A hagyományos japán szertartásosság lényeges eleme a szaké felszolgálása: a teához hasonlóan komoly rituálé övezi. Bár a japán nyelvben a szaké régen az alkoholos italok gyűjtőfogalma volt, mára csupán a rizsbor (szeisu) meghatározására használják. Mivel a szigetországban máig alapeledel a rizs, nem csoda, hogy a szakéból nemzeti ital lett (népszerűsége a sör megjelenéséig töretlen volt). A japán étkezések elején szinte kötelező a szaké, a felmelegített rizsbor fogyasztása. A hagyományok szerint a szaké készítésének receptje még abból az időből származik, amikor az emberek közvetlenül beszélgettek az istenekkel – sőt, a szaké mámorában eggyé váltak az égiekkel. (Az utóbbit jelzi, hogy a szaké máig a templomi szertartások – házasságkötések és keresztelők – rituális itala.) A kevésbé mitologikus magyarázat szerint az ital egy tőről fakad a szusival. A XVII. században ugyanis az éhínségtől sújtott japánok mindent megpróbáltak hasznosítani, emiatt megették az erjedt rizst is. Valószínűleg a kelleténél tovább érni hagyott szusifalatok révén jutottak el a mámorító hatás felfedezéséhez. A szaké alkoholtartalma 10 és 20 százalék között mozog, jellemzően 12 százalékos. Az italt télen általában melegen, nyáron pedig hidegen – jégkockával – fogyasztják, illetve minél kisebb az alkoholtartalma, annál melegebben. Fontos tudni, hogy bár bornak nevezik, abban is különbözik a hagyományos boroktól, hogy palackozás után csak egy évig fogyasztható, később már elveszti aromáját és tisztaságát, zavarossá válik. A felszolgálás során az asztaltársaság tagjai mindig egymás poharát töltik meg, ki-ki valaki másét, aki saját magának töltene ugyanis, nagy illetlenséget követne el. Mára megváltozott viszont a hagyomány, miszerint kötelező valamit fogyasztani mellé, egyre gyakoribb, hogy a japánok magában isszák a nedűt. A fogyasztók számára jó hír, hogy – a vörösbor után – a szakéról is kimutatták, hogy mindennapi fogyasztása csökkentheti a magas koleszterinszintet. Antioxidánsai ugyanis lassítják a szívműködésre káros koleszterintípus (az alacsony sűrűségű lipoprotein) oxidációját. Arra is rájöttek, hogy minél kevésbé finomított a szaké, annál később indul meg a káros kellemetlen következményekkel járó folyamat. Ezzel újabb néphitről derült ki, hogy van alapja; a szakéról ugyanis régóta azt tartották, hogy a legjobb gyógyszer.