- Mennyi idő alatt lehet valóban végrehajtani az átalakulást? Mennyire van kész az itiner?

- Az átalakulás maga több lépcsőből áll az elfogadott törvény alapján. Ezek közül az első az integráció kialakítása. Az integráció vezetése az Integrációs Szervezet és a központi banki feladatokat ellátó Takarékbank kezében lesz. Az Integrációs Szervezeten keresztül az integrációban részes takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek is jelentős befolyást tudnak gyakorolni az integráció szabályainak kialakítására. Az Integrációs Szervezet a jogszabály erejénél fogva létrejön, de egy átmeneti ideig az MFB adja a vezetőségét, addig amíg a takarékszövetkezetek bevonásával a szervezet nem tartja meg első közgyűlését. Ahhoz, hogy a Takarékbank be tudja tölteni központi banki funkcióit, szükséges a Takarékbank új alapszabályának elfogadása. Ezzel a két aktus-sorral kialakulnak az új központi szervezetek. Ezen lépésekkel párhuzamosan elkezdődik a szövetkezeti hitelintézeti szektor átvilágítása, majd várhatóan még az év vége előtt -a megfelelő szabályzatok elfogadása után- a szektor és a központi bank egyetemleges felelőssége is beáll a kötelezettségeik vonatkozásában. A törvény középtávon további egységesítést ír elő, többek között a marketing és az informatika területén, aminek a kialakítása a következő évek feladata. A legfontosabb változás, amely a betéteseket érinti, mint a korábbiakban mondtam, az egyetemleges felelősség már idéntől igaz, így a szövetkezeti hitelintézetek partnerei (betétesei) jóval nagyobb biztonságban lesznek, mint korábban.

Kapcsolódó

- Milyen szintig lesz egységes az új szövetkezeti szektor? A Takarékpont koncepciónál a hiteleknél pl. az árazási kérdés helyben maradt - mondván, ott ismerik az ügyfelet. De a Sparkasse modellben is komoly a helyi önállóság, sok a helyi döntési kompetencia.

- Olyan mértékig lesz egységes az új rendszer, amennyire azt a betétesek, tulajdonosok igénylik és a változó piaci környezet megkívánja. Mit is jelent ez a gyakorlatban. Rövid távon egységesülnek a kockázatkezelési elvek, középtávon pedig az informatikai rendszerek és ezáltal jobb lesz az ügyfelek kiszolgálása. A helyi kompetenciák, amelyek a helyismerettől és a helyi kapcsolatoktól függenek nem vesznek el, mert ez a rendszer legnagyobb értéke.

Demján a szövetkezeti betétesek pénzéből tőkésítette volna fel a takarékszövetkezeti szektort?

A kormányzati tervek mellett korábban is voltak alternatív ötletek a takarékszövetkezetek hasznosítására. A Gránit Bank nevével fémjelzett koncepció az állam helyett áttételesen a takarékok betétesei pénzéből stafírozta volna ki a szektort még 2011-ben. A diagnózis és a tervezett összeg azonos volt a múlt héten bejelentett állami programmal, a megvalósítási módszer azonban eltért volna. A tervben az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökének, Demján Sándornak a személye kötötte volna össze a takarékszövetkezeti szektort a kis bankokkal. Egy 2011 októberében készült "Javaslat a szövetkezeti és a hitelszövetkezeti szektor, valamint a kisbankok feltőkésítésére" címet viselő előterjesztett koncepció a szektort és a Gránit Bankot is helyzetbe hozta volna fel az MFB aktív közreműködésével.

A módszer egyszerűnek tűnt, de olyan, mint ha saját hajunknál fogva húznánk ki magunkat a mocsárból: a Gránit Bank szervezésében az MFB által kibocsátott kötvényeket a takarékszövetkezetek lejegyzik, az MFB a befolyó pénzt hitel formájában odaadja a három intézményvédelmi alapnak (OTIVA, TAKIVA, HBA), amelyek -az OTSZ jóváhagyásával- alárendelt kölcsöntőkét nyújtottak volna a kötvényt lejegyző takarékszövetkezeteknek, tehát a takarékszövetkezeti betéteket, akár a látra szólókat is, forgatta volna át szavatoló tőkébe beszámítható, hosszú lejáratú instrumentumba. Ha a javaslat keresztülmegy, megnyílt volna a lehetőség, hogy a takarékszövetkezeti szektor a tulajdonosok anyagi hozzájárulása nélkül áttételesen a takarékok betétesei pénzéből teremtsen tőkét, s a surranó pályán a két kis bank is tőkéhez jutott volna.

A koncepció által megjelölt összesített tőkeigény 100 milliárd forintra rúgott, ami kísértetiesen hasonlít a szektor számára az Országgyűlés által múlt héten megszavazott összegre. A fő különbség a jelenlegi és a gránitbankos javaslat között az, hogy a korábbiban a szerepvállalásáért cserébe az állam nem kapott volna kontrolljogokat. A takarékszövetkezetek köré szerveződő érdekcsoportok, az OTSZ viszont egyértelműen nyertek volna egy átmenetileg -az alárendelt kölcsöntőkék visszafizetéséig- tőkeerős szektort, minden féle addicionális anyagi hozzájárulás nélkül.

Itt kívánom felhívni a figyelmet arra, hogy itt szó sincsen semmiféle államosításról. A takarékszövetkezetek ugyanúgy magántulajdonban maradnak és részben saját kockázatukra gazdálkodnak és a részjegytulajdonosok hazavihetik a pénzt, ha a szövetkezeti hitelintézet nyereségesen gazdálkodik. A takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek integrációját létrehozza az állam, de nem diktálni akar ezt követően, hanem azt akarja elérni, hogy a jól működő hitelszektor az egész országot gazdagabbá tegye és (egyáltalán nem mellesleg) az adófizetők rendszerbe betett pénze gyorsan megtérüljön.

- Az új koncepcióban ha jól értjük, lényegében a Takarékbank erősödik meg, a takarékok elsősorban fiókjaikkal vesznek részt az integrációban. Hogyan alakul a korábbi portfolió sorsa - hova kerülnek a hitelek, hol tartják nyilván a betéteket?

- Téves a feltételezés: nem a Takarékbank erősödik meg, hanem az egész szektor. Létrejön egy erős integráció, amely összevont alapon tud megfelelni az Európai Unióban jövő évtől bevezetendő új tőke és likviditási elvárásoknak, és amely erős integráció kialakításánál figyelembe vételre került a már említett új uniós szabályozás. A szövetkezeti hitelintézetek szerepe nem csökken az új struktúrában, éppen ellenkezőleg: megerősödve tudnak részt venni a vidék hitelezésében és betétgyűjtésében. A tulajdonosok is egyértelműen nyernek az új integrációs struktúrával, hiszen a nagyobb volumenű hitelezés -ha jó a bank szakmai tevékenysége- várhatóan magasabb nyereséget eredményez majd.

- Mennyire lesz átjárható a rendszer - a rajkai betétről Nyíregyházán tudok-e rendelkezni majd? Milyen informatikai fejlesztésekre lesz szükség?

- Egyszerű és profán példával élve olyan a helyzet, mintha eddig sok tehetséges ember sok saját tulajdonú, jól-rosszul működő helyi hamburgersütőt üzemeltetett volna, és néhol kiváló volt a hamburger, néhol meg vacak, de az üzleten kívülről nem volt világos, hogy éppen a jó vagy a rossz hamburgeres előtt áll az ember. A változás nyomán átmeneti időn belül mindenütt gyorséttermi hamburgert sütnek majd, és garantált lesz az átlagosnál jobb vagy jó minőség, a gyors kiszolgálás és az is, hogy tiszta a mellékhelyiség. Az átalakulás a tulajdonviszonyokat nem érinti, de egy olyanfajta új ügyfélkört ad a helyi takarékoknak, amiről eddig álmodni sem mertek.

A cél tehát egyértelműen az, hogy egy átmeneti időt követően egy jól definiált, megkülönböztethető, de egységes rendszer alakuljon ki, ahol egyértelmű cél, hogy az Ön által feltett kérdésre igen legyen a válasz. Ennek a kialakításáig azonban számos fontos lépést kell még megtenni, amelyek közül csak az egyik az egységes informatikai rendszer kialakítása, amely még egy közepes fiókhálózattal rendelkező banknál is jelentős kihívás, nem pedig Magyarország legnagyobb fiókhálózatával rendelkező integrációban. A fejlesztés irányainak kialakítását meg kell, hogy előzze egy teljeskörű és részletes diagnózis a meglévő rendszerek vonatkozásában.

- Így utólag, hogy látja, nem lett volna érdemes alaposabban bevonni a takarékokat az egyeztetésekbe?

- A takarékokkal három éve folynak az egyeztetések. A piac minden szereplője úgy látta, hogy szükség van átalakításra, és azok, akik most a leghangosabban támadják az átalakítást, azon az állásponton voltak, hogy az államnak pénzt kell raknia a rendszerbe. Az állam azonban csak úgy tehet közpénzt a rendszerbe, ha biztosítva látja a befektetés megtérülését és úgy látja, hogy megtérülő befektetése a közjót is szolgálja. Az egyeztetések - a takarékok eltérő érdekei miatt lassan vagy sehogy sem haladtak, és a piaci helyzet és a tőkekövetelmények változása lépéskényszerbe hozta a döntéshozókat. Gyorsan és határozottan kellett lépni. A gyors és határozott lépésre sor került, az átalakulás az Országgyűlés döntésével megkezdődik. A szélsőséges sajtóreakciókkal szemben itt nem egyfajta "lenyúlásról" van szó. A piac és az új európai szabályozás kikényszerített egy változást, amit a széttagolt takarékszövetkezeti rendszer illetve érdekképviselői nem voltak képesek kiizzadni magukból. Most az állam megteremti a lehetőséget, és ezzel remélem élni fognak a takarékok és rajtuk keresztül a helyi vállalkozók -hat év hitelszűke után- végre finanszírozáshoz jutnak.

- A takarékok teljesen eltérő szintű intézményvédelmi támogatást fizettek eddig. Hogyan kompenzálja majd a "túlfizetőket", avagy hogyan szed be komolyabb tételt az eddig kisebb tételt fizetőktől az új rendszer?

- Az új rendszer tagdíjrendszerét majd maguk a takarékszövetkezetek fogják meghatározni az integrációs szervezet közgyűlésében. A korábbi befizetések alapján lesz kisebb vagy nagyobb számú szavazata az Integráció Szervezet közgyűlésében az egyes takarékoknak.

- Sokak szerint aggályos, hogy a törvény az immár részvénytársasági formában működő OTIVA-tagokat is besorolja az integrációba. Ezt hogyan akarják orvosolni?

- A jogszabály világosan fogalmaz. Az intézményvédelmi szervezetek minden tagjára vonatkozik a jogszabály, így a takarékszövetkezetekre, hitelszövetkezetekre és minden olyan egyéb hitelintézetre is, amelynek működését ez év elején intézményvédelmi alap védte. Azaz e szervezetek mind a szövetkezeti hitelintézeti integráció részévé válnak, kivéve, amennyiben úgy döntenek, hogy az integrációt elhagyva önállóan tevékenykednek. A már bankként működő vállalkozások és a banki engedélyért folyamodott, de azt még meg nem szerzett vállalkozások bizonyos feltételekkel tovább működhetnek az integráción kívül, míg a szövetkezeti hitelintézetek csak más formában (bankként vagy pénzügyi vállalkozásként) működhetnek tovább az integráció keretein kívül.

Egyébként a szövetkezeti hitelintézeti integráció nem egyfajta "kiszúrás", nem egyfajta "büntetőtábor" a kicsi és rosszul működő szövetkezeti hitelintézetek számára. A szövetkezeti hitelintézeti integráció hatalmas lehetőség minden abban részt vevő vállalkozás (szövetkezet vagy részvénytársaság) számára, így a részvénytársasági formában működő hitelintézeteket egyáltalán nem kell kompenzálni azért, hogy ők az integráció tagjai lettek. Maga a törvény is azzal számol, hogy hamarosan más vállalkozások is csatlakozni akarnak majd a rendszerhez, ahogy az Hollandiában, Ausztriában vagy Finnországban is történt, mert a keresztgarancia ígérete olyan versenyelőnyt jelent a piacon, ami a betéteseket megmozgatja és elcsábíthatja a nem integráltan működő kisbankoktól.

- Lehet-e jogilag megvédeni, hogy az eddig alapszabályokat úgy írják át, hogy például a törvény arról rendelkezik, hogy az integrációról döntő közgyűlés a törvény szerint a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes?

- A Takarékbank első közgyűlésen valóban erőteljes lépésekhez kell folyamodni ahhoz, hogy a Takarékbankban bekövetkezzék az a változás melynek nyomán a Takarékbank az integráció központi bankja lehet. Az állam nem fog közpénzt tenni a rendszerbe, ha ezek a változások nem következnek be. Nem számítok jelentős ellenállásra a szövetkezetekkel, mert úgy hiszem, a többség megérti, hogy a javát akarjuk nem pedig a javait.

- Az Integrációs Szervezetben milyen módon akarják biztosítani a takarékszövetkezetek képviseletét?

- Az Integrációs Szervezetnek minden szövetkezeti hitelintézet a tagja a törvény hatálybalépésének a pillanatától. Az Integrációs Szervezet első közgyűlésének pillanatától a szövetkezeti hitelintézet bekapcsolódnak az egész integráció irányításába.

- Hogyan próbálják orvosolni a részjegyesek helyzetét? Egyes nézetek szerint a mostani javaslat alapjaiban korlátozza a tulajdonjoghoz fűződő jogokat  - emiatt egyébként egyes jogi vélemények szerint minden részjegyes még a mostani Alaptörvény értelmében is alanyi jogon fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ide tartozik az is, hogy a  takarékoknál sok esetben a szövetkezet nem döntött az osztalékfizetésről, azt is a tőkeellátottság erősítésére használták fel - itt is tehát tagi vagyonról van szó.

- A részjegyesek (az egyes szövetkezeti hitelintézetek tulajdonosai) nem rosszabb, hanem éppen sokkal jobb helyzetbe kerülnek. Befektetésük, vagyonuk megvan, megmarad és nekik termel. Az állam segíti, hogy ebből a vagyonból jobb megtérülést lehessen kihozni és hogy a működési kockázatokat felelős hitelezéssel csökkenteni lehessen.

- A takarékok B típusú részvényeinek forgathatóságának korlátozása és az egységes névértékű C részvények bevezetése Ön szerint mekkora gondokat okozhat?

- Nem gondolom, hogy ez problémát jelent majd. Az új rendszer minden Takarékbank részvényes szövetkezeti hitelintézet számára garantálja, hogy elsőbbségi részvénnyel rendelkezik majd. Erre azért is van szükség, mert ma nincs mindenkinek elsőbbségi részvénye. Az igazságosság és arányosság elvét tükrözi viszont --mintegy leképezve az egy tag egy szavazat szövetkezeti elvet--, hogy mindenkinek csak egy elsőbbségi részvénye lehet majd.

- A korábban szerzett tulajdon korlátozásának tűnik az is, hogy ha valamely takarék nem járul hozzá a B-C cseréhez, B sorozatú papírjait egy éven belül az MFB megvásárolhatja. Miért ne maradhatna egy takarék érdemi (pénzügyi) befektető a Takarékbankban?

- Itt valami félreértés lehet. Először is hangsúlyozom, hogy a Takarékbank részvényeseinek törzsrészvényeit főszabály szerint egyáltalán nem érinti az átmenet, és azok minden további nélkül törzsrészvény tulajdonosok és ezen keresztül pénzügyi befektetők lehetnek a bankban. Bátorítok is mindenkit, hogy tőkeemeléssel - amikor majd lesz- vagy átváltozó kötvény jegyzésével váljék a Takarékbank részvényesévé. A korlátozás az átmenet biztosításhoz szükséges. Amíg a "B" sorozatú elsőbbségi részvények léteznek, addig nem válhat a Takarékbank az integráció központi bankjává. Ezért kell az átalakítást korlátozó "B" sorozatú részvényeket kivonni a forgalomból. A részvényesek azonnal megfelelő kárpótlást kapnak kontrolljogokat biztosító "C" sorozatú részvények és pénz formájában.

- Mennyire tartja piackonformnak, hogy az integrációból a törvény értelmében nem lehet kimaradni? Ön szerint nem sérti-e a vállalkozás szabadságát, hogy a kimaradni akaróknak lényegében újra kell indítaniuk az engedélyezési folyamatot? Egy ilyen esetben mi történik a takarékok korábbi ügyfeleivel?

- Nem, itt is félreértés van, amit fontos tisztázni. Egyrészt a kötelező integrációs, és az ezzel megvalósuló intézményvédelmi tagság szerte Nyugat Európában bevált gyakorlat. A vállalkozás szabadsága pedig alapvetően arról szól, hogy a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetősége biztosított, vagyis a vállalkozóvá válás lehetőségének biztosítását jelenti. Az üzleti működés feltételrendszerében történő, a szabályozási környezet megváltozásából származó változások nem jelentik a vállalkozás szabadságának sérelmét. A törvényi szabályozás nem zárja ki, hogy új szövetkezeti hitelintézetek kezdjék meg működésüket, ezt csak az új integrációs struktúrára szabott feltételekhez köti.

- A szövetkezeti törvény értelmében csak a taggyűlésnek lehet joga a tisztviselők megválasztásához. A mostani törvény egyrészt előzetes jóváhagyást ír elő az ISZ, illetve később a Takarékbank esetében (ilyen jogosítványa eddig csak a PSZÁF-nak volt), illetve rendkívül kemény hatáskört kap a vezető felfüggesztésével/felmentésével kapcsolatban az ISZ, illetve a bank - mégcsak jelezniük sem kell a felmentés indokait a kinevező takarék tulajdonosai felé. Hogyan szeretnék orvosolni azt, hogy ne sérüljön a tulajdonosok jogai?

- Nem sérülnek a tulajdonosok jogai. A szövetkezeti hitelintézetek ezen túl is szabadon választják majd meg a vezetőiket, de a központi bank alapvetően szakmai szempontok alapján beleszólhat abba, hogy kik vezetik az egyes hitelintézeteket. Fontos továbbá tisztázni, hogy a PSZÁF felügyeleti jogosítványait semmi sem csorbítja, azok ugyanúgy fennmaradnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy újabb, a tulajdonosok érdekeit védő szűrő épül be a rendszerbe, ami a meglévő tapasztalatokra épül. A törvény által előírt átvilágításnak lesz egy olyan addicionális hozadéka, hogy széleskörű információs bázis épül ki a központi szervezetekben, amelyek a legjobb piaci gyakorlatot közvetlenül és közvetve is el tudja majd juttatni az egyes szövetkezeti hitelintézetekhez.

- A törvény nem pontosítja, hogy milyen esetben mondhatja ki egy takarék esetében a válsághelyzetet az ISZ és a bank, amely után lényegében szabad kezet kapnak a takarék irányítására. Várható-e ennek a pontnak a pontosítása?

- A válsághelyzet a törvényben elég jól definiált állapot. Ez egy minden körülmények között egyen szilárdságú támaszt biztosít az Integrációs Szervezet számára a válsághelyzet megállapítására. A részletszabályok kidolgozása a következő időszak feladata lesz, hiszen további tartalommal kell megtölteni azokat a belső, az integráció működését irányító szabályzatokat, amelyek majd a törvény adta felhatalmazás alapján a részletszabályokat meghatározzák. Egy esetleges szövetkezeti hitelintézet irányításának átvétele azonban az utolsó eszközök egyike, amihez az integráció központi szervei nyúlnak, Számos egyéb olyan intézkedés van, amely megelőzi ezt, hiszen magának az Integrációs Szervezetnek is a Hpt.-ben jól körülírt intézményvédelmi feladatai vannak.

- Sokan furcsállják, hogy miközben az MFB sem névértéken szerzett tulajdont, addig a Magyar Postának ez a lehetőség adatik meg. Miért?

- Két különböző helyzetet próbálnak itt sokan összehasonlítani, illetve összemosni. Az MFB egy külföldi tulajdonos részesedését vásárolta meg, kvázi hozta vissza az országba, míg a Posta egy újonnan kialakított rendszerbe lép be, hogy azokat a természetes szinergiákat kihasználhassák közösen a szektorral, amely a megerősített vidéki jelenlétből, a stabil ügyfélállományból és a meglévő személyes kapcsolatokból építkezik.

- Lesz-e olyan kikötés, hogy a Posta a Takarékbank részvényeit mennyi ideig nem értékesítheti tovább?

- A törvény nem tartalmaz erre vonatkozóan szabályokat, és úgy vélem ez így helyes is. Most elkezdődik egy közös munka, amelynek a kölcsönös előnyökön kell alapulnia, és amikor ennek a munkának a gyümölcsei elkezdenek beérni, akkor kell majd végiggondolni a továbblépés irányait.

- Lehet-e látni, hogy a szinergiák összehangolása nyomán - pl. a fiókok és a postahivatalok esetében - milyen szintű változásokra pl. fiókbezárásra/elbocsátásokra lehet számítani? Mennyire lesz ezekben a döntésekben szava az adott takaréknak?

- Nagyon koraik ezek a kérdések és nem is feltétlenül relevánsak. Nem gondolom, hogy a két hálózat teljesen helyettesíteni tudná egymást: egy takarékszövetkezeti fiókban nem lehet majd csomagot feladni, ez szinte biztos. Sokkal inkább arról lehet majd szó, hogy kiegészítik és támogatják egymás tevékenységet olyan helyeken, ahol a lakosság széles rétegei számára jelenleg még nem feltétlenül érhetőek el azok a pénzforgalmi, banki és egyéb befektetési szolgáltatások, amelyek mindennapinak számítanak akár a nagyvárosokban, akár Budapesten.