Más régiós országok lépéselőnyben vannak hazánkkal szemben a víziközmű-ágazat jogi szabályozásában - hangzott el a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség (MASZESZ) és az Európai Vízügyi Szövetség (EWA) szerdai budapesti konferenciáján.
Kling István vízügyekért felelős helyettes államtitkár szerint "sínre került" a vízközműtörvény ügye, amely jogszabályt a szakma 20 éve szorgalmaz. Az államtitkárság áprilisban véglegesíti a törvénytervezetet, amely ezt követően kerül a parlament elé.
A helyettes államtitkár szerint a jogalkotó azért vált nyitottá az ágazat törvényi szintű szabályozására, mivel a szakma mellett a lakosság is fokozottan érzékennyé vált a díjak alakulására, illetve az uniós projektek indokolják e lépést. A törvény a tervek szerint erősíti majd a fogyasztóvéfelmi szempontokat, illetve egységesíti a díjképzés elveit. Nem várhatók országosan egységes díjakat, és az sem, hogy e területen befagyasztanák a fizetendő tételeket - tette hozzá Kling.
Ez a helyzet Romániában
A régióban Románia már létrehozta vízközműtörvényét, az itteni vízművek többsége - hazánkhoz hasonlóan - önkormányzati tulajdonban van, az üzemeltetési jogokat azonban központilag az állam adja ki.A szolgáltatási díjakat pedig területi szinten, azonos díjképzési elvek szerint határozzák meg, az uniós projektek pedig térségi szintűek, így az üzemek mérete is kedvezőbb a hazainál - hangsúlyozta Vladimir Rojansch, az RWA román elnökségi tagja. A törvény hatására Romániában a legolcsóbb és legdrágább vízdíj között 10 százalék az eltérés, Magyarországon ugyanez 20-szoros mértéket jelent.
Magyarországon jelenleg 400 víz- és szennyvízcég működik, ezek közül 300 azonban összesen csak a lakosság 5 százalékát látja el - mutatott rá a piac integrációjának hiányára Kovács Károly, a MASZESZ alelnöke. Az európai forrásokkal 2015 végéig a mai 70 százalékos csatornázási lefedettség 80-90 százalékra emelkedhet, az ivóvíz szempontjából pedig a minőség, ezen belül is az arzénmentesítés, illetve a megközelítőleg 25-30 százalékban elöregedett vezetékhálózat jelenti a legnagyobb kihívást. Az elmúlt 15 évben csaknem 10 ezerrel, 40-50 ezer kilométerre bővült a hazai csatornahálózat. Az európai források azonban új fejlesztéseket céloznak, felújításra, korszerűsítésre nem vehetők igénybe.
Az ágazat működésének törvényi szintű szabályozása azért is fontos, mivel mára világossá vált, hogy a rendszerváltás után kialakult struktúra és szabályrendszer átfogó újragondolásra szorul. A hazai elaprózott rendszer mind a költségek, mind a szakmaiság oldalán problémákat okoz. A kis üzemméretek aláássák az üzemeltetés hatékonyságát, a kistelepülések fajlagos beruházási és működtetési költségei gyakran túlságosan magasak. A fejlesztések és rekonstrukciók díjnövekedést generáló hatása ellen a szolgáltatók integrációja, az optimális üzemméret elérése jelenthet megoldást - hangsúlyozta Rákosi Judit közműszakértő.
Kovács szerint a gáz- és áramszolgáltatásban a szállítási költségek 2-5 százalékos mértéket jelentenek a fogyasztói árból, a vízi közműveknél azonban ezen arány elérheti az 50 százalékot is.