Barack Obama amerikai elnök aláírásával új korszak kezdődhet a restitúció történetében. Az Egyesült Államok kongresszusa múlt pénteken fogadott el egy új törvényt, amely mostantól megkönnyíti és felgyorsítja a nácik által elrabolt műtárgyak visszaadását egykori tulajdonosaiknak.

Eddig a restitúció és a proveniancia-kutatás (műtárgyeredet-kutatás) során nagyon nehéz volt legyőzni a kormányok és a múzeumi lobbi ellenállását. A nácik által évtizedekkel ezelőtt elrabolt műkincsek túlnyomó része ezért nem kerülhetett vissza jogos tulajdonosához még akkor sem, ha kellő mennyiségű pénzzel és türelemmel rendelkeztek. Most azonban alapjaiban változhat meg a műtárgyak visszaadása: az új amerikai szövetségi törvénynek köszönhetően ugyanis felgyorsulhat a folyamat.

Az Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza idén ősszel egyhangúan hagyta jóvá a HEAR törvényt (a holokauszt alatt elrabolt műtárgyak visszaadásáról szóló törvény - Holocaust Era Art Recovery), amelyet az elnök aláírását követően hirdetettek ki. A 2026-ig hatályban levő jogszabály az egykori tulajdonosok és/vagy örököseik számára gyors és méltányos eljárást biztosít, függetlenül attól, hogy eddig milyen jogi utat vettek igénybe tulajdonuk visszaszerzése érdekében.

Az ilyen ügyek elbírálásában döntő változást jelent, hogy egyértelművé válik a műtárgyak visszaigénylésének határideje. Az amerikai államok nagyobb részében az elrabolt műkincsek esetében az eredeti tulajdonfosztás időpontját tartották kiindulópontnak; ettől az időponttól kalkulálták az elévülés idejét. A HEAR-törvény viszont a műtárgy megtalálásától - ide értendő a műtárgy felfedezése valamely múzeumi gyűjteményben vagy aukción - számít egy hatéves időtartamot, amely alatt a műtárgy jogi úton visszakövetelhető. Így például, ahol az igény már 1999 előtt elévült, ott - még folyamatban lévő ügyekben is - ismét megnyílik a hatéves határidő.

Az új törvénnyel várhatóan megszüntethető lesz az a gyakorlat, amelynek egyetlen célja a bíróság elé kerülő ügyek elhúzása - akár a végtelenségig. Az amerikai jogrendszerben és a világ többi országában is bevett taktikája a múzeumoknak és a kormányoknak, hogy "kifárasztják" az örökösöket, évtizedekig húzzák-halasszák a pereket és különböző kifogásokkal és érvekkel tegyék szinte lehetetlenné az elrabolt műtárgyak visszaadását még akkor is, ha azokat egyértelműen elrabolták a nácik egykori tulajdonosaiktól.

Hasonlóképpen áttörésként értelmezhető a törvény azon kitétele, miszerint az elévülés miatt korábban nem érvényesíthető igényeket is végre újra lehet tárgyalni. Ez a hivatkozás volt ugyanis a leggyakoribb az amerikai műtárgy igénylések során - ezt akkor hozták fel, amikor már bizonyossá vált a műtárgy eredete és elrablásának története is. A világ számos országában - így Magyarországon - is többek között az elévülésre hivatkozva tagadták meg a műtárgyak kiadását az örökösöktől.

A HEAR-törvény életbe lépésével felgyorsulhatnak a műtárgyperek az Egyesült Államokban, ahol több európai igényt is benyújtottak. Egy becslés szerint az európai műtárgyak húsz százalékát rabolták el a nácik a második világháború idején a tulajdonosaiktól. Ennek az óriási mennyiségnek csak egy része került vissza az örökösökhöz - több százezer értékes műtárgynak ma sem tudni a sorsát. Ezek múzeumokban vagy magángyűjteményekben lehetnek.

Az örökösök dolgát nehezíti, hogy - néhány országtól eltekintve - az egykor náci megszállás alatt levő vagy a nácikkal szövetséges országokban nem készült részletes felmérés a közgyűjteményekben levő ismeretlen eredetű műtárgyakról. Történt ez annak ellenére, hogy a 1998-as washingtoni megállapodást erről szinte minden érdekelt ország képviselője aláírta, és ezt a Terezin nyilatkozattal megerősítették 2009-ben a Prágában tartott konferencián is.

A magyar kormány ugyan mindkét nyilatkozatot aláírta, de eddig vajmi keveset tett az ebben foglaltak megvalósításáért. A magyar múzeumok 2015 nyara óta a jelek szerint hivatalosan is "szabotálják" annak a rendeletnek a megvalósítását, miszerint ha egyértelműen nem bizonyítható az állam tulajdonszerzése, akkor a műtárgyat vissza kell szolgáltatni egykori tulajdonosának. Annak ellenére, hogy néhány múzeum eleget tett azon kötelezettségének, hogy számba vegye a feltehetően a holokauszt során elrabolt műtárgyakat, továbbá, hogy a magyar állam több mint kétezer ilyen műtárgyat tart nyilván, ezeket a listákat soha nem hozták nyilvánosságra.

Ráadásul mindez idáig alig néhány esetben került sor visszaadásra, és ez esetek egyikében sem a nácik által elrabolt műkincseket adták vissza. A nagy magyar műgyűjtemények tulajdonosai közül eddig a Herzog, a Hatvany és a Vida család indított pereket itthon a javak visszaszerzéséért - jórészt sikertelenül.