Magyarország a 29. helyre került az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listájában (Pension Sustainability Index - PSI). Ezzel 3 helyet lépett előre a rangsorban a legutóbbi, 2011-es PSI-mérés óta. A friss elemzés kiemelten foglalkozott a pénzügyi válság közép-kelet-európai országokra gyakorolt hatásaival. A válság ugyanis a felhalmozott finanszírozási forrásokat és a nemzetgazdaságokat egyaránt negatívan befolyásolta. A gazdasági növekedés hirtelen jelentősen visszaesett és óriási terhet rótt a pénzgazdálkodásra az államadósság GDP-hez viszonyított arányának drasztikus növelésével. E hatásról a 2011-es PSI is beszámolt, azonban a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában megjelenő következmények nem jelentek meg benne. Az összes olyan közép- és kelet-európai országban, amelyekkel az idősödésről szóló jelentés is foglalkozik, magasabbak a kiadási arányok, mint az előző jelentés idején; Csehországban és a balti államokban, valamint Szlovákiában a friss adatok a bázisévben is erős emelkedést mutatnak.

A lettek és az észtek nagyon ott vannak

Románia, Litvánia és Lettország előrevetített hosszú távú nyugdíjkiadási kilátásai azonban igen sokat javultak. Romániában az érvényes nyugdíjkorhatár emelése sokat segített. A közép-kelet-európai régióból az első 10 közé is bejutó Lettország foglalja el a legelőkelőbb (9. hely) pozíciót. Az Egyesült Államokat (8. hely) követi a globális rangsorban, és kevéssel megelőzi az Egyesült Királyságot (10. hely). Bár az országban továbbra is alacsony a nyugdíjkorhatár, az NDC-típusú (névleges, egyéni számlás ellátási számítás)  enyhíti a pénzügy terheket. Mivel a második pillér nem kötelező elem, és a járulékfizetési arányok ismét emelkednek a 2009-es megszorítások óta, a második pillérből származó források a szegénységi küszöb feletti jövedelmi szinthez segítik majd a nyugdíjasokat. Ennek elérése különben az állami pénzügyi szektorra róna terheket, és megnehezítené a hosszú távú fenntarthatóságot. Lettország javuló rangsorolását részben az ENSZ kedvezőbb népességi előrejelzéseinek is köszönheti.

A régiós mezőny
Kép: 1: nagyon kell reform, 10: nem klele reform

A sorban szorosan utána következő Észtország szintén tőkefedezeti pillérrel egészíti ki a nyugdíjjövedelmet. Lettországhoz hasonlóan Észtországban is végbementek ad hoc átirányítások a második pillérből a források visszapótlására, amelyek a jóléti támogatásra gyakorolt nyomást hivatottak enyhíteni. Ezenfelül Észtországban most készülnek emelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi intézkedést Lettországban is megtették a nyugdíjkiadások hosszú távú enyhítésére.

A régiós lista végét Szlovénia és Szlovákia áll. Ezen országokban a bázisévre magasabb nyugdíjkiadásokat jeleztek előre - Szlovákiában pedig a következő 40 évre szóló előrejelzés is magasabb. Bár Szlovénia kilátásai nem romlottak, a nyugdíjköltségek előre jelzett nagymértékű növekedése és a reformok eddigi elmaradása miatt igencsak nagy a nyomás, hogy az ország megújítsa nyugdíjrendszerét.

A visegrádiak felélték a második pillért

Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Csehországnak a rendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, mivel pénzügyi problémáik rövid és középtávú enyhítésére kimerítették második pilléres nyugdíjfinanszírozási forrásaikat. A csökkentett források ezután nem feltétlenül lesznek elegendők az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták őket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek.

A globális élmezőny: Ausztrália, Svédország és Új-Zéland

A friss tanulmány szerint Thaiföld, Brazília és Japán nyugdíjrendszere a legkevésbé fenntartható. A spektrum másik végén Ausztrália, Svédország és Új-Zéland foglal helyet, őket szorosan követi Norvégia, Hollandia és Dánia.

A jó helyezés nem azt jelzi, hogy nagyvonalú nyugdíjak vannak az adott országban, hanem azt, hogy az ország nyugdíjrendszere képes lesz lépést tartani a háttérben húzódó demográfiai helyzettel. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lista végén helyet foglaló országok különböző okokból szorultak hátra a rangsorban - fogalmazott Renate Finke, a tanulmány szerzője.

Thaiföldön például kivételesen alacsony a nyugdíjkorhatár, szórt a rendszerbe tartozók eloszlása, és gyorsan öregszik a társadalom, az állam pedig hátrasorolta az elöregedési probléma orvoslását. Brazília népessége is rohamosan idősödik, az ország nyugdíjrendszere pedig magas jövedelempótlás mellett korai nyugdíjazási lehetőségeket kínál, ezért válik hosszú távon fenntarthatatlanná. Japán igen idős népessége és kiugróan magas államadóssága miatt került a lista végére. Ezek mellett a paraméterek mellett túl drága a nyugdíjrendszere, így folyamatos nyomást jelent a reformkényszer.

Ausztrália kétszintű rendszere szorul a legkevésbé reformra, mivel ebben a szerényebb állami juttatásokat igen fejlett tőkefedezeti nyugdíjrendszer egészíti ki. A nyugat-európai országok erős, tőkefinanszírozott pilléreken nyugvó, átfogó nyugdíjrendszereikkel tudnak előnyt kovácsolni maguknak. Svédország és Norvégia másokkal összehasonlítva igen stabil pénzügyi helyzetéből szerzett előnyt a besorolásban. Norvégia Hollandiát például éppen jobb költségvetési helyzetének köszönhetően előzte meg. Emellett magas a hivatalos nyugdíjkorhatár, a népesség öregedése pedig mérsékeltebb, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az ország előkelő helyre kerülhessen az indexben.

Két út van

Két különböző megközelítésmód látható. Az Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Írország egyfajta takarékoskodó nyugdíjrendszert fejlesztett ki. Az ilyen rendszert fenntartó országokban az állami pillér csak az időskori elszegényedés megelőzésének alapvető követelményeit hivatott kielégíteni. Minden további jövedelmet, amely egy bizonyos életszínvonal fenntartását szolgálja, tőkefedezeti forrásokon keresztül kell előteremteni. Az európai kontinensen - különösen Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban - az állami pillérnek jóval nagyobb a szerepe.