Szakemberek szerint a fertőzéses eredetű megbetegedések felismerése és főleg a kóroki diagnózison alapuló kezelése az esetek többségében hiányos infektológiai ismeretekről tanúskodik. Mind a házi-, mind a szakorvosok sokszor meggondolatlanul rendelnek antibiotikumot, nemegyszer feleslegesen vagy az adott betegségre nem megfelelő hatékonyságú készítményt választanak. Ezek a gyógyszerek nem használnak, inkább ártanak a betegeknek, növelik a kórokozók ellenálló képességét és nem utolsósorban megterhelik az egészségügyi költségvetést. Felbukkannak a régi betegségek A közelmúltban az ázsiai SARS okozott pánikot, most pedig a madárinfluenza miatt aggódik a világ. Az infektológia mint szakterület döntő változásokon ment át az utóbbi harminc-negyven évben. A higiénés viszonyok javulásának és a kötelező védőoltási rendszernek köszönhető klasszikus fertőző betegségek visszaszorultak, a fiatalabb orvosgenerációk szinte alig találkoztak a korábbi évtizedek rettegett, ma már alig ismert fertőző betegségeivel. Ugyanakkor ezek bármikor újból felbukkanhatnak, hiszen a világ számos országában változatlanul pusztítanak, emellett szinte minden évben számos új kórokozó bukkan fel. Ezek egy része régebben ismert, mások „frissen” kialakult betegségek (AIDS, afrikai vérzéses lázak, madárinfluenza) kórokozói, melyek szintén behurcolható, új infekciós kórképet jelentenek. Megváltozott a népesség összetétele is, ami újabb megbetegedéstípusokat eredményez. Öregszünk és életben maradnak olyan betegek is, akik korábban meghaltak volna. Ezzel növekszik a csökkent védekezőképességű emberek száma, és bennük olyan kórokozók is súlyos fertőzést okozhatnak, amelyek másokat nem betegítenek meg. A krónikus betegek tartós kórházi kezelése növeli a kórházi fertőzés kockázatát, melyet az antibiotikumokkal szemben ellenállóbb kórokozók váltanak ki. A fertőző betegségek korai felismeréséhez alapvető szemléletváltásra lenne szükség – mondja Tímár László infektológusprofesszor. A kulcs a „kórokozóban gondolkozás”. Ha ez meglenne, drasztikusan csökkenne a félrekezelések és antibiotikum-felírások száma. Az infektológus klinikus, aki a betegség hátterében kórokozót keres. Nem áll meg a tünetek kezelésénél, hanem a probléma okát keresi, amelyet célzottan gyógyít. Mindenképpen megfelelő szakképzettség szükséges, ám a jelenlegi oktatási rendszer ezt nem igazán teszi lehetővé. Nincs a tananyagban Az infektológiát önálló féléves kurzusként csak Debrecenben, Pécsett és Szegeden oktatják, a legnagyobb egyetemen, Budapesten azonban csak választható tantárgyként tanítják. Budapesten az orvostanhallgatók jelentős százaléka úgy kerül ki az egyetemről, hogy nem hallgatott infektológiát, nem rendelkezik infektológiai ismeretekkel. A tantervben elszórtan ugyan megjelenhet egy-egy előadás, de ez átfogó klinikai infektológiai szemléletet nem nyújthat. Évente körülbelül 15-16 újonnan végzett infektológusra lenne szükség ahhoz, hogy a szakorvos-utánpótlást biztosítsák, ehhez képest a szakvizsgázók száma általában tíz alatt marad. Ma 150 aktív infektológus dolgozik az egész országban, tehát kevesebb, mint ahány kórház van. Az ilyen alacsonyra szorított infektológiai képzés mellett túl nagy a kockázata annak, hogy akár egy komoly járványt okozó fertőző betegség felbukkanása nagy pusztítást végezzen a lakosság körében. Egy járvány elterjedése azon múlik, hogy a frontvonalban lévő háziorvosok közül ki észleli hamarabb a tüneteket – mondja a szakember. Ha megjelenik a madárinfluenza, tökéletesen fel vagyunk készülve a járvány kezelésére, a vakcinák gyártására, csak épp nincsenek orvosok, akik majd biztosan felismerik az első megbetegedéseket. Jók a megelőzési lehetőségek, de ha hozzánk elér egy ismeretlen vagy rég elfeledett vírus, abból komoly problémák adódhatnak. Ezért is lenne fontos, hogy az infektológia nagyobb hangsúlyt kapjon. Abban kell bíznunk, hogy nem itthon jelenik meg a madárinfluenza emberről emberre terjedő válfaja, és nem nekünk kell először felismerni. Költséghatékonyabb lenne A professzor szerint tisztán látszik, hogy mely területen dolgoznak infektológus képzettségű háziorvosok. Kevesebb ember kerül be tőlük kórházba (akkor küldi be, amikor tényleg indokolt), hamarabb gyógyulnak meg, és kevesebb antibiotikumot szednek, mint más háziorvosok betegei. Fontos lenne, hogy minden kórházban dolgozzon egy-két infektológus szakorvos. Nyugaton minden lázas beteget infektológus is megvizsgál a kórházakban. Ha ezt itthon is bevezetnék, a fölöslegesen rendelt, illetve hatékonyabban alkalmazott antibiotikumok anyagi vonzata mellett eltörpülne a szakemberek megfizetése. Az állatorvosi karon egyébként sokkal jobban odafigyelnek az infektológiára, mert a járványos állatelhullások súlyos anyagi veszteséget jelentenek. Egy tehén fertőző betegségének megelőzésére és gyógyítására tízszer annyit költ egy gazda, mint a saját családja betegségeinek megelőzésére.