Megjelenése óriási vitát indított útjára az ország gazdasági bajainak forrásáról − nagyon sokan vélik úgy, hogy nem a gyűlölt megszorítások, hanem a közös európai valuta bevezetése vitte zsákutcába Portugáliát. Amaral végkövetkeztetése szerint az ország gazdaságának nincs esélye a növekedésre a monetáris unióban, mivel annak valutája túl erős a portugál vállalatoknak. Ezért szerinte az egyetlen esélyük az, hogy visszatérnek a nemzeti valutához, az escudóhoz, amely gyorsan leértékelődne, olcsóbbá és ezzel versenyképesebbé téve a portugál termékeket és szolgáltatásokat, ami az export felfutásához vezetne.

Az EU és az IMF 2011. tavaszi 78 milliárd eurós segélycsomagjáért cserébe a lisszaboni kormány jelentősen csökkentette a közkiadásokat, emelte az adókat, szabadabbá tette a munkaerőpiacot, amitől − a donorokkal együtt − azt remélte, hogy vonzóvá teszi az országot a befektetők számára és ennek köszönhetően idén már bővülhet a gazdaság. Ennek azonban semmi jele, sőt, a továbbra is visszaeső GDP miatt nő a költségvetési deficit. Mára világossá vált, hogy a megszorítások nem működnek − állítja Amaral. A következő lépés, hogy felismerjük: az eurózóna-tagság nem fenntartható Portugália számára.

A professzor vitapartnerei szerint már az euró feladásának emlegetése is azzal a veszéllyel jár, hogy a befektetők kivonják a pénzüket az esetleges kilépés után bizonytalanabbá váló piacról. Akik mellette állnak, azok visszafordítják az európártiak fő érvét, miszerint az euró feladása a bérek és a megtakarítások gyors értékvesztésével és Portugália elszigetelődésével járna. Szerintük a megszorítások is éppen ezt eredményezték. Elemzők szerint a vita kimenetele azon áll vagy bukik, hogy a kormány az EU−IMF-segélyprogram feltételeit teljesítve fel tud-e mutatni eredményeket.