Más régiós országok lépéselőnyben vannak hazánkkal szemben a víziközmű-ágazat jogi szabályozásában - hangzott el a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség (MASZESZ) és az Európai Vízügyi Szövetség (EWA) szerdai budapesti konferenciáján.

Kling István vízügyekért felelős helyettes államtitkár szerint "sínre került" a vízközműtörvény ügye, amely jogszabályt a szakma 20 éve szorgalmaz. Az államtitkárság áprilisban véglegesíti a törvénytervezetet, amely ezt követően kerül a parlament elé.

A helyettes államtitkár szerint a jogalkotó azért vált nyitottá az ágazat törvényi szintű szabályozására, mivel a szakma mellett a lakosság is fokozottan érzékennyé vált a díjak alakulására, illetve az uniós projektek indokolják e lépést. A törvény a tervek szerint erősíti majd a fogyasztóvéfelmi szempontokat, illetve egységesíti a díjképzés elveit. Nem várhatók országosan egységes díjakat, és az sem, hogy e területen befagyasztanák a fizetendő tételeket - tette hozzá Kling.

Ez a helyzet Romániában

A régióban Románia már létrehozta vízközműtörvényét, az itteni vízművek többsége - hazánkhoz hasonlóan - önkormányzati tulajdonban van, az üzemeltetési jogokat azonban központilag az állam adja ki.
A szolgáltatási díjakat pedig területi szinten, azonos díjképzési elvek szerint határozzák meg, az uniós projektek pedig térségi szintűek, így az üzemek mérete is kedvezőbb a hazainál - hangsúlyozta Vladimir Rojansch, az RWA román elnökségi tagja. A törvény hatására Romániában a legolcsóbb és legdrágább vízdíj között 10 százalék az eltérés, Magyarországon ugyanez 20-szoros mértéket jelent.


Magyarországon jelenleg 400 víz- és szennyvízcég működik, ezek közül 300 azonban összesen csak a lakosság 5 százalékát látja el - mutatott rá a piac integrációjának hiányára Kovács Károly, a MASZESZ alelnöke. Az európai forrásokkal 2015 végéig a mai 70 százalékos csatornázási lefedettség 80-90 százalékra emelkedhet, az ivóvíz szempontjából pedig a minőség, ezen belül is az arzénmentesítés, illetve a megközelítőleg 25-30 százalékban elöregedett vezetékhálózat jelenti a legnagyobb kihívást. Az elmúlt 15 évben csaknem 10 ezerrel, 40-50 ezer kilométerre bővült a hazai csatornahálózat. Az európai források azonban új fejlesztéseket céloznak, felújításra, korszerűsítésre nem vehetők igénybe.

Az ágazat működésének törvényi szintű szabályozása azért is fontos, mivel mára világossá vált, hogy a rendszerváltás után kialakult struktúra és szabályrendszer átfogó újragondolásra szorul. A hazai elaprózott rendszer mind a költségek, mind a szakmaiság oldalán problémákat okoz. A kis üzemméretek aláássák az üzemeltetés hatékonyságát, a kistelepülések fajlagos beruházási és működtetési költségei gyakran túlságosan magasak. A fejlesztések és rekonstrukciók díjnövekedést generáló hatása ellen a szolgáltatók integrációja, az optimális üzemméret elérése jelenthet megoldást - hangsúlyozta Rákosi Judit közműszakértő.

Kovács szerint a gáz- és áramszolgáltatásban a szállítási költségek 2-5 százalékos mértéket jelentenek a fogyasztói árból, a vízi közműveknél azonban ezen arány elérheti az 50 százalékot is.