BUX
38363

Az évszázad üzlete - és ami mögötte van

Még mindig folyik a vita a világsajtóban és a szakértők között, jó üzletet kötött-e Moszkva Pekinggel a gázszállítási szerződés aláírásával, amely értékét tekintve az évszázad üzlete.

Napi.hu, 2014. június 7. szombat, 12:11

Harminc év alatt 400 milliárd dollárt keresünk, és csak 55 milliárdot kell költenünk; ennyit arról, hogy mennyire nyereséges nekünk ez a szerződés és mennyire vonzó az ár - jelentette ki legutóbbi televíziós interjújában Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója.

A kínai elemzők is védelmükbe veszik az üzletet bírálóival szemben, szerintük a gáz ára közelebb van az oroszok által eredetileg tervezetthez, mint a kínai ajánlathoz. Emellett a Gazprom egyre növekvő geopolitikai és versenynyomás alatt van, hogy Kelet felé diverzifikálja piacait, miközben Kínában egyre nő a kereslet. A Pekinggel kötött szerződés lehetővé teszi a Gazpromnak, hogy megerősítse pozícióját Ázsiában.

A megállapított árat nem hozták nyilvánosságra, azonban a szakértők kiszámíthatták abból, hogy Miller elmondta: 30 év alatt évente 38 milliárd köbméter szállítanak Kínának, összesen 400 milliárd dollárért - írta a RIA Novosztyi. Ez 1000 köbméterenként 350,8 dollárt jelent. Mivel a kínaiak eredetileg 320 dollárt ajánlottak az oroszok pedig 400 dollárt szerettek volna kapni, majd lementek 380 dollárra, ami a tavaly Nyugat-Európának szállított átlag árnak felel meg, valójában sokkal többet engedtek mint Peking. Emellett a Gazprom főnöke egy vállrándítással intézte el, hogy 55 milliárd dollárba kerül a szükséges keleti csővezeték megépítése és az ellátását szolgáló jakutföldi gázmezők felfejlesztése. Ez pedig nem oszlik el harminc évre, hanem 4-6 éven belül lesz rá szükség, hiszen amíg nincsenek készen, meg se kezdődhet a szállítás.

Borisz Nyemcov volt miniszterelnök-helyettes, ellenzéki politikus szerint a megállapodás jelentős veszteséget okoz a világ legnagyobb gázvállalatának, amit végül az orosz gázhasználóknak és adófizetőknek kell majd megtéríteniük - írta az Interfax. Először is az 55 milliárdot a Gazpromnak a piacon kell megszereznie. Ha 5 százalékos kamatra kap 30 éves hitelt, akkor csak a kamatra 40 milliárd, a tőketörlesztéssel együtt 95 milliárdot kell visszafizetnie. Ha ugyanúgy 15 százalék lesz a haszna, mint az európai eladásoknál, akkor nettó 60 milliárd dollár lenne a nyeresége a teljes futamidő alatt, a valóságban 35 milliárd dolláros veszteséget termelne. Ezért Nyemcov úgy véli, hogy ennek kivédése érdekében a kormány fel fogja menteni a vállalatot adófizetési kötelezettsége alól, amit viszont a költségvetési bevételek csökkenése miatt a gáz fogyasztói árának emelésével kell majd ellensúlyoznia.

Ezek a számítások azonban elméletiek, meglehetősen valószínűtlen - főleg a jelenlegi politikai helyzetben -, hogy a Gazprom nyugati nagybankoktól kérne és kapna ekkora hitelt. Nyugodtan számíthat viszont az orosz állami nagybankok és a kormány, valamint a kínaiak segítségére, akik 25 milliárd dolláros előleget ígértek. Emellett - igazolva Nyemcov aggályait - Anton Sziluanov pénzügyminiszter közölte, hogy fontolóra veszik a gázkitermelési adó megszüntetését, miközben a kínaiak hajlanak arra, hogy lemondjanak a gáz importadójáról.

Mindezek azt mutatják, hogy mindkét kormány hasznosnak véli a gázmegállapodást, amiben az energiaszállításon túlmutató tényezők is szerepet játszanak. Moszkva úgy véli, ezzel, valamint az egyéb megállapodások sorával kitörhet a Nyugat szorításából, és hozzájárul egyik legfontosabb belpolitikai és gazdasági céljához: Szibéria és az orosz Távol-Kelet fejlesztéséhez, miközben Pekingnek hoz hasznot országa egyik legelmaradottabb területének bevonása gazdasága vérkeringésébe.