki a turizmus mellett, nem forgatják vissza turisztikai marketingre az e célra begyűjtetett adókat. Budapesten a reptér forgalma ugyan még elfedi a valóságot, de tény, a főváros az idegenforgalmi adóból az elmúlt 2 évben lényegében nem költött turisztikai marketingre. Ausztriában csak Bécs önálló − vagyis a nemzetitől független marketingkerete − meghaladja egész Magyarországét, nem csoda tehát a jelentős hátrány a turizmus teljesítményében.− Mégis miként lehet kitörni ebből a körből?− Valami talán elindult. A kormány − más válságban lévő, nemzetgazdaságilag fontos iparágak mellett − a szálloda- és vendéglátó-ipari cégeknél is vállalta, hogy fél évig átveszi a minimálbér-emelés többletterheit. A turizmus direkt és indirekt hatásával a GDP mintegy 9 százalékát adja most is, emellett több mint 300 ezer (multiplikátorokkal 500 ezer) munkahellyel a szektor a teljes hazai foglalkoztatottság közel 8 százalékát biztosítja − Ausztriában ez az arány 14-15 százalék körüli. A vállalkozásokat a növekvő energiaköltségek és az eszkalálódó helyi adók is nyomják, a legnagyobb gondot azonban évek óta a magas áfa okozza, amely súlyosan rontja a versenyképességet. A szálláshely-szolgáltatás itthon 18, a vendéglátás pedig 27 százalékos kulccsal adózik, ez 12−15 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál. Ráadásul a kisebb áfa ezen a területen már rövid távon komoly eredményeket hozhat: Németországban 3 éve 19-ről 7 százalékra csökkentették a szállásadás áfakulcsát, és bár az adóbevétel csökkent, a turisztikai cégek azóta több mint 800 millió euró fejlesztést hajtottak végre és 15 ezer új munkahelyet hoztak létre. Csak utóbbi évi 300 millió euró többlet-járulékbevételt indukált. Horvátországban idén csökkentették 10 százalékra az áfát, aligha lehet véletlen, hogy osztrák turisztikai szakemberek egyebek mellett a horvátokkal "riogatják" az épp adóemelést fontolgató kormányzatot. Ha egy ilyen bejáratott "brand", mint Ausztria, fél a magas adó okozta utasszámcsökkenéstől, mit mondjunk mi?

A sok nehézség mellett egyértelműen pozitív a mérlege a Széchenyi pihenő kártyának (Szép) − véli Niklai Ákos. Az eredetileg rekreációs kártyaként elképzelt megoldás komoly sikert hozott, a feltöltött összeg 2012-ben meghaladta az üdülési csekk csúcsévének volumenét. A költések 60 százaléka a vendéglátás terén csapódott le, de nem elsősorban turisztikai, hanem munkahelyi, közösségi célú vendéglátásban − Niklai szerint a rendeletalkotónak bizonyosan más arányok lehettek a fejében. A szakember jó hírnek tartja, hogy a meleg étkezés a megemelt keretösszegű Erzsébet utalvány felhasználási keretében maradt, így ugyanis havi 12−15 napi ebédet tudnak finanszírozni belőle a dolgozók.