Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A 100 leggazdagabb című kiadvány cikke

Pénz a kártyában

Egyetemistaként újságot árult a Balaton partján Varga Zoltán. A Centrál Csoport fejének − és a Wizz Air résztulajdonosának − egy barátja addig ismeretlen kártyacsomagot mutatott. A lapok hátlapjára ismert közéleti személyeket nyomtattak. Ebben lehet üzlet − gondolták, de persze pénzük nem volt a nyomtatásra.

Az ötlettel megkeresték a Postabank akkori első emberét, Princz Gábort, aki első pillantásra fantáziát látott a kártyákban és meg is rendelt tízezer csomagot. Az árat tekintve sem volt szűkmarkú, az akkor − főleg egy egyetemistának − csillagászati összegnek számító ötmillió forintot habozás nélkül "megszavazta" a fiataloknak. Akik azonnal akcióba léptek: megrajzoltatták és kinyomatták a kártyákat, a tízezer paklit pedig leszállították Princzéknek. A Balaton partján üdülő németek közül sokan megvették a különleges − német celebeket ábrázoló − kártyát. Így az üzlet fényesen bevált − megvolt az első millió...

Ugrálni jó

Szintén a Balatonhoz kötődik egy másik millió története. Illés Tamás, a West Bridge szállítmányozási cég tulajdonosa egy szegény Tolna megyei faluban született, de az autók szerelmese volt kisgyermekkora óta.

Első munkahelye 1989-ben az akkor még párját ritkító lágymányosi FIAT-szerviz volt. Itt azonban mindössze néhány órát töltött − mert amikor a műszak végén neki kellett kisöpörni a szerviz épületét, azonnal kérte a munkakönyvét.

A rövid autós bemutatkozás után a "légvárüzletbe" vágott. Társával a fűzfői strandon üzemeltetett − a gyerekek nagy örömére − egy felfújható várat a nyolcvanas években. A srácoknál csak ő örült jobban, hiszen havonta több száz ezer forintot keresett, amiből beindította autókerekedését. Előbb karambolos kocsikat újított fel, majd vadonatúj Mercedeseket szállított egyedi megrendelésre. Volt olyan év, hogy százötven kocsit hozott − szinte csak S-Class modelleket. Így nem csoda, hogy 22 évesen már hivatalos Mercedes-díler titulust kapott.

Műszerek egy millióból

A hazai orvosi műszeripar egyik legjelentősebb cége a 77 Elektronika. Zettwitz Sándor ötletéből talán nem lett volna semmi, ha nincs Demján Sándor. A kezdő vállalkozás ugyanis forrás híján nem tudott beindulni. Demján, akkor még a Skála áruházak élén, ismert volt vállalkozásbarát hozzáállásáról, ezért gondolta Zettwitz, hogy talán tőle kaphatnak némi tőkét az induláshoz. Ahogy Nyúl Sándor, az akkori − és mostani − Demján-csapat oszlopos tagja emlékszik, néhány perc elég volt ahhoz, hogy meglássák az ötletben a fantáziát és ki is segítették némi pénzzel az induló vállalkozást. Belőle lett aztán az évek során magyar multi...

A bankár születése

Egy kis faluból indult Kovács Gábor karrierje, hogy aztán Moszkva és London után Budapesten teljesedjen ki. A szegény családból származó fiú közgazdaságtant hallgatott a híres moszkvai egyetemen, és arról álmodott, hogy egyszer eljut a pénzügyek fővárosában, a londoni Citybe is.

Az egyetem után a Magyar Nemzeti Bank híres "elitképzőjébe", azaz Fekete János szárnyai alá került. A közelmúltban elhunyt legendás bankárt − az MNB egykori alelnökét − egy sor vezető pénzügyér és üzletember tartja szellemi atyjának. Nem véletlenül, hiszen a szakmát és az üzleti etikát is tőle tanulták, s viszik ma is tovább. Így történt ez Kovács Gáborral is, akit egy külföldi ösztöndíjra jelölt Fekete. A londoni tanulmányútból hosszabb ott-tartózkodás lett − Kovács néhány éven át a Cityben dolgozott. Hazatérve ottani keresetéből − vagyis londoni fizetéséből − indította vállalkozásait. Cégének nevében azonban azóta is őrzi az indulás szellemiségét. A bankár név ugyanis az MNB évtizedekkel ezelőtt használt átutalási kódja volt...

A főtérről a plázákba

Matyi Dezső nem szégyelli, honnan indult. A ma könyvesboltokat és könyvkiadókat is működtető üzletember negyedszázaddal ezelőtt a pécsi utcákon, mondhatni ponyván árult könyveket. Napközben a pécsi tanács hivatalnokaként dolgozott, délután pedig könyvet árult.

Olyant, amit mások nem. A nagy sztár Cronin volt, akinek köteteit Pécsett nem terjesztették. Matyi felismerte a hiányt és Pestről húszasával vitte Pécsre a múlt századi író utánnyomott köteteit. Olyannyira sikeresen, hogy vonattal nem győzött megfordulni a főváros és Pécs között. Amit délután hozott, másnap estére eladta − és ez így ment heteken, hónapokon át. Aztán hivatali főnöke elunta az ingázást és válaszút elé állította a fiatalembert. Matyi Dezső a könyvkereskedelmet választotta, és 1991-ben megnyitotta első üzletét. A boltot akkor született kislányáról Alexandrának nevezte el. Ma már az országban több tucat plázában − és a budapesti egykori Párisi Nagy Áruházban − látható a névadó kislány neve...

A számítógépben van a jövő

Széles Gábor már a rendszerváltás idején gazdagnak számított, 1991-ben ugyanis közel kilencvenmillió dollárt ért az általa alapított Műszertechnika Rt., ami logikusan következik abból, hogy Robert Maxwell, a brit médiamogul fantáziát látott a befektetésben, és a cég 11,5 százalékáért tízmillió dollárt adott.

Az első milliók viszont már a nyolcvanas évek elején "születtek". Akikben volt tehetség és ambíció, azok a főfoglalkozás mellett kipróbálhatták magukat. Ezt tette Széles is, amikor Kőszegváry Andrással 1981 végén a Geofizikai Kutatóintézet piacgazdaságra nyitott légkörében megalakították a Műszertechnika Pjt.-t, s ott másodállásban kezdtek vállalkozni. Kezdetben egy, az Opera mögött bérelt lakásban távközlési műszerek fejlesztésével foglalkoztak, de hamarosan rájöttek, hogy az asztali számítógépeké a jövő, s ebben van az üzlet.

Az asztali számítógépek térhódítását, azaz a generációváltást a mikroprocesszorok elterjedése tette lehetővé, Szélesék is kifejlesztették a maguk 8 bájtos készülékét, így 1982-ben elvágták az állami vállalathoz kötődő főállás köldökzsinórját, és kezdetét vette a Műszertechnika sikersztorija.

A nyolcvanas évek közepén már 120-nál többen voltak az időközben gmk-vá alakult Műszertechnikánál, forgalmuk pedig megközelítette a háromszázmillió forintot, s ekkor már IBM pc-ket adtak el közepes hazai vállalatoknak. Akkoriban még az alapító gépelte az árajánlatokat, intézte a marketinget.

A Műszertechnika azért lett és maradt sikeres, mert mindig visszaforgatták a teljes nyereséget. Széles Gábor például 1987-ben még Zsigulival járt, pedig akkor már legalább 200 milliót ért a cég! A konkurensek akkoriban nem így gondolkodtak, s a kemény vonalas pártapparátus visszatérésétől félve azt vallották, hogy csak az a miénk, amit kiveszünk a cégből.

Az algíri emberünk

Ha az ember jó időben, jó helyen van, akkor jó esélye van a kedvező lehetőségek megragadására, így például a vagyonszerzésre. Talán így fogalmazható meg Nagy Elek első millióinak háttere.

Az első milliót még állami alkalmazottként, a Középület­tervező Vállalat (Közti) mérnökeként szerezte, megragadva a nyolcvanas évek közepén kínálkozó egyik gazdagodási lehetőséget. A Közti ugyanis jó néhány külföldi nagyberuházás tervezési, műszaki ellenőri munkáit menedzselte, s így a Tesco Külkereskedelmi Vállalaton keresztül exportálta a magyar műszaki tudást. Nagy Eleket Nigériába, majd Algériába küldték, mivel azon építészek közé tartozott, akik angolul és franciául is beszéltek. A németnyelv-tudást pedig még Erdélyből, a szász környezetből hozta magával.
De nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett 1983−1986 között Algírban, amikor a Közti javaslatára egy katonai sportcentrum építésének egyik műszaki ellenőri feladatát bízták rá, hanem ennél többet is − valódi piaci szemlélettel fertőződött meg. A 300 millió dolláros beruházásnál megtanulta, hogyan kell munkát szerezni, illetve hogyan kell lobbizni annak érdekében, hogy megrendelésekhez lehessen jutni.

Az első millió(k) konkrét megszerzése a tartós külföldi kiküldetésben részt vevők számára adott volt: olyan műszaki cikkeket kellett behozni, amelyeket elvámolva itthon jobb áron lehetett eladni, mint ha a dollárban megkeresett pénzt egyszerűen átváltják. Ez a vagyonszerzési mechanizmus "működött" Nagy Elek esetében is.

Trabantos milliomos

Tamás István, az IBS rektora valamikor 1984−1985-ben az Országos Anyag- és Árhivatalban ismerte fel, hogy a szocializmusban a tervmutatók teljesítése és a közgazdasági szabályozók megértése olykor fontosabb, mint a valódi értékteremtés, de legalábbis azzal egyenértékű.

Az árhivatalból a Fővárosi Mélyépítő és Tervező Vállalat, a Főmterv gazdasági igazgatóhelyettesének átigazolva, 1985-ben fél évig a jogszabályokat bújta, hogy a vállalat gazdálkodásából kihozza az optimumot.

Már a középiskolában matematikai versenyt nyert, s ez a tudás segítette Tamás Istvánt abban, hogy a Főmterv hozzáadottérték-mutatóját javítsa. Mivel ennek a mutatónak a számlálójában a költségeket kellett összeadni, rávették a dolgozókat, hogy a korábban írószerként elszámolt − és gyakran hazacsempészett − tételeket átalánybérként számolják el, amivel aztán mindenki szabadon gazdálkodhatott. Így a számláló összege megnőtt, és a mutató is jelentősen javult. Ráadásul valódi költségcsökkentést értek el, hiszen jóval kevesebbet kellett írószerre, papírra stb. költeni.

Ez az elhanyagolhatónak tűnő gazdasági manőver jelentős hatékonyságjavulást, ráadásul tízmilliókat hozott a Főmtervnek és az ötlet kiagyalójának is. Jutalomként a havi 14 ezer forintos fizetése mellé így kétmilliós prémiumot kapott, amiből aztán lakást vett. Nem sokkal később megalakította a K+T Kft.-t, majd a Dunaholding Rt.-t, amelyet éveken át vezetett.

Ekkor már nem volt szegény ember, mégis Trabant Combival ment Debrecenbe a cégbíróságra, hogy bejegyeztesse a részvénytársaságot...