Történelmi jelentőségű szakmai anyag készült a magyar egészségügyről, amelynek a megváltoztatása elodázhatatlan - kezdte az elemzés legfontosabb megállapításainak ismertetését a keddi sajtótájékoztatón  Éger István MOK elnök.

A kamara szakértői csoportja által jegyzett monográfia őszre könyv formát ölt, szakmai kvintesszenciáját a MOK Deklarációként a területi szervezetek tanácsa elé vitte, egyhangú elfogadását követően pedig a politika és a szakpolitika összes lehetséges szintjére eljuttatta és kérte a társadalmi támogatás a változás érdekében - mondta Éger István.

Az egészségügyben paradigmaváltást sürgető Deklaráció nyilvánosságra hozása - Éger szavai szerint - valamilyen csoda folytán egybeesett az Állami Egészségügyi Ellátó  Központ (ÁEEK) által koordinált, minisztériumi munkacsoportok által összeállított és a napokban publikált első magyar egészségügyi teljesítményértékeléssel, amely konkrét, minőségi indikátorokkal alátámasztva súlyos megállapításokat fogalmaz meg a magyar egészségügyről és a lakosság egészségi állapotáról, életkilátásairól. A két összefoglaló anyag számos ponton összecseng, és kapcsolódik egymáshoz. A Mérték néven közzétett egészségügyi teljesítményértékelésről itt írtunk bővebben, a teljes anyag pedig itt érhető el.

A Mértékben is felsorolt szomorú statisztikákat megerősítve a MOK anyag szakértői is megállapítják, hogy a magyar lakosság egészségi állapota évtizedek óta kritikus helyzetben stagnál, vagy romlik.

További súlyos állítások többek között:

  • Az ellátórendszer működési színvonala, biztonsága a hatalmas tőkeberuházások ellenére nem javul. Félrevezető és az emberek egészségügyi ellátáshoz fűződő alapvető érdekeivel ellentétes, veszélyes demagógia a rendszeres működési források tisztességes bővítésével nem járó, egyszeri tőkeberuházásokra úgy hivatkozni, mintha azok a a rendszeres működés finanszírozásának megoldása felé tett lépések lennének.
  • Egy Magyarországhoz hasonló fejlettségű országban a GDP nagy értéke, vagy növekedése egyáltalán nem jár együtt az emberek jólétének, egészségi állapotának, halálozási mutatóinak javulásával. Sok esetben legfeljebb az emberek szűk csoportjának a jóléte nő a GDP növekedésével.
  • Egy igazságtalanul működő társadalomban minden társadalmi jövedelmi csoport egészségi állapota rosszabb, az élete pedig rövidebb, mint egy igazságos társadalomban, s bizonyított tény, hogy ezeket a különbségeket nem a GDP eltérő mértéke okozza.
  • Az egészség és az egészségügy ügye alapvetően és elsődlegesen erkölcsi és nem gazdasági kérdés, az ország költségvetése pedig nem gazdasági, hanem morális ügy.
  • A magyar egészségügy alulfinaszírozottsága gazdasági okokkal nem indokolható.
  • A lakosság kirívóan rossz egészségi állapota miatt a társadalombiztosításra és az egészségügyi ellátórendszerre lényegesen nagyobb teher hárul, mint a hozzánk hasonló fejlettségű, de nálunk jobb egészségi állapotú országokban. Ezért a magyar egészségügy akkor is relatív alulfinanszírozott lenne, ha ugyanakkora lenne a finanszírozási szint, mint a hozzánk hasonló országoké, csakhogy Magyarországon GDP arányosan legalább 2 százalékkal - 700 milliárd forinttal  - alacsonyabb.
  • A súlyos alulfinanszírozottságot az anyagokon és eszközökön való spóroláson túl az egészségügyben dolgozók bérén - a tisztességes és a valós bér közti különbözettel, ami legalább évi  300-350 milliárd forint - tudja kompenzálni a rendszer. Azaz az egészségügyi dolgozók ennyivel finanszírozzák éves szinten a magyar egészségügyet. Az évtizedek óta fennálló állapot pedig morálisan elfogadhatatlan.
  • Egy társadalom életében az egyik legsúlyosabb társadalmi konfliktusforrás, ha az egészségügy gazdag és szegényellátásra szakad szét, ez a folyamat pedig már megindult Magyarországon.

Itt az ideje a változásnak, azonban a szakpolitikai területek és ágazatok megfelelő összehangolása, a megfelelő szintű  feladatellátáshoz szükséges keretek és feltételek biztosítása kizárólag a szakpolitika felett álló politikai szinten oldható meg - hangsúlyozzák a MOK szakértői.

A Deklaráció teljes egészében itt olvasható.