BUX
37995

Így alapozta meg a jövőjét a magyar sikercég - tőzsde nélkül nehezebb?

Mit tehet egy vállalat, ha tőkére van szüksége, ám a hitel már nem jelent számára megoldást? A kérdésről Kovács Domonkossal, a több kötvénykibocsátáson túllevő és nemrég nyilvános részvénykibocsátást megvalósító ALTEO vállalatfelvásárlási és tőkepiaci műveletekért felelős igazgatójával beszélgettünk.

Dzindzisz Sztefan, 2017. szeptember 19. kedd, 07:09

Minden gyorsan növekedő vállalat egy idő után szembe kell, hogy nézzen finanszírozási lehetőségei optimalizálásának szükségességével. Az ALTEO "repülő rajtját" a - jelenleg többségi részvényes - alapítótól kapott induló tőke tette lehetővé, de már a cég indulásakor megállapodás volt a többségi befektetővel, hogy idővel saját magának kell biztosítania a folyamatos növekedéséhez szükséges forrásokat. Ezzel kapcsolatban a vállalat alapítói már az indulásnál a mellett tették le a voksukat, hogy a kezdeti befektetést követően a további forrásbevonás szempontjából a tőzsdére lépés hatékony és előbb-utóbb szükséges út is lesz.

Az első években a tulajdonosi befektetésen túl az ALTEO banki projekthitelekkel finanszírozta növekedését, azonban ez a finanszírozási forma is korlátos tud lenni. Ha az új eszközök beszerzéséhez már nem lehet a meglévőket fedezetként felajánlani az azokhoz kapcsolódó hitelek miatt, a banki hitel már nem tud megoldást jelenteni. Állami vagy EU-s támogatásokból bevont források jelenthettek volna még alternatívát, de 2011-12 folyamán ezek elérhetősége az energetikának azon szegmensében, amiben az ALTEO tevékenykedik, gyakorlatilag elérhetetlen volt.

Növekedéshez forrásbevonás

Ezzel szembesült az ALTEO is, amikor 2011-ben azon gondolkodott, hogyan tudna több tőkét bevonni a cégbe, amellyel a további növekedési stratégiát finanszírozná. "Ekkor már 3 éves volt a vállalat, az alapítás óta eltelt időszakban a nulláról 5-6 milliárd forintra növeltük az árbevételt, az EBITDA (azaz a kamatfizetés, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) pedig 400 millió forint körül volt." - mesélte a Napi.hu-nak Kovács Domonkos, az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vállalatfelvásárlásokért és tőkepiaci forrásbevonásért felelős igazgatója.

Mint mondta, tovább akartak növekedni, ám addigra már kihasználták a projektjeik finanszírozása kapcsán elérhető hitelezési lehetőségeket, és nem tudtak, nem is akartak tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarójuk ért. "Nem akartunk több hitelt felvenni, és tovább terhelni az eszközállományt. Olyan pénzre volt szükségünk, ami nem eszközhöz kötött, hanem annál szabadabb felhasználású. A vállalati kötvény pedig erre kiválóan alkalmas finanszírozási eszköz: a banki projekthiteleknél ugyan magasabb kamat mellett, de jóval kevesebb egyéb finanszírozói megkötéssel - gondoljunk csak a szigorú banki kovenánsokra, fedezeti igényre a bankhitelek esetében - tudnak a vállalatok így forrást bevonni" - magyarázta Kovács, aki szerint az első kötvénykibocsátás sikeréhez a tőzsdei jelenlét és a kockázatvállalási hajlandóság egyaránt fontos volt.

És hogy miért nem a nyilvános részvénykibocsátást célozták meg ekkor? Bár 2010-ben technikailag bevezették a Budapesti Értéktőzsdére a részvényeiket, a nyilvános részvénykibocsátásra ez nem volt megfelelő alkalom az igazgató szerint. "A tőkepiacon azt láttuk, hogy a részvénykibocsátás túl költséges és bizonytalan lett volna - tekintettel az akkor még igen hektikus tőke- és pénzpiaci környezetre -, továbbá úgy láttuk, hogy a részvények tőzsdei értékeltsége a cég relatíve kis méretéből adódóan még túl távol esne a vállalat valós piaci értékétől. Ráadásul, amíg a részvény egy növekedési ígéretre alapul, addig a kötvény fix, előre kiszámítható hozamot biztosít, így különösen egy bizonytalanabb piaci helyzetben sokkal vonzóbb lehet a befektetők számára. A történethez hozzátartozik, hogy ekkor, ne feledjük el, 2011 őszéről beszélünk, még érezhetőek voltak a válság utóhatásai, például Görögországban ekkor kezdett igazán elharapózni a helyzet, míg itthon az IMF-fel kapcsolatos történések okoztak bizonytalanságot. A helyzetet jól mutatja egy kisarkított anekdota, amit gyakran szoktam mesélni. Amikor reggel beszálltam a taxiba a befektetői roadshow-ra menve, az állampapír hozama valahol 6-7 százalék volt, mire kiszálltam, már 8 százalék." - festi le a helyzetet Kovács Domonkos.

Végül 12 százalék feletti éves kamattal tudták értékesíteni a 3 éves kötvényeiket 2011 novemberében, ami mostanra már elképzelhetetlennek hat. Ez tehát ugyan mai szemmel kivételes befektetési lehetőségnek tűnik, ám akkoriban ez nem így volt. "Bár szép árbevételi és EBITDA számaink voltak, adózott eredményt ekkor még nem termeltünk. Az állampapírok hozama 8 százalék volt, erre kellett nekünk, egy kis cégnek combos felárat rakni, hogy vonzóak lehessünk az akkoriban kifejezetten kockázatkerülő befektetőknek is. Így jött ki végül a 12,37 százalék. Az akkori kamatokkal azonban a befektetők is elégedettek voltak, és az ALTEO is jól járt a tranzakcióval, hiszen forráshoz jutott a tervei megvalósításához, illetve ez még az a tőkeköltség volt, amit a megvalósítani kívánt projektjeinkből ki lehetett gazdálkodni. De nyilván ilyen kamatok mellett a részünkről is kellett egy kockázatvállalási hajlandóság és hit önmagunkban, hogy megvalósítsuk a kibocsátást" - mesélte Kovács Domonkos.

Bejöttek azonban a számításaik, és összesen egymilliárd forintot tudtak így bevonni a cégbe nyilvános, majd azt követően alig több, mint egy hónappal, zártkörű kötvénykibocsátással. Mindkettő sikerében fontos befektetői szempont volt, hogy az ALTEO már 2010 óta a tőzsdén volt, teljesítve a tőzsdei jelenléttel járó szigorú transzparencia-követelményeket. "Megítélésem szerint, ha ekkor még nem lettünk volna jelen a tőzsdén, 2011 vérzivataros világgazdasági viszonyai közepette vagy nem, vagy csak jóval drágábban tudtunk volna kötvénykibocsátás révén forrást bevonni." - teszi hozzá. A pénzből több akvizíciót is végrehajtottak, például szélerőműveket vásároltak, de összességében három évre sikerült finanszírozást biztosítani a társaságnak, és így a dinamikus növekedési ütemet is fenn tudták tartani.

Megtartani a bizalmat

Az ALTEO, miután 2010-ben technikailag bevezették a tőzsdére, elkezdte negyedévente publikálni a számait, illetve sok befektetővel igyekezett felvenni a kapcsolatot. "Próbáltuk növelni az ismertségünket, hogy tudják, jó irányba haladunk, és meglegyen az állandó visszajelzés. Azzal az intézményi befektetői körrel, amely 2011-ben bizalmat szavazott nekünk a kötvénykibocsátás kapcsán, elmélyült a kapcsolatunk, így tulajdonképpen egy feladatunk volt: bebizonyítani, hogy amit ígértünk nekik, azt tudjuk tartani is. Így is lett: három év alatt megdupláztuk az EBITDA-t, ők pedig látták az szélerőmű akvizícióinkat és azt, hogy tovább fejlesztettük a már meglévő erőműveinket, azaz hogy ténylegesen arra használtuk a pénzüket, amire kértük, méghozzá eredményesen is."

Így jutott el a cég a kötvények lejáratának évéig, azaz 2014-ig. "Azt vetettük fel a befektetőknek, hogy mi lenne, ha a pénzt úgy fizetnénk vissza, hogy igazából tovább bíznak bennünk, azaz refinanszírozzák a kötvényeket. A vége az lett, hogy ők meg azt mondták: igazából még több pénzt is szívesen adnak. Mi meg széles mosollyal tártuk ki a kaput." - mesélte Kovács, aki szerint így nyilvános és zártkörű kibocsátások révén összesen 3,5 milliárd forintot vontak be az intézményi befektetőktől. Ez azért is volt jelentős siker, hiszen ekkorra a 2011-es 12 százalék feletti kamatokról 2014-re le tudtak jönni 6 százalék körüli szintre. Ez részint jött az általános kamatszint jelentős csökkenéséből, de a szépen fejlődő ALTEO-tól elvárt kockázati felár jelentős mérséklődéséből is, ami tükrözte a cég iránti befektetői bizalom további jelentős erősödését.

És hogy miért nem célozták meg a lakosságot a kötvényeikkel? A tőkepiaci műveletekért felelős igazgató szerint ez jóval költségesebb megoldás lett volna. "Akkoriban az ALTEO-sztori még igényelt egyfajta intézményi kockázatvállalási hajlamot, amit a lakosság oldaláról még nem igazán érzékeltünk. Úgy ítéltük meg, hogy az intézményi befektetőknél a 2014-es hozamkörnyezetben kedvezőbb kötvényárazás érhető el, mint a lakossági befektetők irányában."

A minél olcsóbb pénzre pedig nagy szüksége volt az ALTEO-nak, hiszen ekkor már szemet vetettek a náluk több szempontból (pl. árbevétel, adózott eredmény) is nagyobb Sinergy csoportra. Az akvizíciót - illetve néhány egyéb, elsősorban gázmotoros erőműhöz kapcsolódó befektetést - végül a második kötvénykibocsátásból fedezték, amivel az ALTEO erőművi portfóliója akkoriban 41,25 megawatt villamosenergia- és 226 megawatt hőtermelő kapacitással bővült.

Kovács szerint ekkor is felmerült bennük a nyilvános részvénykibocsátás lehetősége, ám úgy ítélték meg, hogy a cég növekedési lehetőségeit egyelőre a részvény árazása még mindig nem tudja kellően tükrözni, és volt egy másik visszatartó erő is: amikor körbenéztek, hogy mekkora cégek léptek korábban a pesti parkettre, akkor azt látták, hogy azt a méretet még nem érték el. Ezzel szemben a kötvénypiacon korábban is kedvező volt a fogadtatásuk, és kifejezetten kedvező hozamot tudtak felajánlani a befektetőknek.

A végső cél: a tőzsdei jelenlét erősítése

Így ért el az ALTEO 2016-ig, amikor már valóban megcélozták az IPO-t, azaz az első nyilvános részvénykibocsátást. Hogy mi változott? Egyrészt a Sinergy integrálásával elérték a megfelelőnek vélt méretet, másrészt az IPO-val, azaz a részvénykibocsátással új szintet lépett a stratégia: a következő évek befektetéseit akarták finanszírozni, hiszen az elképzelések szerint az ALTEO 10-15 milliárd forintot költene el fejlesztésekre ezen időszak alatt.

Persze, nem ment minden egyik percről a másikra. A sikeres nyilvános részvénykibocsátás felé vezető úton a tőzsdére menetelt már 2010-ben megvalósították a technikai bevezetéssel, az utána következő lépcsőfokok pedig a nyilvános és zártkörű kötvénykibocsátások, illetve egy zártkörű, intézményi befektetőknek végrehajtott részvénykibocsátás voltak.

"Próbáltunk mindent jól csinálni, erre nem sajnáltuk a pénzt. A legjobb tanácsadókat választottuk, legyen szó marketingről, PR-ról, auditorról, vagy az IPO leszervezéséről. A nagy kérdés az volt, hogy milyen típusú befektetőket célozzunk meg. Ebben is a tanácsadókra támaszkodtunk, akiknek már a kiválasztásánál odafigyeltünk arra, hogy milyen az intézményi, kisbefektetői elérése, adott-e már el korábban komolyabb volumenben részvényt. De néztük azt is, hogy milyen fiókhálózattal rendelkezik, kik tartoznak a magánbefektetői ügyfelei közé, vagy egyáltalán, hány ügyfelük tőzsdézik. Végül több tanácsadót is kiválasztottunk, hiszen ki ebben, ki abban volt erős. Nem mellesleg: amennyiben jó nevű cégek állnak a részvénykibocsátásod mögé, az jelentősen növeli a bizalmat is" - magyarázta az ALTEO vállalatfelvásárlási és tőkepiaci műveletekért felelős igazgatója.

Mindennek köszönhetően az ALTEO új részvényeiből közel 1,4 milliárd forint értékben (egyharmadát kisbefektetők, a maradékot intézményi befektetők), azaz mintegy 300 ezer darabot jegyeztek. A cég árbevétele megközelítette a 15 milliárd forintot, és az EBITDA is kétmilliárd forint felett zárt, illetve ekkorra már az adózott eredmény is impozáns, 800 millió forintot meghaladó nyereséget mutatott.

De a tőzsdére lépés nem csak finanszírozási okokból bizonyult jó döntésnek. A tőzsdei jelenlét megkövetelte például a nemzetközi beszámolási standardok (IFRS) szerinti beszámoló készítését. "Ez azért rendkívül fontos, mert amikor intézményi befektetőkkel, vagy nagy nemzetközi energiavállalatokkal beszélgetünk az ALTEO számairól, akkor ők mindig megkönnyebbülnek, mondván, ezt a nyelvet értik." - mesélte az igazgató. "Több olyan jelentős akvizíciónk volt, ahol a túloldalon nemzetközi energiavállalattal, vagy befektetőkkel kellett tudjunk megállapodni, az ő bizalmukat kellett elnyerni. Ebben óriási segítség volt a tőzsdei jelenlétünkből fakadó transzparencia, és az IFRS beszámolók megléte is.

Bár a nyilvános részvénykibocsátást sikerként élte meg a cég, a kötvénykibocsátás továbbra is fontos maradt. "Mi folyamatosan arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb finanszírozási alternatíva álljon rendelkezésünkre. Ez adja ugyanis a legtágabb mozgásteret számunkra a forrásaink költségeinek optimalizálására. Ezért a kötvénykibocsátás révén történő finanszírozást tartósan ott kívánjuk tartani a forrásbevonási eszköztárunkban."

Ennek megfelelően a 2016-os IPO utáni következő lépés ismét a kötvénypiachoz vezetett. Úgy érezték, hogy volt már elég pénzük a tervezett beruházásokhoz, így 2017 márciusában a zártkörű, intézményi befektetőknek szóló kötvénykibocsátással csak refinanszírozási igényt elégítették ki, kétmilliárd forint körüli értékben.

Mit hoz a jövő?

Az utolsó, idei kötvénykibocsátás során az ötéves kötvényeket 5, míg a hároméveseket 4 százalék körüli kamattal sikerült értékesíteni, amit Kovács nagyon kedvezőnek nevezett. Így a következő években a fő fókuszt a tervezett befektetések megvalósítására tudják összpontosítani, ehhez finanszírozási szempontból minden feltétel adott.

Befektetési oldalon pedig zajlik az élet, miután közel 500 millió forintot nyertek el a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) pályázatán. Ebből mintegy 1,1 milliárd forint értékű kutatás-fejlesztési projektbe kezd bele a vállalat, melyben az időjárásfüggő energiaforrások hasznosításának tervezhetőbbé tételét, villamosenergia-tároló kapacitás kihasználásának lehetőségét vizsgálják majd. Ezen felül fejleszteni kívánják a meglévő erőműveiket, illetve tovább erősítenének a napenergia területén. Továbbá augusztus folyamán az ALTEO igazgatósága összesen 11 milliárd forint körüli értékben hagyta jóvá elsősorban naperőművi fejlesztések feltételrendszerét, illetve a vállalat idén augusztusban már átadta idei, 300 milliós depóniagázas erőművi kapacitásbővítését, valamint nekilátott egy 200 millió forintos korszerűsítő beruházásnak is a soproni erőművében.

A jelenlegi elképzelések szerint 2018 második felétől kezdenek majd ezek a befektetések beépülni a cég működésébe és 2019-ben érhetnek el egy olyan szintre, amikor ismét dönteni kell: újabb tőkét akarnak bevonni a további növekedés érdekében, vagy elkezdenek inkább még a jelenleginél is nagyobb arányban osztalékot fizetni. Ez azonban most még csak a jövő zenéje, és a majdani döntés az aktuális stratégia sikeres teljesítése után remélhetőleg inkább csak "édes terhet" fog jelenteni.

A cikk megjelenését az ALTEO Nyrt. támogatta