Az európai államok ugyan rettegnek attól, hogy az ukrán válság miatt kialakult orosz-EU konfliktusban Moszkva kijátszhatja ellenük orosz energiafüggőségüket, ám úgy tűnik, ez nem vonatkozik az atomenergiára. Az orosz reaktorépítési tervek eddig majd hogy nem érintetlenül megúszták a felek viszonyának romlását - kezdi elemzését az amerikai Foreing Policy internetes portál.

A Krím bekebelezése nyomán sokan - köztük a kelet-közép-európai uniós tagországok is - felvetették, hogy az USA-nak gázt kellene szállítania Európába, hogy mérsékelje a kontinens függését a Gazprom gázától, ám Finnországban, Magyarországon és Törökországban csont nélkül haladnak előre a megkezdett atomenergia-projektek. Az USA és Nagy-Britannia felfüggesztette polgári nukleáris együttműködését az oroszokkal, ám mások, köztük olyan országok, amelyek hangosan kifogásolják az orosz gázfüggőséget - semmit sem léptek ezen a téren.

Mi a manó?

Meglep, hogy az európaiak folytatják az oroszokkal közös atomprogramjaikat - összegezte a washingtoni elit véleményét Adrew Holland, az American Security Project kutatóközpont vezető elemzője. Az orosz olaj- és gázexportról szóló hírek elárasztják a médiát, erősítve az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy az Ukrajnában kialakult helyzet miatt akadozhat Európa ellátása orosz energiahordozóval. Eközben Moszkva atomenergia-diplomáciája a háttérben építgeti az oroszok nukleáris pozícióit.

Az állami tulajdonú atomerőmű-vállalat, a Roszatom a kormány hátszelével hosszú távú, átfogó szerződéseket ír alá az erre hajlandó partnerekkel, amelyek magukban foglalják nukleáris reaktorok telepítését, fűtőanyag-ellátását és az orosz technikusok, mérnökök folyamatos foglalkoztatását. Moszkva 2030-ig szóló energiastratégiája előírja az állam részvételét a nukleáris projektekben a hazai és a külföldi piacon is. A Roszatom jelenleg 19 reaktort épít a világ számos országában.

Létkérdésnek tűnik

A nukleáris technológia terjesztése annyira fontos Moszkvának, hogy a kormány még olyan pénzhiányban szenvedő országoknak is hajlandó megelőlegezni a beruházások költségét, mint Bangladesh és Magyarország. Általában hosszú távú, kedvező kamatozású hitelt ajánlanak, amely fedezi a többmilliárdos projektek árának 80 százalékát. Ilyen hátszélre a nyugati vállalatok nem számíthatnak.

Ha egy olyan piacon, amelyet Oroszország magának tekint, megjelenik a konkurencia, az szörnyű haragot válthat ki az oroszokból. Amikor kiderült, hogy az ukrán közműcég az amerikai Westhinghouse-tól szerezheti be orosz gyártmányú atomerőművei tüzelőanyagát, a Roszatom azonnal apokaliptikus víziókat vázolt fel arról, milyen nukleáris katasztrófához vezethet a technológiák keveredése.

A Krím bekebelezése nyomán az oroszokkal üzletelő európai országokban még inkább politikai megvilágításba kerültek a projektek. Csehországban a kormány kihátrált az atomerőmű-bővítés mögül, és állami garancia nélkül a helyi beruházó cég, a CEZ energiaszolgáltató lefújta a projektet. Magyarországon az ellenzék küzd a paksi bővítés ellen, Finnországban a közhangulat fordult szembe az erőműépítéssel. Sok európai országnak fel kell tennie magának a kérdést, hogy saját biztonsága érdekében hogyan pozicionálhatná magát közelebb a Nyugathoz, vagy ami ezzel egyenértékű: ennek érdekében hogyan lazíthatná kapcsolatait Oroszországgal - véli Henry Sokolski az atomenergia megosztásával foglalkozó kutató.

Oroszbarát vezetők

Sokolski felhívja a figyelmet arra, hogy az Oroszország elleni hozott nyugati szankciók és a polgári célú orosz-amerikai nukleáris kapcsolatok befagyasztása meg fogja nehezíteni a Roszatom külföldi üzleti tevékenységét. Eddig ugyanis amerikai biztonsági auditálással is alátámasztotta reaktorai megbízhatóságát. Emellett a beruházások nagyvonalú finanszírozása is nehezebbé válik. A Roszatom nem kommentálta a Foreing Policy portál értékelését.

A cseh helyzeten kívül azonban eddig alig van jele az orosz pozíciók romlásnak. A finn, a magyar és a török projekt megy tovább a maga útján és az orosz nagyvállalat szemet vetett Szlovákiára is, ahol egyelőre az állam garanciájának hiányában nem indult el új atomenergetikai fejlesztés. Ázsiában Indiában, Bangladesben és Vietnamban is ígéretes tárgyalásokat folytat a Roszatom.

A magyarázat leginkább abban lehet, hogy a nukleáris projektek technológiai és finanszírozási szempontból is évtizedes hosszúságúak, ezért nem lehet ki-beugráni belőlük. Emellett számos országot oroszbarát vezetés irányít - emlékeztet Mark Hibbs, a berlini nukleáris politikai kutatóintézet szakértője. Ezek közé sorolja Szlovákiát és Magyarországot.

A Nyugat visszavág(?)

Az orosz energiahatalom visszaszorításával kapcsolatban sok fogadalom és javaslat hangzott el az utóbbi időben. Felmerült az észak-amerikai gáz európai importjának lehetővé tétele, illetve az amerikai olajtartalékok egy részének piacra dobása, ami leverhetné a világpiaci olajárat, kárt okozva az olajexportból élő orosz gazdaságnak. Barbara Judge brit nukleáris szakértő azt javasolja, hogy az európai országok könnyítsék meg cégeiknek a atomenergetikai beruházások indítását. Az amerikai vállalatok különösen nehéz helyzetben vannak, mivel az USA törvényei korlátozzák a polgári célú nukleáris együttműködéseket.

Ráadásul a washingtoni kormánytól szerezhető támogatások össze sem hasonlíthatók azzal, amelyet bármely más ország ad saját cégeinek, vagy pláne azzal, amit a Roszatom kap Moszkvától. Bizonyos exporttámogatások átcsoportosításával sokat lehetne javítani a helyzeten, ellensúlyozni lehetne azt a kényszert, hogy sok európai ország - ha már atomerőművet akar - Oroszországban találhat anyagilag vállalhatónak látszó partnert ehhez

A nukleáris együttműködés lehetőégének ott kell lennie a nyugat fegyvertárában Oroszország ellen - vélik szakértők. A oroszok teljesen másként állnak a külpolitikához és a külgazdasághoz, mint mi - mondja a korábban idézett Andrew Holland. Moszkva geopolitikai játszmát játszik, miközben a Nyugat mindent rábízna a szabadpiacra, a nyílt versenyre, a laissez faire - a dolgok menjenek a maguk útján - elvének érvényesülésére.