BUX
39969

A depressziós magyar fogyasztó

Hőnyi Gyula, 2011. augusztus 30. kedd, 08:38

A magyar fogyasztás a veszett fejsze nyele, még akkor is, ha a jelenlegi helyzetet lehet szépíteni, többek között azzal, hogy a kiskereskedelem vagy akár a szolgáltatóipar a devizaválság kellős közepén sem szakadt össze. Én nem tudom, nem vagyok kereskedő, se vendéglátós, csak a szállodásokat látom sorra tönkremenni, a kiskocsmákat látom üresen és nem mellesleg a hipermarketben is sorban állás nélkül tudok vásárolni. A devizaválság alatti kiskerszámokat pedig én még nem láttam...

Azt viszont tudom, hogy a magyar fogyasztó fásult, depressziós, nincsenek perspektívái, sokszor csalódott a politikában, bizalmatlan és szeretne megtakarítani (ha van miből), de csak azért, hogy ha valami váratlan történik a svájci frankkal,  a bank ne vigye az autót, a lakást. Nem emlékszem arra, hogy ebben az országban az elmúlt 20 év alatt a fogyasztó diktált volna, de arra sem, hogy a magyar fogyasztónak ennyire erősen diktáltak volna. Én a magam részéről szomorú vagyok, mert a magyar fogyasztás immár negyedik éve nem ér egy lyukas garast sem. Nem az aggaszt, hogy a piacon levő szereplők képtelenek hasznot kivenni (de csak mert nem vagyok közgazdász), hanem az, hogy a fogyasztói társadalomnak évek óta nincs elegendő elkölthető jövedelme. Kényszerpályára került a magyar fogyasztó: a létminimum fenntartását (ki-ki saját minimumját) kényszeríti ki a frank, a visszavett fizetés, a létszámleépítés, az elbocsátás. Ezt a kényszerpályát a fogyasztó a nem fogyasztással erőlteti rá a kiskereskedelemre, a szolgáltatószektorra, kényszerpályára terelve az ott dolgozókat is. A kör, legalább is a gazdaság ezen szegmensében, bezárult, és én jelenleg nem látok kitörési pontot.

Neves kutatók, elemzők sem nagyon. Ismerünk elhaló kísérleteket arra, hogy egy esetleges áfacsökkentés hozná vissza a fogyasztási kedvet, de mivel az áfával egyszer már játszott a korábbi kormány és megégette magát, így senki sem mer teljes mellszélességgel kiállni az ötlet mellett. Arról nem is beszélve, hogy a kormánynak a korábbi terveivel ellentétben nem hogy marad pénze a 2011-es költségvetésből, 100 milliárd forintos lyukat kell tömködnie a magyar és az uniós gazdaság növekedésének lassulása miatt. Ilyen helyzetben elképzelhetetlen, hogy a kormány áfacsökkentéssel gyengítse a bevételeket.

A magyar kiskereskedelemnek az a szerencséje, hogy a kormány gazdaságpolitikájának egyik főszereplője a belső fogyasztás élénkítése. Ha nem szerepelne benne, a kiskereskedelmi forgalom valamikor tavaly augusztusban, szeptemberben összeomlott volna és már idén az első félévben 4-5 százalékot zuhant volna. Ami megtartja, az az szja-hatásból származó 400 milliárd forint. Ám ennek a pénznek látható növekedést kellett volna generálnia, ehhez képest a kiskereskedelmi forgalom egy helyben topog − a többletet elvitte az infláció. Értem, most lassul, nézzük meg, mit tud így a piac és még egy kis segítség is lesz, hiszen 260 milliárd áramlik ki a reálhozamokból. A piac 1-2 százalék közé várja a kiskereskedelmi forgalom növekedését, ami szép teljesítmény, pláne a 2011-es pénzpiaci és makrogazdasági folyamatokat tekintve.

Másfelől viszont nekem félig üres a pohár, a kormányzat továbbra is visszafogja a fejlesztési pénzeket, nem pörög az építőipar, megtorpanni látszik az export és nincs semmi, ami élénkítené a belső keresletet − ha így megyünk tovább, munka sem lesz lassan...