Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A zeneipar két legjelentősebb bevételi forrása az élőzenei fellépésekből származó (kb. 33 mrd Ft), valamint a hangfelvételek értékesítéséből befolyó összeg (18,5 mrd Ft). Mind a két területen problémát jelent, hogy a fogyasztók közvetlen zenei költései alacsonyak - hangfelvételért a magyarok több, mint fele egy forintot sem költ, az élőzenei rendezvények 60 százaléka a közönség számára ingyenes - összegzi a ProArt Zeneipari jelentés - 2016.

A hangfelvételek fizikai formátumban történő értékesítésének bevétele 2015-ben az előző évhez képest 20 százalékkal csökkent, míg a digitális bevételek értéke majdnem 40 százalékkal nőtt, így a két értékesítési csatorna lényegében egyenlő arányban, 8-9 százalékkal járul hozzá a hangfelvételekből származó bevételekhez.

Továbbra is jellemzője a hazai hangfelvétel-iparágnak, hogy a bevételek túlnyomó többségét azok a felhasználások generálják, melyek esetében a közönség közvetlenül nem a hangfelvétel birtoklásáért vagy hallgatásáért fizet. Ilyenek például a rádiós, televíziós játszások, üzletekben a gépzene-szolgáltatás vagy az üres hordozó díj, mely területekről a szerzőknek, előadóknak és kiadóknak a közös jogkezelő szervezetek juttatják el a jogdíjbevételeket.

Az ilyen jellegű bevételek együttesen a hangfelvételekhez köthető bevételek több, mint 80%-át jelentik. A hangfelvétel-ipari bevételek belső megoszlása egyrészt azt jelzi, hogy a hazai piac fejletlen, az észak-amerikai vagy nyugat-európai szinthez képest a magyar zenerajongók sokkal kevesebb pénzt költenek közvetlenül hangfelvételre. Másrészt jelzi a hazai közös jogkezelő szervezetek nemzetközileg is elismert, hatékony működését, ami a magyar zeneipar motorjává teszi az Artisjus-t, az EJI-t és a Mahaszt.

A zeneipar legnagyobb bevételi forrását továbbra is az élőzenei fellépések adják, amelyek a zenészek jövedelmének 40-60 százalékát teszik ki. A statisztikákból kitűnik, hogy az élőzenei események jelentős hányada - a látogatóknak - ingyenes, azaz ekkor sem a hallgatók fizetnek közvetlenül a zenei élményért, hanem a szervezők, szponzorok, önkormányzatok. Ez nehezíti a közönségben a zene értékének tudatosítását - a zenészek számára pedig kiszolgáltatottsághoz vezethet.