Monopolizálódhat a bankszektor

Részben természetes folyamat a koncentráció, de az államnak nem kellene erőltetnie – véli Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. kutatója.
Gerőcs Tamás, 2013. május 30. csütörtök, 20:41

A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

− Elképzelhető, hogy a magyarországi bankszektorban lezajló összeolvadások-felvásárlások nyomán csökkenjenek az ár−költség marzsok?

− A logika inkább fordított. A válság előtti évekre is az volt a jellemző, hogy annyira oligopolisztikus volt a magyar piac, vagyis olyan erős volt a hitelpiac koncentrációja, hogy az európai összehasonlításban kivételes jövedelmezőséget tett lehetővé az itt működő bankok számára. A válság hatására viszont fokozódott a verseny, összeestek a marzsok. Egyre kevesebb hitelképes ügyfélért, forráshiány közepette kellett a bankoknak versengeniük. A válságra és a bankokat sújtó kormányzati intézkedésekre adott válaszként várhatóan újra beindul a konszolidáció, ami azt jelenti, hogy a nagyobb és fontosabb hitelpiaci szegmensekben újból oligopolisztikus helyzet jöhet létre, állami hátszéllel. Ez a folyamat kedvezőtlenül hat a piacszerkezetre és a fogyasztói jólétet szolgáló versenyre.

− Mennyire polarizált a piac, és mennyiben változtat a helyzeten az MNB hitelprogramja?

− A piac valóban polarizált, hiszen az elérhető kamatjövedelem nagyban különbözik az egyes piaci szegmensekben. Ez részben a különböző kockázati költségekre vezethető vissza, de valóban számít az is, hogy melyik piacon mekkora a koncentráltság foka. A lakossági hitelpiac bő harmadát például továbbra is a legnagyobb hazai bankcsoport dominálja, amelynek jövedelmezősége azért is olyan erős, mert hatalmas folyószámla-állományát úgy tudja használni, hogy szinte nulla forráskamat mellett tud jelentős hitelt kihelyezni.

A vállalati szegmens azonban máshogy néz ki. Ott kiegyensúlyozottabb a piacszerkezet, a nagyok 10−12 százalékos részesedéseikkel inkább versenyeznek. A válság előtti években a lakossági piacokon is valamivel kiegyenlítettebbé vált a verseny, mert az OTP-től szereztek piaci részesedést a többiek. Ez a folyamat megtorpant, sőt a válság konszolidációjával elképzelhető, hogy visszájára fordul. Az állam, illetve az MNB nem sokat tehet. A növekedési hitelprogram amúgy is viszonylag kis volumenű és szűk területre koncentrál, ezért a piac szerkezetére nem tud érdemben hatást gyakorolni.

− Elképzelhetőnek tartja, hogy koncentráció és monopolizáció indul be a vállalati hitelpiacon?

− Igen, vannak erre utaló jelek. Ha az OTP e területen vásárolna fel egy nagyobb bankot, akkor itt is rögtön a piac negyede fölött lenne képes diszponálni. Vagyis a lakossági piacéhoz hasonló relatív erőfölény alakulna ki, ami az árazásnál a vezető-követő elv erősödésével járna. Az oligopolisztikus piacon ugyanis gyenge az árverseny, a szereplők lényegében a domináns bank árazását követik. A verseny, ha van, máshol jelentkezik. Ez részben természetes folyamat, hiszen a világon máshol is koncentrálódik a bankszektor. Baj akkor van, amikor az állam is ebbe az irányba nyomja a piacot, ahelyett, hogy a versenyt erősítené.

− A jegybank régóta hiányolja a versenyt a piacon, de mit tesznek ezért a hazai szervek?

− Nem sokat, a GVH megerősítése e területen például látványosan elmaradt. Sőt, ha a bankok kivéreztetésére gondolunk, akkor inkább kedvezőtlen folyamatok látszanak a versenynél, hiszen ezzel néhány fajsúlyos szereplőt sikerülhet kiszorítani a piacról. Ez a fajta válságkezelés ráerősít a konszolidációs folyamatra, amelynek keretében fokozódik a piaci koncentráció és ismét az oligopolisztikus verseny irányába mozdul el a magyar bankrendszer. Látni kell, hogy hosszabb távon a túlélő bankoknak ez az érdeke.

HOZZÁSZÓLÁSOK