Tonnaszám vitték ki az aranyat Magyarországról

Karácsony előtt az aranyékszer-forgalom rendszerint a duplájára, esetenként a triplájára nő, ennek ellenére most nem lehet igazi karácsonyi forgalomról beszélni, ugyanis egész évben haldoklik a szegmens. Az arany árfolyamának emelkedése, a középosztály elkölthető jövedelmének csökkenése, a befektetési arany felfutása és az iparművészek, designer márkák betörése a piacra alapjaiban változtatta meg az ékszer-kiskereskedelmet.

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Nincs ötvös vagy ékszer-nagykereskedő, akit a karácsony még képes lázba hozni, pedig az év utolsó hónapjában a piac megélénkül, a forgalom a duplájára, triplájára nő. Más kérdés, hogy a szegmens egész éves teljesítménye olyan kicsi, hogy a megugró kereslet is legfeljebb tréfálkozásra sarkallja a piaci szereplőket. Van, aki szerint az arany ékszer végre ismét oda került, ahová való, igazi meghitt, drága ajándék, amelyet ritkán engedhetnek meg maguknak a fogyasztók. A baj csak az, hogy a 10-15 évvel ezelőtti forgalomhoz igazodik a szereplők száma, így óriási a túlkínálat.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

A piacot erősen jellemzi az import és a túl magas ár. Egy ötvös gyors fejszámolással levezette lapunknak, hogy a túlzott áfa és a magas aranyár elriasztja a fogyasztókat a piactól. A 14 karátos ékszeralap grammja 7500 forint, aminek a megmunkálása után az ékszer grammja 10−12 ezer forint lesz. Ez a boltokban már bruttó 18−20 ezer forintért kerül ki a polcra − az áfatartalom 5 ezer forint felett van. Ilyen árak mellett aligha gondolkodik bárki is azon, hogy a pénzét arra költse, hogy azt a partnere a nyakában vagy a fülében hordja.

Amióta elszállt az arany ára, a vásárlók is a befektetésben gondolkodnak. Ennek az utóbbi időben komoly háttéripara alakult ki. Az interneten tucatszám hirdetnek cégek 5 grammtól egy kilóig tömbösített aranyat (unciánként 380−406 ezer forint között). Aki aranyban gondolkodik, a lehetőségek garmada tárul elé, ráadásul a piaci környezet miatt trendivé vált az arany (megmunkálás nélküli) tömbösített változata is.

A másik oldal a tört arany felvásárlása. A belvárosi ékszerészek szerint méltatlanul kevés szó esik a médiában arról, hogy az utóbbi két évben tonnaszám vándorolt ki az arany az országból. Az egyik ötvös szerint a határok eltűnésével a készpénz aranyba menekítése az egyik legkézenfekvőbb megoldás. Az aranyat könnyebb láthatatlanul mozgatni, mint a készpénzt − 8 banki aranyrúd, darabja 12 kilogramm, egymilliárd forint, két-három aktatáskában elfér, emberi erővel is mozgatható. A készpénz nagyobb helyet foglal el, az átváltás macerás, ráadásul nyomon követhető.

Alapvetően egy egészséges piacnak nem árt, ha ennyi aranyat kivonnak − vélik a szakemberek −, de az ékszerészeknek nem csupán az elszállt árakkal vagy a szegényedő középréteggel kell szembenézniük, hanem azzal is, hogy a piac osztódik. A volument generáló középkategória vagy felső középkategória ma már nem csak a nemesfémekből készült ékszerekre koncentrál. Egyre több iparművész, képzőművész keveredik a ruházati kiegészítők piacára és készít ékszerkollekciókat alternatív anyagokból. Emellett a designer márkák lényegében kategóriagyilkosként rontottak rá az ékszerpiacra. Egy-egy kiegészítőjük (márkától függően) lényegében aranyárban van, úgy, hogy egy gramm nemesfémet sem tartalmaz. (Néhány évvel ezelőtt ugyanez a jelenség kavarta meg a luxusórapiacot. A divatházak megjelentek a szegmensben és a felső középáras termékeikkel lefölözték a nagy óramárkák elől a volument generáló piac hasznát.) Az ékszerszegmensben is ez a helyzet. A luxustermékeket meghagyták a hagyományos gyártóknak, a nagy múltú ötvösműhelyeknek. A tradicionális luxusékszerek anyaga így a nemesfém és a drágakő maradt, kérdés persze, hogy ha felnő egy nemzedék úgy, hogy az ékszert nemesfém nélkül képzeli el, ki lesz az, aki ha teheti, arany- vagy gyémántholmit vásárol ajándékba.