A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Megfelelő ösztönzőkkel kombinálva az egészségügyi ellátórendszer államosítása akár jól is elsülhet − véli Kaló Zoltán, a ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója. A fő kérdés, hogy eredményez-e kapacitáscsökkenést, ami a központi akarat mentén fenntartható irányba tolja az egészségügyet − teszi hozzá. A gyógyszerkasszából történő forráskivonás és az egyéb gyógyászati ellátások reálértékének csökkenésével kialakuló feszültség csak akkor oldható fel, ha az államosítás együtt jár az intézményrendszer struktúrájának átalakításával és társadalombiztosítási csomag szűkítésével.

A nagyon komoly minőségi válság megoldásához vállalni kell a népszerűtlen intézkedéseket, ki kell mondani a szakellátás szempontjából mellőzhető és párhuzamos kapacitásokkal bíró intézmények fekvőbeteg-részlegei bezárásának szükségességét, és muszáj kommunikálni, hogy az eddig elérhető ellátások egy része térítésessé válik. A fenntarthatóság érdekében bizonyos területeken be kell vállalni akár a kereslet-visszafogó hatású vizitdíjat is − fogalmaz Kaló.

A szakember kifejtette, a struktúra újrarajzolása, a párhuzamosságok felszámolása központi tulajdonosi háttérrel könnyebb lehet, mint decentralizált tulajdonosi körrel, amikor az általános nagy célokkal ugyan mindenki egyetért, azonban amikor helyi, önkormányzati szintre kerül a döntéshozatal, már eltérőek a súlypontok, s egy újraválasztását ambicionáló polgármester nem fog egyetérteni a kórháza bezárásával.

Az államosítás kérdése mellett a fő probléma a humánerőforrás- bomba,
Kép: ami az év végével, az orvosok felmondásával felrobbanhat

Mindazonáltal a tényleges előnyök és a hátrányok is a részletektől, módszerektől, a rendszerbe különböző szinteken beépített ösztönzőktől és döntési jogköröktől függenek − hangsúlyozza. Abba ugyanis belebukhat a rendszer, ha például olyan kérdések is a minisztériumban dőlnek el, hogy adott kórház hány nővérrel működjön. Vagyis az átalakulás után is meg kell maradnia a helyi információkon alapuló, de a központi szándékot is figyelembe vevő döntési jogkörnek. Tisztába kell tenni a szerződéseket, a kompetenciákat, és talán ebben kell a leghamarabb rendet tenni − hangsúlyozza. Ezenkívül az előnyök és hátrányok mérlegelésénél az átalakítás költségeiről sem szabad elfeledkezni.

Az államosítás kérdése mellett a fő probléma a humánerőforrás-bomba, ami az év végével, az orvosok felmondásával felrobbanhat. Bruttó 70 milliárd forinttal, amiből a tényleges béremelés mintegy 40 milliárdot tenne ki, el lehetne indulni, csakhogy a tizede sem áll a rendelkezésre − mondja Kaló. Ezen az ellátórendszer szűkítése segíthet, optimalizálná a humán erőforrás elosztását, és a megmaradó ellátóhelyeken lehetővé tenné a fizetések emelését. Mindezt a regionális egyensúlytalanságok helyreállításával kell kombinálni, hogy megszűnjön az a jelenlegi helyzet, hogy míg vidéken nőgyógyászhiány van, addig Budapesten Dunát lehet rekeszteni nőgyógyászokkal.

A humánerőforrás-bomba kezelése után rögtön ott a gyógyszerkassza forrásszűkülése, ami a Széll Kálmán tervnek megfelelően 2012-től 83, 2013-ig összesen 120 milliárd forinttal csökkenti a keretet. Ez az ellátási csomag szűkítése nélkül nehezen megvalósítható célkitűzés, de a népszerűtlen döntés itt is megkerülhetetlen lesz.