A kórházi fertőzésekkel kapcsolatos 20/2009. (EüM) egészségügyi minisztériumi rendelet meghatározza, milyen személyi és tárgyi feltételeket kell biztosítani az infekciókontrollhoz az egészségügyi szolgáltatóknak. Ha ezek közül már a kézmosást sem tudjuk biztosítani, milyen szakmai minimumról beszélünk? Ha nincs ott a kézfertőtlenítő, nem tudjuk megmosni a kezünket minden olyan ponton, ahol a beteggel találkozik az orvos, nincs infekciókontroll - figyelmeztet Hegedűs Zsolt.

Ha az alkoholos gélt ugyanabból a kasszából fizetjük, mint az izzót vagy festékpatront a nyomtatóba, és a kórház választásra kényszerül, hogy sötétben gyógyítson, ne adjon nyomtatott zárójelentést, vagy a gélt hagyja ki, az utóbbit fogja választani - mondja Hegedűs. A fertőzések megelőzéséhez alapvető a két kassza szétválasztása, a kézhigiéné biztosítása ugyanis a legelső pontja az infekciókontrollnak.

Siralmas a kézhigiéné a kórházakban

A budapesti kórházak több mint fele alapszintet ért el a kézhigiéné biztosításában egy, az egészségügyi világszervezet (WHO) által kidolgozott önértékelési rendszer szerint (kettő közülük éppen csak átcsúszott az alsó határon), míg az EU átlag 16 százalék. Közepes besorolású a budapesti fekvőbeteg ellátók 48 százaléka szemben a 60 százalékos uniós átlaggal, s egyetlen kórházban sem biztosítják a kézhigiénét haladó szinten Budapesten, míg az EU-átlag 27 százalék.

A WHO ajánlás öt esetben tartja elengedhetetlennek a kézfertőtlenítést, ebből a magyar orvosok rendszerint kettőt teljesítenek - állítja Hegedűs Zsolt. Felméréseket idéz, amelyek szerint az orvosok és szakdolgozók 40-60 százalékban mosnak csak kezet, miközben a kórházi fertőzések 80 százaléka az elégtelen kézmosás vagy a kézmosás hiányának következménye, s amelyek 50-70 százaléka lenne megelőzhető a kézhigiénés protokollok betartásával. Nem véletlenül szeretne az összes magyar kórházról reális képet kapni a WHO-ajánlással összehasonlítva az 1001 orvos csoport - teszi hozzá a szakember.

Együtt lábadozik a fertőző és a frissen operált beteg

Második alapfeltétel a betegek izolálása, egy ágyas kórtermek nélkül ebben sem lehet előrelépni. Magyarországon az összes ágy kevesebb mint két százaléka található egy ágyas teremben, az uniós átlag az ágyak számához viszonyítva 11 százalék, Franciaországban pedig 51 százalék. Magyarországon előfordul, hogy az egyik legveszélyesebb kórházi baktériummal, a Clostridium difficilével fertőzött beteg és a csípőprotézissel frissen műtött is ugyanabban a kórteremben fekszik egy paravánnal elválasztva. Néha még a fertőzött beteget sem tájékoztatják, fogalma sincs a veszélyről, a lehetséges következményekről.

A Clostridium difficile olyan bélfertőzést okozó baktérium, ami a kórházi antibiotikum-kúrát követően támad, a gyógyszer ugyanis felborítja a bélrendszer normális baktériumflóráját. A fertőzés nem csak a kórházi tartózkodást hosszabbíthatja meg, súlyos tüneteket, de akár halált is okozhat.

Nem csak a másik beteg lehet fertőző forrás, hanem a rendelkezésre álló eszközök is. Előfordul, hogy a műtétnél használt támaszték felületét nem is lehet rendesen fertőtleníteni, mert már annyira elhasználódott, így egy szeptikus beteg operálása után a következő műtött könnyen megfertőződhet - említ példákat Hegedűs Zsolt.

Nincs előírás az antibiotikumok felhasználására

Nagyon rosszul állunk a megelőzés harmadik bástyájával, az antibiotikumok felhasználásával, amihez hiányoznak az alkalmazási protokollok. Rendszeresen "vakon", célzott vizsgálatok nélkül adnak antibiotikumokat az orvosok, amivel elősegítik a ellenálló (rezisztens) törzsek kifejlődését. Elméletben egy szakmai csoport évente elkészíti a javaslatát például a Clostridium difficile fertőzések megelőzésére, csakhogy ezt valamiért nem kerül a mindennapi gyakorlatban alkalmazásra - állítja a ReSzaSz alelnöke.

A fertőzöttek negyede belehal

A Clostridium difficilével fertőződött  6500 betegből Magyarországon 1500 nem hagyta el a kórházat élve 2014-ben. A halál közvetlen vagy közvetett okaként azonban csak mintegy 230 betegnél jelent ez meg a jelentési rendszerben a publikus adatok alapján Magyarországon, ami 15 százaléknak felel meg  - állítja Hegedűs Zsolt. Érdekes, hogy más országokban, például az Egyesült Királyságban ez a szám 44-50 százalék, tehát a jelentési fegyelmet lehetne még erősíteni és pontosítani Magyarországon, hogy valós képet kapjunk. Itthon előfordul, hogy egy zárójelenésben sem tüntetik fel a fertőzést és a családtagok sem kapnak megfelelő tájékoztatást.

A fejlett nyugati országokban megfelelő stratégiával és ellenőrzéssel a kórházi fertőzések következtében meghaltak száma jelentősen csökkent az elmúlt 7-8 évben, míg Magyarországon jelentősen emelkedett. Ezek tények - teszi hozzá Hegedűs.

A fertőzés és a járvány nem ugyanaz

A csoport figyelmeztető jelzéseire kiadott ÁNTSZ-közleményekben összemosódik a kórházi járvány és a kórházi fertőzés fogalma - utóbbiról másfél évig nem voltak hozzáférhetőek az adatok. Most is csak 2014-ig bezárólag érhetők el adatok, összefésült jelentések formájában, a romló tendenciákat nem kiemelve, laikus számára értelmezhetetlen módon - hangsúlyozza Hegedűs Zsolt.

Arról pedig főleg nincs szó, hogy az angol mintát követve, az intézmény előcsarnokában vagy az interneten, bárki számára értelmezhetően, feltüntessék az adott intézmény kórházi fertőzéseinek, a műtét utáni 30-90 napon belüli halálozásainak és az úgynevezett súlyos, nemkívánatos eseményeknek - törlőkendő marad a hasban, vagy a másik oldalt operálják meg, mint amelyiket kellene, stb, - havonta frissített darabszámát, azaz az adott kórház legfontosabb betegbiztonsági minőségi mutatóit az orvosonkénti gyógyítási eredményekkel egyetemben - jegyzi meg Hegedűs doktor. Szerinte megfelelő tájékoztatással és statisztikai elemzésekkel elkerülhető ezek félreértelmezése - utal egyúttal az államtitkár aggályaira a minőségi mutatók publikálásával kapcsolatban.

Nem csak a mennyiséget, a minőséget is figyelni kellene

A készülő reform során a minimumfeltételek megállapításánál nem csak az elvégzett műtétek darabszámát kellene számításba venni, hanem azok eredményességét is, mert operálhat valaki sokat, ha abból nagy százalékban fertőződött, szövődményes esetek lesznek - utal a szakember a minimumfeltételek újraírásának irányelveire.

A betegbiztonsághoz elérhető, átlátható, részletes adatokra, mutatókra van szükség, különben hogy derül ki, hogy mi az amin javítani kell, hol vannak a legfőbb beavatkozási pontok.

Beavatkozásra pedig sürgősen szükség van - figyelmeztet Hegedűs Zsolt, idézve a Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR, a kórházi fertőzéseket regisztráló rendszer) éves publikus adatait, melyek szerint a kórházi fertőzésekben 2011-2014 között a multirezisztens (MRK, többféle antibiotikumnak ellenálló) kórokozók előfordulási gyakorisága a másfélszeresére, a Clostridium difficile (CD) több mint háromszorosára, a véráram fertőzések száma pedig szintén a másfélszeresére nőtt.

Miért nincs előrelépés?

A vészharangot legalább négy éve kongatják az egészségügyben dolgozók. A fertőzések száma nő, a hivatalos állásfoglalás pedig a következő variációkat sorakoztatja fel:

1. rossz az adatok értelmezése

2. az adatok nem összehasonlíthatók,

3. a szám nem korrekt, és különben is máshol is annyi

4. nekünk van a legjobb jelzőrendszerünk

5. azért halnak bele a betegek, mert amúgy is súlyos az állapotuk.

A 6. a slusszpoén, ami egy múlt csütörtöki RTL-műsorban az ÁNTSZ kórházhigiénés főosztálya vezetőjének szájából az előbb felsoroltak megismétlése mellett így hangzott: 2015-től vált kötelezővé a kórházak számára, hogy az adatgyűjtés során kitöltsék vajon a halálozás összefügg-e a fertőzéssel vagy sem. Ami jogosan veti fel a kérdést: lehet, hogy az illetékeseknek eddig ténylegesen fogalmuk sem volt arról, vajon hányan haltak meg a higiénés állapotok miatt? A nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban pedig Danielisz Ágnes főosztályvezető úgy vélte, angolszász területen van ennek hagyománya, de ott a lakosság ezt megfelelően értelmezni is tudja!

Négy éve  mondják:

A teljesség igénye nélkül, kik, mikor és mit mondtak kórházi fertőzés ügyben:

Paller Judit volt tisztifőorvos egy 2012-es konferencián évi százezer kórházi fertőzésről beszélt, amelynek 30-50 százaléka elkerülhető lehetne. Az infektológiai szakmai tagozat elnöke ugyanazon a rendezvényen hiányolta, hogy a nozokomiális fertőzések, mint prioritás nem jelennek meg a Semmelweis tervben, nincs elég infektológus, vagy nem tudják őket finanszírozni a kórházak. A legsúlyosabb kihívások között a Clostridium difficile baktérium megfékezését említették.

Akkor is hangsúlyozták, hogy az egészségügyi ellátás során keletkező fertőzések gyógyítása lényegesen drágább és nehezebb, mint a megelőzésük. Akkor is elmondták, hogy hiányzik az infrastruktúra, az elkülönítésre alkalmas kórterem, gyorsdiagnosztikai, helyben elérhető mikrobiológiai laborok − a mikrobiológiai laborok számát a tizedére csökkentették −, az ideális, 70-80 százalékos kihasználtság helyett 105 százalékban telítettek a kórházak. Az átlagos ápolási napok száma pedig túl kevés az alapos vizsgálathoz.

Nincs, nincs, nem alkalmas

Nincs elegendő szakápoló, takarítás, fertőtlenítés, a gondolkodásba sem épült be az infekciókontroll jelentősége, a kórházi fertőzésekről rendszerint nem beszélnek, szégyellnivalónak tartja a menedzsment és az ágy mellett dolgozó orvosok is. Az infekciókontroll költségeinek fedezésére a HBCS típusú finanszírozási rendszer nem alkalmas - állították egybehangzóan.

2013 augusztusában az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) aktuális hírlevele súlyos járványügyi vészhelyzetre figyelmeztetett, s a kórházi ellátással összefüggésben keletkező fertőzések halálozási mutatóinak három év alatt több mint megduplázódását jelezte. 2013-ban 2300 ilyen halálozásról írt az OEK. Az adatok nagy port vertek fel, az emberi erőforrás tárca akkori parlamenti államtitkára képviselői kérdésre adott válaszában nyers adatok téves értelmezéséről írt, majd kisvártatva eltűnt az OEK honlapjáról a szóban forgó információ.

Ismét durva higiénés hiányosságok kerültek napirendre egy 2015-ös konferencián is, ennek főbb megállapításait cikkünk első részében már idéztük.

Hosszabb kihagyás után az OEK újra közölni kezdett bizonyos adatokat, közleményük már nem fertőzésekről, hanem járványokról szólt, s arról az örvendetes tényről tudósítottak, hogy a kórházi járványok száma 2014-ben csökkenésnek indult.

Megoldást kínáltak...

2015 őszén egy újonnan alakuló érdekvédelmi szervezet, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz) és annak Angliából hazatelepülő alelnöke, Hegedűs Zsolt ortopédsebész újra hangoztatni kezdte, hogy a kórházi fertőzésekről szóló adatokat nyilvánosságra kellene hozni, és nincs rendben, hogy a minimumfeltételek be nem tartása miatt a betegek még betegebbek lesznek, vagy meghalnak.

Az ÁNTSZ cáfolt: az adatok mindenki számára szabadon hozzáférhetőek, a járványok száma csökken, a súlyos betegek pedig könnyben lesznek még betegebbek.

Időközben a Facebookon szerveződő 1001 orvos hálapénz nélkül  orvoscsoport is beleállt a kórház fertőzések témakörbe azzal az egyszerű állítással, hogy Magyarországon évente többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint közlekedési balesetben. Sorra vették az okokat: a fertőtlenítőszerek, korszerű eszközök és a személyzet hiányát, a pénztelenség miatt elmaradó takarítást, a működésképtelen sterilizálókat, wc-ket és mosdókat, a hiányzó mikrobiológiai vizsgálatokat. Pénzt és nyilvánosságot kértek, konkrét javaslatcsomagot mellékeltek megoldásként,

... de úgy látszik, nincs rá szükség

Az ÁNTSZ újabb cáfolata szerint ugyanis a nyilvánosság rendben van, az adatok elérhetők és értelmezhetők, különben is  Európában itt van legjobb a figyelőrendszer, ez az a  bizonyos Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR). A minimumfeltételek  és a kórházi fertőzések szétválasztására is felhívták a figyelmet. Szentes Tamás tisztifőorvos pedig az M1-en nyugtatott meg mindenkit: a magyar kórházak biztonságosak. Az pedig világtendencia, hogy a fertőzések száma nő.