A kelet-európai régió a világ egyetlen olyen térsége, amelyben az üvegházgáz-kibocsátás jelentősen mérséklődött 1990 és 2008 között - derült ki az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a Grantham Research Institute at the London School of Economics friss jelentéséből. Miközben az elsősorban szén-dioxidra vonatkozó kibocsátási aktivitási adatok 28 százalékos visszaesést mutatnak a régióban, az adott időszakban körülbelül 22 százalékos GDP-növekedést produkáltak a térség gazdaságai. A kibocsátás egyébként az ezredforduló után ismét növekedésnek indult Kelet-Európában, ám a gazdasági fejlődésnél jóval szerényebb ütemben.

Az átalakulás azonban nagyrészt spontán ment végbe, amennyiben a vasfüggöny és a szocialista nagyipar leomlásával óhatatlanul be kellett következnie. Így nem csoda, hogy nem párosult a klímatudatosság hasonló mértékű elterjedésével. A térség közvéleményében a klímaváltozással kapcsolatos vita még igencsak korai szakaszában jár, más országok már erőteljesen készülnek és gyorsan pozícionálják magukat az eljövendő alacsony karbon-intenzitású világra. Ám Kelet-Európa vitathatatlan előnye, hogy van közelmúltbeli tapasztalata a nagy gazdasági, társadalmi átmenetek levezénylésében.

Nagyok a különbségek

Az egyes államokat illetően nagy eltérések mutatkoznak. Míg például Kelet-Európában több mint 50 százalékkal csökkent az emisszió a rendszerváltás után, addig Törökországban több mint megduplázódott a kibocsátás. Az EBRD szerint ugyanakkor a térség gazdasága nagyobbrészt karbon- és energiaintenzív maradt, így komoly tere lenne a további javulásnak. És kell is, hogy a térség országai folytassák a megkezdett dekarbonizációt, nem utolsó sorban azért, mert a klímaváltozás őket is súlyosan érinti majd.

Bár azt senki sem tudja, hogy az utóbbi időben tapasztalható extrém időjárási jelenségek hátterében az emberi tevékenység okozta klímaváltozás állna, bizonyos, hogy a karbonintenzív gazdaságoknak komoly hatása van a természeti és emberi környezet alakulására. Az EBRD szerint Kelet-Európa különösen sérülékeny lehet a kezeletlen klímaváltozás következményeivel szemben, amelyek akár hatalmas bomlasztó társadalmi jelenségekhez is vezethetnek.

A régió néhány állama még mindig a világ leggyengébben teljesítő gazdasága között van a karbon-intenzitás szempontjából, vagyis hogy egységnyi GDP előállítása közben milyen mennyiségben bocsát ki szén-dioxidot. Míg azonban Kazahsztán, vagy Oroszország nem éppen előkelő helyen szerepel a listán, addig más államok - mint például Lettország és Magyarország már közel állnak a világ élvonalához az emissziós, energiateljesítmény tekintetében - fogalmaz az EBRD dokumentuma. A régió vezető államainak dekarbonizációs teljesítménye - az EBRD itt példaként ismét Magyarországot, Litvániát és Lettországot említi - már az egyébként fejlettebb régi EU-tagállamokéval vetekszik.

Az elemzés szerint a klímapolitikai irányelvek ezen átalakuló gazdaságok átlagos háztartásai számára nem nehezítik majd meg az energiához (villany, gáz) való hozzáférést, azonban a legszegényebb rétegeknél már lehet ilyen hatása. Ezért az EBRD szerint a klímapolitikát a szociális védőhálóval párhuzamosan kellene fejleszteni.

A költséghatékony kibocsátáscsökkentési intézkedések szerkezeti átalakulással járnak a feltörekvő kelet-európai országok gazdaságában, elsősorban természetesen az energetikában. A kiadáscsökkentési intézkedések a közismertebb előnyök mellett jelentős plusz költségekkel is járnak a szokásos üzletmenethez képest, elsősorban három fő területen. A klímabarátabb termelésre való átálláshoz kapcsolódó szerkezetátalakítási költségek; a karbon-intenzív termelésből származó javak iránti kereslet csökkenésének költségei; valamint az emissziókereskedelmi rendszerekben a kibocsátási jogok megszerzésének ára révén.

Forradalom zajlik

A bank azt a kérdést is megvizsgálta, hogy mely kiadáscsökkentő intézkedésekkel vonható be leginkább a profitorientált befektetői réteg. Különösen erős hatása lenne ezek szerint egy, az egész gazdaságban érvényesítendő szénadónak, ennek azonban feltétele a széndioxid-tároló kapacitások fejlesztése és egy működő emissziókereskedelmi rendszer megléte. Az általános gazdasági reformok, amelyeket nem kifejezetten klímapolitikai célok motiválnak, szintén gyorsíthatják az átmenetet az üzleti környezet tökéletesítésével. A kutatás eredménye szerint az árak alakulása erőteljesen befolyásolja a hatékonyságot, ami egyben arra is utalhat, hogy a támogatások, illetve adókedvezmények nagy hatással vannak a kibocsátásra. A statisztikák és elemzések alapján a magán- és külföldi kézben lévő gazdasági társaságok általában energiahatékonyabbak az állami vállalatoknál, a nagyobb cégek pedig hatékonyabbak kisebb társaiknál.

A dekarbonizációs folyamat mindemellett függ az ország politikai, gazdaságpolitikai viszonyaitól is, ahogyan a lobbitevékenység erejétől, a független média és a civil társadalmi szervezetek szerepétől, vagy éppen a közvélemény politikai és gazdasági értékrendjétől - fogalmaz a tanulmány. Az oligopol helyzetű cégek, az átmeneti társadalmi és gazdaságátalakítási költségek megjelenése lassíthatja a folyamatot.

A sikerhez a finanszírozói háttér biztosításán túl a politikai szándék is szükséges; a fejlesztések tervezése során már az is jelentős kockázatot jelentene, ha egy rezsim az energiapiaci szabályok 1-2 évtizedes változatlanságával számolna. A világban jelenleg az energiaipar, energiagazdaság forradalma zajlik, amely fejlett és fejlődő országokat egyaránt érint a legszélesebb gazdasági, társadalmi értelemben az EBRD szerint. A tét nem csupán a technológiai lépéstartás, hanem a globális versenyképesség megőrzése, hiszen egy ország egy évtizeden belül kiszorulhat a világpiacról, ha az általa gyártott termékeket a piac, vagy annak egy része nem tartja kellően "tisztának".