A cukornád a mórok közvetítésével jutott el Európába, majd innen a tengerentúlra. Amikor ugyanis Kolumbusz után a spanyol felfedezők partra szálltak a Karib-szigeteken, a területet ígéretes környezetnek tartották cukornád termesztésére. A termék a különleges éghajlati és talajviszonyoknak köszönhetően speciális aromával is gazdagodott, így csak egy lépés volt a hatalmas ültetvények létrejötte a karibi gyarmatokon. A cukornád ma is a térség országainak legfontosabb növénye – és a helyi szeszgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga. Ez az indoka annak, hogy a sok-sok hirdetés a karibi környezetben mutatja-kínálja a különféle rumokat. A rum gyorsan népszerűvé vált, a Karib-szigeteken még fizetőeszközként is használták a rabszolga-kereskedelemben. Az igazi fellendülést a brit birodalom hozta: a haditengerészet döntése értelmében ugyanis a tengerészek napi fejadagot kapnak rumból. Így például a XVII. század közepén a matrózoknak napi két deciliter, 80 százalékos rum járt. Ezt a balesetek csökkentése érdekében vízzel hígították, valamint friss lime levével ízesítették – és megszületett az első, legrégebbi rumos koktél, a grog. Az első karibi rum Puerto Ricóban készült, 1508-ban Ponce de León desztillálta az első palackot. A máig legtöbbet forgalmazott rumféle onnan származik, a legnagyobb desztilláló üzemek mégis Kubában, Mexikóban, Spanyolországban, Brazíliában, Venezuelában, Martinique-en és a Bermudákon találhatók. E sokszínűség miatt nem is lehet azon csodálkozni, hogy számos rumfajta van. A fehér rum készítésekor melasz vízzel való hígításával és egy speciális élesztőkultúrával cefrét készítenek három nap alatt, ennek folyamatos lepárlásával könnyed ízű, magas alkoholtartalmú ital alakul ki. E színtelen párlat érlelés nélkül, vízzel való hígítással kerül palackba. A barna rum esetében viszont a melaszt húsz napon keresztül az előző erjesztés élesztőkultúráját felhasználva erjesztik, majd az elkészült 7 százalékos cefrét kétszer lepárolják. Így készítik az aromaanyagban gazdag jamaikai és martinique-i rumokat. Sötét színét a hosszú évekig tartó tölgyfahordós érlelésnek, valamint a speciális fűszerezésű karamellnek köszönheti. Kubában és Puerto Ricóban főként könnyed, fehér rumokat, Barbadoson aranyszínű, közepesen testes, lágy rumokat készítenek; míg Jamaicában főként sötét, gazdag ízvilágú, testes karakterűeket – több márka ananászt és fűszereket is felhasznál a cefre készítésekor.