BUX
37924

Az EU összeomlik, ha nem hallgat polgáraira

Habár az EU-párti erők elnyerték az európai parlamenti helyek háromnegyedét a májusi választásokon, az általános közhangulat és az euroszkeptikusok lendülete azt jelzi, hogy az európai polgárok egyre inkább azon integráció ellen fordulnak, amit az ő nevükben hoztak létre - állapította meg Gareth Harding a Foreign Affairs mértékadó amerikai külpolitikai folyóiratban.

Inforádió, MTI, 2014. június 11. szerda, 08:32

A brit újságíró úgy látja, hogy az Európai Uniónak csökkentenie kell úgynevezett demokratikus deficitjét, meg kell győznie az európai polgárokat, hogy valóban képes jobbá tenni életüket, máskülönben össze fog omlani. Az EU-ellenes pártok nagy-britanniai és francia győzelme és más országokban - Ausztriában, Dániában, Görögországban, Magyarországon és Hollandiában - elért erős eredményük bizonyítéka annak, hogy az euroszkepticizmus ma már nem pusztán brit betegség, hanem az egész kontinensen elterjedt - írta a Missouri School of Journalism brüsszeli programjának vezetője.

Harding szerint ahhoz, hogy az EU visszanyerje az emberek bizalmát, alapvető változásokat kell végrehajtania működésében. Először is, javítania kell pr-jén. Az európai intézmények nem hallgatják meg az európai embereket, és nem is kommunikálnak feléjük hatékonyan. Nem csoda, hogy a felmérések szerint az EU polgárainak kétharmada úgy érzi, az unió nem ismeri az emberek igényeit, háromnegyedük pedig úgy gondolja, nem hallják a hangját Brüsszelben.

Másrészt, mivel a kontinens lakosainak nagy része rendkívüli gazdasági nehézségekkel néz szembe, az Európai Bizottság szolidaritást mutathatna velük azzal, hogy megnyirbálja a brüsszeli bürokraták bőkezű juttatásait, illetve felszámol néhány "papírtologató intézetet", amelynek kevés a valódi haszna. Harding emlékeztet rá: a Bizottságban 25 ezren dolgoznak - ötödük pedig többet keres, mint a brit miniszterelnök.

Harmadrészt - és elsősorban - a populista hullámot csak úgy lehet megállítani, ha az EU képes lesz "pénzt tenni az emberek zsebébe", és a foglalkoztatás reális reményét tudja nyújtani polgárainak. Harding szerint az Európai Bizottság az elmúlt években ugyan drákói megszorításokat rendelt el, a munkahelyteremtés és a növekedés evangéliumát zengte - azonban ezek közül egyiket sem sikerült elhoznia. A Bizottságnak hatékonyabban kell használnia 140 milliárd eurós költségvetését: például munkahelyeket teremtő programokat kell indítania, támogatnia kell az innovációt, le kell bontania a még meglévő kereskedelmi korlátokat az EU-n belül, és meg kell kötnie a transzatlanti kereskedelmi szerződést az Egyesült Államokkal.

Az emberek megnyerésének a brit újságíró szerint az a receptje, hogy az EU kevesebbet csinál, de azt jobban. Brüsszelnek óvakodnia kell attól, hogy olyan várakozásokat támasszon magával szemben, amelyeket nem tud teljesíteni, ehelyett korlátozott célokat kell megfogalmaznia, de azokat sikeresen véghez kell vinnie. Mostanra már Franciaország és Németország - az EU két hagyományos "motorja" - is elismeri, hogy az uniós törvényhozás túlburjánzott.

Az EU konkrét lépésekkel teheti magát rugalmasabbá és kevésbé hiperaktívvá - írta Harding. Először is, ki kell vonni a szerződésekből az "Európai népek egyre szorosabb összefogására" vonatkozó kitételt, azaz fel kell adni az unió folyamatos mélyítésének célkitűzését (ez még az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződésből származik, annak első mondata). Brüsszelnek eddig jószerivel minden kérdésre a "több Európa" volt az alapválasza. Ha azonban a választóknak mindig a "több Európa" vagy a "nem Európa" között kell választaniuk, akkor előbb-utóbb a "nem Európa" mellett fognak voksolni. Az EP-választások eredménye éppen ezt látszik megerősíteni.

A szerződésekben ezenkívül le kell szögezni, hogy az EU-nak csak akkor szabad lépnie, ha megalapozott indoka van egy európai szintű intézkedésnek. Példának okáért nincs logikus magyarázat arra, hogy Brüsszel miért támogatja a francia gazdákat más államok adófizetőinek pénzéből, miért fizet belgiumi beruházásokat, vagy miért akarja meghatározni, hogy a brit orvosok heti hány órát dolgozhatnak.

Végül, az uniónak javítania kell elszámoltathatóságán. A brüsszeli intézmények hatalmas jogköröket birtokolnak, de anélkül működnek, hogy konzultálnának a polgárokkal - illetve figyelmen kívül hagyják azokat, ha "rossz" választ adnak (mint például az ír népszavazásokkor). Harding szerint a legjobb módja Brüsszel és ez európaiak szinkronba hozásának az lenne, ha a választók valóban beleszólhatnának abba, hogy ki legyen a Bizottság elnöke. Azt a Lisszaboni Szerződés is tartalmazza, hogy a Bizottság vezetőjének kinevezésekor figyelembe kell venni a parlamenti választások eredményét. Az EU-tagállamok vezetőinek be kell tartaniuk ezt az ígéretet.

Az Európai Unió mindig is elitista projekt volt, ám ez addig nem volt baj, ameddig csak egy nyugat-európai kereskedelmi klub volt. Mára azonban az unió egy szuverén állam számos sajátosságát hordozza - saját valutával, határőrséggel és a nemzeti költségvetésekbe való beleszólás jogával rendelkezik -, így intézkedései sokkal mélyebben érintik az európai polgárok életét. A polgárok támogatása és részvétele nélkül viszont az unió elsorvad.

Ennek megakadályozása érdekében az EU-nak demokratikusabbá és kevésbé tolakodóvá kell válnia, és mindenekelőtt bizonyítania kell, hogy képes jobbá tenni polgárai életét. Ha a sevillaiakat, szófiaiakat és stockholmiakat egyaránt képes meggyőzni arról, hogy csökkenteni tudja számláikat, állásukat és utcáikat biztonságosabbá, környezetüket pedig tisztábbá tudja tenni, akkor sikerrel járhat. Ellenkező esetben azonban recsegni-ropogni fog, végül pedig össze fog omlani - írta Gareth Harding brit újságíró a Foreign Affairs honlapján.