Az unión belül az öregedő társadalmak nemcsak a nyugdíjrendszerek átalakítása miatt okoznak komoly fejtörést a döntéshozóknak, de a válság miatt kiéleződő helyzetek azt csak jobban megvilágították, hogy a munkaerőpiac is alapvető reformokra szorul. A változatlanság ugyanis e téren legalább olyan volumenű redszerkockázatokat hordoz magában az uniós gazdaságokra nézve, mint a nyugdíjrendszer.

Az uniós tagállamok által tavaly elfogadott úgynevezett EU 2020 stratégia egyik fő célkitűzése, hogy a 20-64 éves korosztály körében elérje a 75 százalékos foglalkoztatottsági rátát 2020-ra.

Ez a szint lényegében a teljes foglalkoztatottságot jelenti, amelyre azért van szükség, mert az EU munkaerőpiacán az aktív korosztály (25-64 éves) már 2012-től csökkenni kezd. A migrációs hatásokat nem számítva az unió munkaképes népessége 2030-ban 12 százalékkal lesz kevesebb és 2060-ban már 33 százalékkal fogyatkozik meg 2009-hez képest, ami viszont már a szociális ellátórendszereket is kockázatnak teszi ki.

Innen szép nyerni

Ehhez évente átlagosan 1 százalékpont körüli mértékben kellene növelni a foglalkoztatottságot az unió egészét tekintve. Magyarország a huszonhetek jelenlegi átlagától messze elmaradó szintről, 55 százalékról indul és az ambiciózus 75 százalékos foglalkoztatottsági rátát tűzte ki célul 10 éves távlatra (legalábbis az egymillió munkahely ezt a szintet takarta volna, ugyanakkor az is igaz, hogy mostanában a kormány részéről már többször hallani a 70 százalékos rátáról.)

A jelenlegi uniós munkanélküliségi szint (9,5 százalék) túl magas ahhoz, hogy csak fiskális intézkedésekkel oldják meg a tagállamok a foglalkoztatás növelését, mert inflációt okoz - mondta Christopher Pissarides, Nobel-díjas közgazdász egy brüsszeli konferencián, akinek a munkájára nagyban támaszkodik az EU 2020 stratégia. A munkaerő-piaci flexibilitás és biztonság javítását célzó intézkedéseknél a döntéshozóknak a kiadási oldal mellett az elköltött források növekedésre, foglalkoztatásra és termelékenységre gyakorolt hatását sem szabad szem elől téveszteniük.


Ezt a problémát csak aktív munkaerő-piaci szabályozásokkal és a szereplők közötti párbeszéddel lehet megoldani - mutatott rá már a konferencia felvezető beszédében Andor László, az Európai Bizottság (EB) foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős biztosa is, aki maga is aktívabb fellépést és ambiciózusabb vállalásokat sürgetett a kormányoktól korábban, más fórumokon az EU által kitűzött foglalkoztatási célok elérése érdekében.

A bizottság által szervezett konferencián azonban kiderült, hogy az út korántsem zökkenőmentes, az EU 2020 által kitűzött célok eléréséhez szükséges keretek megfogalmazásával pedig egyáltalán nincs könnyű dolga az Európai Bizottságnak. Már csak azért sem, hiszen a tagállamok tekintetében 27 különböző esettel áll szemben.

A legjobb és legrosszabb gyakorlat

Ezt mutatta a konferencián gyakran emlegetett két szélsőséges példa is. Németország - ahol a válság idején is sikerült alacsonyan tartani a munkanélküliséget, ráadásul a legutóbbi adatok alapján csökkent is a ráta -, valamint és Spanyolország - ahol 20 százalék feletti jelenleg a munkanélküliség aránya - esete.

Előbbi azért tudta sikeresen alacsonyan tartani a válság ideje alatt is a munkanélküliséget, mert a kormány, a vállalatok és a munkavállalói oldal közötti párbeszéd eredményeképpen sikerült megegyezni a kevesebb munkaórában, alacsonyabb bérben és a munkaerő továbbképzésének támogatásában.

Az oktatás és a képzés volt az egyetlen dolog, amit a válság alatt lehetett tenni - jellemezte a helyzetet Jörg Hofmann, a IG Metall Baden-Württemberg elnöke, aki azonban azt is hangsúlyozta, hogy ehhez egy kollektív keretegyezmény és egymás tiszteletben tartása is szükséges volt. A német termelővállalatoknak így sikerült a kompetenciákat és a képességeket is megőrizni a fellendülés idejére.

Spanyolországban viszont mindez hiányzott, ami egyes vélemények szerint jelentős szerepet játszik a magas munkanélküliség kialakulásában.

A panelek résztvevői a két ország esetének összehasonlításával többször is rámutattak, hogy bármennyire is úgy tűnik, a német példa lenne a követendő, a munkaerő-piaci szabályozások nem alkalmazhatók egy az egyben más országokban. Abban azonban többnyire egyet értettek, hogy egyebek mellett a munkaerőpiac nagyobb rugalmassága és aktív szabályozások javíthatnak a helyzeten.

A foglalkoztatás ilyen mértékű növelése azonban fenntartható gazdasági növekedés nélkül nem lehetséges, ezért a konferencián többen kiemelték, hogy a stratégiák megalkotásánál a mikro- és makrogazdasági elemeket egyaránt alkalmazni kell, egyik intézkedés sem lehet sikeres a másik nélkül. Továbbá azt is felvetették egyesek, hogy az uniónak a fellendülés érdekében több növekedési motorra is szüksége lenne, hogy másokat maguk után tudjanak húzni.

Jó ötlet-e a tanköteles kor és a munkanélküli segély idejének csökkentése? Erről a következő oldalon olvashat.


Hol versenyezhet az EU Kínával?

Pissarides szerint egyértelmű, hogy Európa a termékgyártás terén nem veheti fel a versenyt Kínával, Indiával vagy egyéb feltörekvő országgal a high-tech termékeket leszámítva. Ezért a Nobel-díjas közgazdász szerint az unióban foglalkoztatásbővülésre elsősorban az egészségügy, az oktatás valamint az alacsonyabb képzettséget igénylő szolgáltatások területén lehet számítani.

Az EB számításai szerint a következő évtizedben mintegy 80 millió munkahely teremtődik, amelyből közel 7 millió lesz új munkahely. Ezek nagy része magas (legalább egyetemi szintű) végzettséget igénylő, szolgáltatási szektorhoz köthető munkák lesznek.
A megnyíló munkahelyek több mint harmada igényel majd magasan képzett munkaerőt, míg alacsony képzettségűekre minden hatodik munkahelyen lesz szükség. A létrejövő munkahelyek fennmaradó másik fele középszintű képzettséget igényel majd a Bizottság szerint.

Mivel azonban Európában mind az egészségügy, mind az oktatás általában állami kézben van, amelyek finanszírozása a későbbiekben a demográfiai trendeket figyelembe véve jelentős terhet ró a költségvetésekre, ezért e két ágazatban a privatizáció kiterjesztésére szükség van, különben romlik az ellátások színvonala - hangsúlyozta a közgazdász.
A szakember szerint e folyamatok a nyugdíjkorhatár emelését is elkerülhetetlenné teszik. Ezzel kapcsolatban azonban Andor László kiemelte: az EB nem határoz meg egységes uniós nyugdíjkorhatárt, hiszen minden országban más a várható életkor.

Magyarország megint a trenddel szemben?

A konferencián elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy a magyar kormány reformprogramjában lévő két bejelentett intézkedés is az európai „trenddel" szembe megy. Az egyik az iskolakötelezettség 15 éves korra való leszállításának, a másik pedig a munkanélküli segély folyósításának 3 hónapra való csökkentésének terve.

A konferencián elhangzott előadásokból és felszólalásokból kiderült, hogy a foglalkoztatás növelése és egy sikeres munkaerő-piaci reform zálogát a szakemberek közép- és hosszú távon az oktatásban látják. Emellett úgy tűnt, hogy ennek érdekében a fiatalok boldogulásának sikerét is inkább a minél további iskolai képzésben látnák, vagyis az iskolakötelezettség korhatárát is inkább magasabb (18 év körül), mintsem alacsonyabb korhatárnál tartják kívánatosnak.

A munkanélküliségi segély folyósításával kapcsolatban pedig egy újságírói kérdésre Pissarides fejtette ki általánosságban - tehát nem csak Magyarországra vonatkozóan - beszélve, hogy normális körülmények (nem válság idején) között a hat hónapos juttatás indokolt, ennél rövidebb időre semmilyen körülmények között nem volna szabad csökkenteni az ellátás idejét. A Nobel-díjas közgazdás szerint ugyanis ideális esetben az ellátás rugalmas, vagyis válság idején hosszabb, fellendülés idején pedig rövidebb ideig támogatja az állam a munka nélkül maradtakat.

Hat hónapot azonban feltétel nélkül biztosítani kell az állástalanoknak, hogy újra megtalálják a helyüket a piacon. A közgazdász szerint még a fél-egy éves időszak közötti munkakeresés is indokoltnak tekinthető, ám a 12. hónap utáni támogatást viszont már mindenképpen valamilyen képzési programhoz kell kötni, és meg kell vizsgálni, hogy az adott személy miért nem talált még munkát.

Andor László a kérdéssel kapcsolatban magyar újságíróknak elmondta: bár a szabályozás tagállami hatáskörbe tartozik, de ha "súlyos anomáliákat tapasztal az unió, akkor akár az Európai Parlament is kezdeményezheti, hogy új irányt vegyen a jogalkotás".