Az elmúlt évtizedek alapképlete szerint Oroszország volt Európa legfőbb földgázellátója, azonban a vevőivel szembeni agresszív fellépése arra késztette az érintett országokat, hogy alternatív forrásokat keressenek - kezdi a következő fél évtized lehetséges gázpiaci folyamatainak elemzésével foglalkozó cikkét a bne IntelliNews régiós hírportál.

Az Egyesült Államokból és Ausztráliából származó folyékonygáz-import (lng) a jövő évtől kezdve válhat jelentőssé, éppen egy olyan időszakban, amikor a világgazdaság kihűlőfélben van, ami nyomást gyakorol az energiahordozók árára is. Ez új helyzetet teremt az európai gázpiacon, amelyet az orosz gáz és az importált lng harca fog jellemezni.

A mérleg serpenyői

Az orosz gáz állami exportőre, a Gazprom évtizedeken át jelentős versenytárs nélkül mozgott az európai gázpiacon, ám az alternatív energia felhasználásának kibontakozása és a környezetszennyező, de olcsó szén mint alternatív forrás megjelenése aláásta a cég hagyományos piacát. Emellett a Nyugat és Oroszország Ukrajnával kapcsolatos ellentétei politikai okot adtak az EU-s országoknak arra, hogy alternatív gázforrások után nézzenek.

A mérleg másik serpenyőjében az északi-tengeri brit, illetve a holland földgázbányászat visszaesése van. A groningeni mező környezetében tapasztalt kisebb földrengések, amelyek miatt visszaszorult az ottani kitermelés, segítettek a Gazpromnak abban, hogy fenntartsa 30 százalékos európai piaci részesedését. Ez a forrás ugyanis 2012-ben még 54 milliárd köbméter földgázt adott, ami 2015-re 30 milliárdra esett. Eközben a Gazprom eladásai 20 milliárd köbméterrel nőttek.

Ráadásul ezzel egyidejűleg a politikai felfordulások miatt visszaesett az észak-afrikai országok gázexportja, Ázsiában viszont a fukusimai atomerőmű-katasztrófa miatt nőtt az lng-import.

Megváltozik a helyzet

Ebben a helyzetben hoz változást az amerikai és ausztrál lng-kivitel felfutása és a világgazdasági helyzet változása. Mindkét új gázforrás az évtized vége felé erősödik meg igazán, miközben megváltozik piacuk. Az lng-terminálókat azzal a feltételezéssel hozták létre, hogy Kína folytatja gazdasági előrenyomulását, ám ez számítás várhatóan nem teljesül, ami az lng-exoportőrök szemében felértékeli az európai eladási lehetőségeket.

A bne szerint az érintett cégeknek a lesz az érdekük, hogy mindenáron életben tartsák a tevékenységüket, még akkor is, ha a termináljaik kiépítését szolgáló tőkebefektetéseiken nem érnek el hasznot. A végeredmény: a Gazprom - főként az USA-ból érkező gáz miatt - a vártnál jóval erősebb lng-versennyel kerül szembe.

Ármatek

Az amerikai ár három részből tevődik össze. A helyi piaci árból (Henry Hub), a szállításból és gáz halmazállapot-változásainak költségéből. A Henry Hub jelenleg 1,6 dollár/millió btu, mai a továbbítással járó kiadásokkal 3,30 dollárra megy fel. Ha az előbbi visszaállna a 2015-ös átlagára, 2,60 dollárra, akkor az utóbbi 4,54 dollárra nőne. Eközben az orosz gáz európai ára ebben a mértékegységben a Gazprom becslése szerint 6,80 dollár/millió btu volt tavaly.

Az orosz cég korábban teljesen a nyersolaj világpiaci árán alapuló képlethez kötötte a gáz árát, amit a vevői az utóbbi időben egyre jobban nehezményeztek. Ezért elkezdte figyelembe venni az európai azonnali (spot) gázpiaci árakat is.

Az orosz gáz ára azonban ennek ellenére az utóbbi években is párhuzamosan mozgott az olaj árával. Az Európai Bizottság ezt inkorrektnek tartja és egyes áramtermelők emiatt átálltak az olcsóbb szén felhasználására.

Kattintson a nagyításhoz!

Mi jön most?

A Gazprom árai néhány hónapos késéssel követik a fekete arany árának változását, ami az év harmadik negyedében az orosz vállalat kezére játszik. Az év elejének alacsony olajára ugyanis lehúzza az orosz gáz árát, amely így olcsóbb lehet az amerikai lng-nél, még akkor is, ha a Henry Hub a mostani alacsony szintjén marad.

Ugyanakkor az év végére fordulhat a helyzet: a tavasz elején kialakult magasabb olajár föltolhatja az orosz gáz árát is, ami az édes-savanyú érzést okozhat a Gazpromnak. Elvileg nőhetnek a bevételei, ugyanakkor romlik a versenyképessége az lng-cégekkel szemben.

Így aztán a Gazprom az elé a választás elé kerül, hogy melyik ujját harapja meg. Ragaszkodjon magasabb árához vállalva, hogy veszít piaci részesedéséből, vagy az utóbbi megőrzése érdekében engedjen. A cég hivatalos álláspontja szerint árversenybe nem akarnak beszállni, miközben legalább 30 százalékos európai piaci részesedést akarnak.

Mellékhatás

A versenyhelyzetet a rubel árfolyamának alakulása is befolyásolja. Az orosz valuta értéke együtt mozog az olaj árával, így a fekete arany jelenlegi alacsony ára dollárban számolva lenyomja a Gazprom hazai kiadásait. A 71 rubel/dolláros árfolyamnak köszönhetően az Európába érkező orosz gáz ára 4 dollár/millió btu körül alakul, ami javítja az amerikai lng-vel szembeni versenyképességét. Ez még inkább így lenne, ha gyengesége tovább közelítene idei mélypontjához, a 80 rubel/dolláros szinthez.

A végső tét

Az oroszok ugyanolyan helyzetben vannak az európai gázpiacon, mint Szaúd-Arábia a világ olajpiacán. Hosszabb távon rosszul járnak, ha energiahordozó-kincsük gazdasági kiaknázásának maximalizálására törekednek, mert a világ energiagazdasága megkezdte a fosszilis tüzelőanyagok leváltását.

Ez ugyan jó ideig eltarthat, de minél drágább az olaj és a gáz, annál gyorsabban terjednek az alternatív energiahordozók. Már belátható időn belül az a veszély fenyegeti a gázzal üzletelő országokat, hogy energiahordozó-kincsük kihasználatlanul az anyaföldben marad.