BUX
38657

Egyre többen nyomoznak a cégek után

A horribilis méretű körbetartozások ráirányítják a figyelmet a céges partnerek gondosabb megválasztására. Mind több vállalkozás kínál cégfigyelő szolgáltatást, vagyis a legálisan fellelhető információk egybegyűjtését. A piacfigyelés piaca tehát bővül, bár a megrendelők még túlontúl bátortalanok. Sok a téves információ a céges hírszerzésről, gyakran keverik össze az ipari kémkedéssel, pedig az előbbi a fejlett gazdaságokban bevett eszköz.

NAPI, 2006. március 27. hétfő, 07:47

A NAPI Gazdaság cikke.
Mintegy 500-600 milliárd forintot várnak egymástól a magyarországi vállalkozások a körbetartozás miatt, legalábbis ekkora számlával alátámasztott összegről lehet beszélni - véli Kiss Imre, a Eye Watch Global Network Kft. ügyvezető igazgatója. Az sem zárható ki, hogy a rendszerben ennek az összegnek a duplája kering, ugyanis vannak olyan nem nyilvántartott követelések, amelyekről a vevő még nem fogadott be teljesítési igazolást, így az eladó nem tud mire számlát írni. A körbetartozások leginkább az építőipart érintik, ugyanakkor a fizetési morál az élelmiszerpiac egyes szegmenseiben és a kereskedelemben is nagyon rossz - véli Kiss a cége saját követelés-nyilvántartó rendszerének adataira támaszkodva. Az Eye Watch tavaly állította fel számítástechnikai rendszerét, amelyben ma 32 ezer vállalat fizetési történetét követhetik nyomon azok, akik előfizetnek a hálózat hozzáféréséhez. Kiss szerint a rendszerük egyedülálló a piacon, az adatbázist javarészt az előfizetők frissítik azzal, hogy hetente egyszer kitöltenek egy elektronikus kérdőívet a követeléseik és a kifizetéseik alakulásáról. Ez befut a vállalat rendszerébe, ahol leinformálják az adatokat és csak akkor kerülnek be a rendszerbe (15 napon túl), ha az adós elismeri a tartozást vagy valósak az információk.

A rendszer elsősorban a kifizetetlen számlák történetét mutatja be, a számlák mögötti összegek senki számára sem hozzáférhetőek, hiszen az egy vállalat üzleti titkát képezi, annak megjelenítésével könnyen kikalkulálható lenne egy-egy vállalkozás haszonkulcsa. Ugyanakkor Kiss szerint a kockázatkezelésben az is nagyon sokat számít, ha egy eladó tisztába kerül a vevő fizetési hajlandóságával. A rendszer időrendbe állítja a kifizetetlen számlákat, így a rövid és hosszú lejáratú követelések láthatóvá válnak és pontosan megmutatja, hány számlát nem egyenlített ki az adott vállalkozás. Kiss szerint egyetlen rendszer sem képes megválaszolni egy eladó minden kérdését, ám a követelés-nyilvántartó rendszerek kezelőinek tapasztalataira alapozva átfogó képhez juthat egy-egy cég a partnerei jelentette kockázatról.

A lapunk által megkérdezett cégvezetők egy része úgy értékelte, hogy a legkockázatosabbak a magyar üzletfelek, ezért egy-egy szerződés megkötése előtt a belföldi partnereket igyekeznek alaposan leinformálni. Kiss Imre szerint ma már egyre több a kockázatos külföldi vállalkozás is, ám ezektől az esetek többségében viszonylag gyorsan be lehet hajtani a tartozást, hiszen a külföldiek nem szeretnének szembekerülni az anyaországukban működő kamarákkal.
A nagyvállalatokat elsősorban a likviditásmenedzsment érdekli, ezért veszik igénybe a követlés-nyilvántartók szolgáltatásait. A kis- és közepes vállalkozások a faktorálás miatt fizetnek elő. Valamivel kevesebb mint 50 faktorház működik az országban, ezek ugyancsak komolyan támaszkodnak a követelés-nyilvántartó rendszerekre, ezzel csökkentve a kockázatukat. Az állami, vagy multinacionális vevőknek kiállított számlát minden további nélkül faktorálják. A követelés-nyilvántartó rendszerekre egyébként a jövőben mind nagyobb szükség lesz, hiszen a következő években nagyon komoly uniós összegek kerülnek a gazdaságba, elég csak a csatornázási vagy a városfejlesztési programokat említeni.

A magyar vállalatok egyébként még mindig nem elég óvatosak partnereik megválasztásánál, bár egyre nagyobb az érdeklődés a cégmonitoring szolgáltatások iránt. Egyre több szakmai szervezet ismeri fel, hogy valamilyen módon harcolni kell a nem fizetők ellen, s készít a rossz cégekről adatbázist. Nyugat-Európában általános, hogy egy új üzlet előtt információt kérnek a szerződő cég fizetési képességéről és hajlandóságáról - mondta lapunknak Nagy István, a Creditreform-Interinfo Kft. ügyvezetője. A hazai cégkultúrában egyelőre nem elterjedt az ilyenfajta óvatosság. Többféle módon is csökkenthető a nem fizetés kockázata, a legegyszerűbb módszer, hogy a cég maga próbál meg információkat szerezni üzletfeléről, és azt elemezve próbálja a veszélyre figyelmeztető jeleket felismerni. A cégbírósági adatok azonban nemcsak hiányosak, hanem aktualitásuk is gyakran erősen kétséges, a legfrissebb beszámolók jobb esetben 2004-esek. A magyar cégek egy része ráadásul nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének. Szakértők szerint ezek a számok - a hatóságok minden igyekezete ellenére - tovább csökkenhetnek, hiszen Nyugat-Európában a beszámolók mindössze 7 százaléka érhető el nyilvánosan. Éppen ezért a cégbírósági adatok lekérdezésének nincs túl sok értelme - tette hozzá Nagy István. Máshogy látja a helyzetet Tóth Tamás, az Opten Kft. ügyvezetője, aki szerint az is sokat elárulhat egy cégről, hogy teljesíti-e adatszolgáltatási kötelezettségeit. A komolyabb cégminősítőktől a cégjegyzékben található adatok mellett a működésre vonatkozó információkat is kaphatunk, ilyenek például a forgalmi adatok, mérleg, létszám, ingatlanok, bankkapcsolat, referenciák. További szolgáltatás a cégfejlődésre, hitelképességre és a biztosíték nélkül adható hitellimitre vonatkozó információk nyújtása. Arra is van lehetőség, hogy a partnert folyamatosan figyeltessék, s ha fizetési problémára utaló jelek merülnek fel, akkor azonnal közbelépjenek.