BUX
38616

Mitől félnek a magyar cégvezetők? Itt a lista!

A válságban csökkent a hazai vezetők kockázatvállalási hajlandósága, ugyanakkor erősödött körükben a fejlődési, tanulási igény. A tájékozódás során az üzleti partnerektől és az online médiából érkező információk a leginkább meghatározóak, miközben a menedzserek igencsak tartanak az üzleti életre rátelepedő politikától, az állami tenderek eredményét befolyásoló korrupciótól.

Ádám Viktor, 2011. január 25. kedd, 15:18

A válság és a recesszió sok tekintetben megváltoztatta a vállalati vezetők attitűdjét, döntéshozatalának módját - derül ki a DEVISE Hungary és az RSM DTM közös kutatásából, amelynek eredményeit kedden mutatták be a Döntéshozók fóruma elnevezésű konferencián. A gazdasági krízis mérsékelte a kockázatvállalási hajlandóságot, ugyanakkor a vezetők egyre inkább felvállalják a konfliktusokat, illetve erősödtek a változásra, tanulásra vonatkozó igények is.  

A megkérdezettek közel 40 százaléka azt tapasztalta, hogy központosítottabbá vált a válságban a döntéshozatal, miközben erősödött a menedzserek körében az a törekvés, hogy delegálni tudják döntéseiket.

Kire hallgat a menedzser? 

A megkérdezettek körében arra a kérdésre, hogy mi befolyásolja őket a döntéshozatal során, 60 százalék feletti említést kaptak a szervezet pénzügyi tényezői, a tulajdonosi elvárások, valamint a gazdasági és jogi változások. Bár e téren a válaszadóknak csupán 3 százaléka említette, hogy kiégéssel küzd, a jelenleg érzékelt problémák között már több mint kétszer ekkora, 7 százalék feletti volt azok súlya, akik kiégést tapasztaltak önmagukon. 

A döntéseket a válaszadók 71 százaléka szerint a tárgyalások során a tárgyalópartnerektől kapott információk alapozzák meg. Ez persze felveti azt a kérdést - hívta fel a figyelmet Dara Péter, a DEVISE ügyvezetője - hogy vajon kiszűrhető-e, ha a tárgyalópartner szándékosan félrevezető információt közöl.

A második legtöbb említést, több mint 66 százalékkal, az online média kapta, miközben a nyomtatott sajtóra csupán 27 százalék, a televízióra 14 százalék jutott. A nyomtatott sajtónál a barátok véleményének súlya hajszállal, de nagyobb.

A döntéshozatal során a vezetők 90 százaléka közvetlen munkatársaira hallgat, 55 százalékukat az objektív adatok, 46 százalékuk a szakma meghatározó személyiségei, 37 százalékukat pedig az üzleti partnerek véleménye befolyásolja. A sajtó információ csak 14 százalékos súlyt kaptak az említések között, gyakorlatilag ugyanakkorát, mint a tanácsadók tanácsai. Érdekes, hogy utóbbi körhöz képest a családtagok befolyása is nagyobb - 16 százalékos említéssel. A megkérdezettek 5 százaléka csak magára hallgat.

A menedzserek 92 százaléka érzelmi alapon, autokratikus módon dönt - kommentálta az adatokat Dénes Gábor, a Menedzserek Országos Szövetségének főtitkára.

A megkérdezettek háromnegyede azt vallotta, hogy viszonylag könnyen, gyorsan dönt. A válaszadók fele vezetőtársainak véleménye alapján hoz döntéseket, egyharmad a megérzéseire hallgat, míg a rutinból (is) döntők aránya megközelíti a 10 százalékot. Ezoterikus eszközöket a menedzserek 3 százaléka vesz igénybe. 

A korrupt állam a legnagyobb mumus 

A cégvezetők körében a leginkább a tervezhetetlenség, a stabilitás hiánya ad okot az aggodalomra: a megkérdezettek közel 70 százaléka fél ettől. Nem sokkal kisebb azok aránya, akik attól tartanak, hogy az állami megrendeléseket bennfentesek kapják, illetve a közbeszerzéseket a korrumpáló versenytárs nyeri el. A megkérdezettek mintegy 60 százaléka attól tart, hogy a korrupció meghatározóvá válik a politikában, illetve a politika mindinkább áthatja az üzleti életet is. A jogszabályi környezet változásától, a W alakú recesszió bekövetkezésétől fél a válaszadók fele, szűk egyharmaduk pedig attól tart, hogy létszámleépítésekre kényszerül.

Ennek kapcsán Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke megjegyezte: akik ott és úgy szeretnék folytatni, ahogy a válság előtt abbahagyták, azok viszik a W alakú pálya felé a gazdaságot. 

Azon problémák között, amikkel a menedzserek küzdenek, 43 százalékos említéssel a hatékonyságnövelés végzett az élen, majd alig lemaradva a piacszerzés, az időbeosztás kezelése, a munka és a magánélet egyensúlya, valamint a változás menedzselése szerepel. Nem meglepő, hogy a munka-magánélet egyensúlyának fenntartása a női vezetők körében hangsúlyosabb problémaként van jelen, mint a férfiakéban.

Mi motiválja a vezetőt? 

Bár a megélhetés, mint motivációs faktor említése csak 24 százalékos volt, Dénes Gábor megjegyezte: a menedzser legfontosabb célja saját pozíciójának megtartása. A vezetők ennél jobb véleménnyel vannak önmagukról, hiszen az inspiráló tényezők között 76 százalékos említési aránnyal a szakmai fejlődési igény szerepel az első helyen, a sikerorientáltság 74 százalékos súllyal a második helyre került, vagyis a két faktor helyet cserélt a korábbi felmérésekhez képest. Ennek kapcsán Dara Péter megjegyezte: 2008 óta érzékelhető a fejlődés, erősödik menedzserek körében a fejlődési, tanulási, változási igény. 

Utóbbira utal az is, hogy a megkérdezettek többsége úgy vélte, számos területen volna szükségük fejlődésre. A legmagasabb, 40 százalékos említési aránnyal a kapcsolatépítés, lobbizás szerepelt, de nem maradt le sokkal a hatékonyabb konfliktuskezelés (39 százalék), a jobb időgazdálkodás (37 százalék) és a munkatársak motiválása (35,5 százalék) sem. A változásmenedzsment, a stresszkezelés és a tárgyalástechnika, mint fejlesztendő terület, egyaránt 30 százalék körüli említést kapott a megkérdezettektől. 

A kutatásból kiderült: a válaszadók túlnyomó többsége úgy látja, beválnak az általa meghozott döntések.