Soros szerint a bankrendszer és a szuverén adósság problémája már egymást erősítő folyamattá vált. Az államkötvények árfolyamcsökkenése rávilágított a bankok alulfinanszírozottságára, és annak lehetősége, hogy a kormányok fogják finanszírozni a feltőkésítést, felvitte az államkötvények kockázati prémiumát.

A pénzpiacok most aggodalommal várják a döntéshozók következő lépését. Görögországnak a guru szerint is egyértelműen csődöt kell jelentenie, de egy rendezetlen csőd összeomláshoz vezet. A következő lépésnek pedig végzetes következményei lehetnek. Vagy lenyugtatja a piacokat, vagy újabb szélsőséges reakciókat vált ki - véli a befektető.

Fordítva ülnek a lovon?

Soros attól tart, hogy Európa vezetői nem a megfelelő lépéseket tervezik. A bankok feltőkésítéséről beszélnek ahelyett, hogy a bankrendszert garantálnák. Országonként akarják ezt végrehajtani, ahelyett, hogy ezt az egész eurózónára vonatkozóan tennék. Jó okuk van erre - írja -, hiszen Németország nem akarja fizetni a franciaországi bankok feltőkésítését. De miközben Angela Merkel német kancellár jogosan ragaszkodik elképzeléséhez, ez rossz irányba viszi.

Soros írásában azt a keskeny ösvényt vázolja fel, amely szerinte átvezetné Európát az aknamezőn. A szakember szerint először a bankrendszert kellene garantálni és csak azután feltőkésíteni. Az államok most nem engedhetik meg maguknak a feltőkésítést, ugyanis nem lenne megfelelő forrásuk a szuverén adósság problémájának kezelésére.Sokkal olcsóbb lenne a válság enyhülését követően feltőkésíteni a bankokat, miután az állampapírok és a banki részvények árfolyama is visszatér egy normális szintre - érvel Soros.

A kormányok viszont garanciát tudnak adni, ami azért hiteles, mert megvan a felhatalmazásuk az adóztatásra. Ehhez új eurózónás megállapodásra lenne szükség, de amíg ez megszületik, addig az Európai Központi Bankot (ECB) is "igénybe lehetne venni", ami mögött ott áll az eurózónás tagállamok garanciája.

Soros ugyanakkor azt is leszögezi, hogy nem a Lisszaboni Szerződés megváltoztatására gondol, hanem egy új egyezményre. A szerződés módosítása ugyanis túl sok akadályt jelentene.

Mit kellene tenniük a bankoknak ezért?

Mindezért cserébe a nagybankoknak követnie kellene az ECB utasításait. Ez Soros szerint radikális lépés lenne, de a jelenlegi körülmények indokolnák. A jegybanknak ugyanis megvan a megfelelő ereje a meggyőzésre. Megvonhatja a kedvezményeket és a kormány pedig átvehetné azt a bankot, amelyik nem hajlandó az együttműködésre.

Az ECB mondhatná meg például, hogy miként kezeljék a hitelkereiket és a hitelportfólióikat miközben szigorúan felügyelné, hogy milyen kockázatokat vállalnak a saját kontójukra. Soros szerint ezzel meg lehetne szüntetni a jelenlegi piaci zavarokat okozó problémák egyik fő okát.

A szuverén adósságok finanszírozásához szükséges források hiányát - ami a másik fő oka a jelenlegi piaci zavaroknak - az ECB kezelhetné, mégpedig diszkontrátájának csökkentésével és azzal, hogy a bajban lévő országokat kincstárjegy kibocsátásra, a bankokat pedig azok lejegyzésére sarkallná. Az állampapírokat bármikor be lehetne váltani az ECB-nél, így gyakorlatilag készpénzként működne.

Addig, amíg ezek hozama magasabb, mint az ECB-nél elhelyezett betétek, addig a bankok is kedvező befektetésnek tartják majd. Ily módon a kormányok is nagyon alacsony kamatok mellett a vállalt korlátok között tudnák tartani a finanszírozási szükségleteiket a kritikus időszakban és a Lisszaboni Szerződés 123-as cikkelyét sem sértenék - írja Soros.

Nem feltétlenül kellene a EFSF

A szakember szerint ezekkel az intézkedésekkel le lehetne nyugtatni a piacokat és a válság e szakaszának végére is pontot lehetne tenni. A feltőkésítéssel eddig lehetne várni és csak a görög adósság által ütött lukat kellene azonnal betömni. Soros szerint az EFSF-et csak szükség esetén vonnák be és így az alap a "puskaporát" is szárazon lehetne tartani ínségesebb időkre.

Soros szerint így egy új eurózónás egyezményt is nyugodtabb körülmények között lehetne megtárgyalni és a gazdasági növekedés stratégiájának alapjait is nyugodtabban ki lehetne dolgozni. A guru azonban azt is hangsúlyozza, hogy a költségvetési  megszorítások és a takarékosság elkerülhetetlen a kritikus időszakban. Ugyanakkor azt is hozzáteszi: az adósságteher fenntarthatatlanná válik hosszútávú növekedés nélkül - így az EU maga is, ami újabb bonyolult, de nem megoldhatatlan problémák sorát eredményezné.