Amióta megromlott Oroszország és az európai államok viszonya, Moszkva igyekszik látványosan jelezni, hogy máshol is találhat vevőket gázának, mint Európában. Lehet, hogy nem azonnal, hanem csak néhány év múlva, de nem lesz kiszolgáltatott az uniós piacnak. A Krím félsziget márciusi bekebelezése óta két nagy projektet jelentettek be, egy kínait és a törököt, ám úgy tűnik, ezeknek nincs gazdasági realitásuk, csak egy kétségbeesett orosz bemutató részei - írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg vendég publicistája.

Vlagyimir Putyin orosz államfő májusban Pekingben 400 milliárd dollár összértékű projektet írt alá kínai kollégájával. A látványos show-ban Alekszej Millerre, a Gazprom vezérigazgatójára osztották azt a szerepet, hogy bejelentse: kemény viták után 30 éves megállapodást kötöttek a kínaiakkal évi 38 milliárd köbméter gáz szállításáról.

Csinnadratta és csend

Úgy tűnt, Putyin nagy győzelmet aratott, hiszen Európába jelenleg ennek a mennyiségnek kevesebb, mint kétszeresét, évi 70 milliárd köbméter körüli gázt szállítanak. Úgyhogy a vevőknek van mitől félniük. Emellett az USA is megkapta a magáét, ugyanis az amerikai palagáz-kitermelők Ázsiában keresnek piacot maguknak, ahova folyékony formában (lng) exportálhatnák az energiahordozót.

Több mint hat hónap telt el azóta, ám nagyon úgy tűnik, hogy az üzlet nem mozdul előre úgy, ahogy azt tavasszal elképzelték. Miller májusban arról beszélt, hogy a szállításhoz szükséges vezeték építését előrefizetéses rendszerben fogják finanszírozni. Ez - az orosz-kínai olajszállításokban már kipróbált módszer - azt jelenti, hogy a vásárló előre kifizeti az energiahordozó árának egy részét, az eladó pedig ebből építi ki a szállítási infrastruktúrát.

Mi van?

A Gazprom vezére májusi nyilatkozatával szemben novemberben már arról beszélt, hogy a hitelre nem számíthatnak. Meglehetősen bonyolult mondatokat fogalmazott arról, hogy Oroszország magasabb gázárról tárgyalt volna Kínával, ha nem számított volna arra, hogy a kedvezőbb árért cserébe a vevő hajlandó részben előre fizetni a gázért. Eszerint tehát bizonytalan az ár, miközben Miller májusban azt mondta: erről is megállapodtak.

Szóval mi van? Valójában az elmúlt hat hónapban tovább tárgyaltak a szerződés részleteiről, és Miller csak megelőlegezte, hogy meglesz a megállapodás? Ezt nem tudjuk kideríteni, mert sem akkor, sem most nem nyilatkoztak nyilvánosan a Kínába szállítandó gáz ezer köbméterenkénti áráról.

Lehet, hogy a pekingi vezetés csak úgy tett, mintha mindennel egyetértene? Végül is 2019 előtt nem várható, hogy orosz gáz érkezzen Kínába az új csövön - ha egyáltalán elkészül -, ezért logikus, hogy a vevő igazából nem kötelezte el magát semmi mellett. Látva a jelenlegi csökkenő olajártrendet, igencsak nehéz megjósolni, mennyi lesz az energiahordozók piaci ára öt év múlva.

Mibőőől?

És nem ez az egyetlen ismeretlen ebben az egyenletben. További nagy kérdés, hogy mennyibe kerül a Szibériát Kínával összekötő csőkígyó lefektetése, illetve hogy honnan lehet a kiadásokra forrást szerezni. A májusi bejelentéskor 55 milliárd dolláros költségről volt szó, ám Szergej Ivanov, Putyin kabinetfőnöke júliusban 70 milliárdról beszélt. Mihail Krutikin, a RosEnergy energetikai tanácsadó cég partnere a Gazprom számításaira hivatkozva 100 milliárd dolláros költséget becsül.

Miután az EU és az USA szankciói miatt a Gazprom nem tud forrást szerezni a nyugati tőkepiacokon, lényegében csak az orosz nemzeti jóléti alapra támaszkodhat. Ebben 80 milliárd dollárt halmoztak fel a nyugdíjrendszer megugró kiadásainak fedezésére. A pénzért azonban meg kell küzdenie a Rosznyefttyel, a legnagyobb orosz olajvállalattal, amely várhatóan szintén innen próbál majd tőkéhez jutni fejlesztéseihez.

Kevés lesz az engedmény

A december elején bejelentett török vezetékterv, amellyel átvehetné a Déli Áramlat helyét, szintén gyenge lábakon áll - csatlakozik más szakértők véleményéhez a Bloomberg szakírója. Másokhoz hasonlóan ő is Taner Yildiz török energiaügyi minisztert idézi, aki világossá tette: nincs végső megállapodás Moszkva és Ankara között a projektről. Putyin hatszázalékos árengedményt adott a törököknek szállított orosz gáz árából, ám ez kevés lesz - Yildiz jelezte, hogy ellenajánlatot tettek.

A török kormány azt akarja, hogy a Gazprom ne részesítse előnyben saját ottani leányvállalatát,a Bosphorus Gazt a többi helyi céggel szemben. A tárgyalások végére Moszkva abban a helyzetben találhatja magát, hogy alacsonyabb áron kell adnia a gázt a török közvetítőknek, mint amennyit az európai vevőktől kérhetett volna a Déli Áramlat nyugati végén.

Az orosz államfő kínai és török partnerei hozzá hasonló autoritárius rezsimek élén állnak, ezért nem utasítják el, hogy erősítsék Putyin imázsát a médiában. Soha nem fogják azonban feláldozni saját nemzeti érdekeiket az oroszok kedvért. Látva, hogy az alacsony olajár sarokba szorítja a moszkvai vezetést, a korábbinál is keményebben fognak alkudni az energiaüzletekben - véli Leonid Bershidsky.