Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Slawomir Mrozek híres lengyel szatirikus író egyik 1957-es novellája az állatkerti gumielefántról szól. Hogy megfeleljen ostoba bürokrata főnökei elvárásainak, az állatkert igazgatója egy felfújható elefánttal pótolja az anyagi okok miatt hiányzó afrikai állatot. A dolgozók azonban a levegőnél könnyebb gázzal fújták fel a gumielefántot, így az odébb lebegett, egy kaktusz kiszúrta, és kipukkadt.

Szemben az abszurd novellával, amely a szocialista rendszer teljesítményeinek ürességére hívta fel a figyelmet, Lengyelország rendszerváltás utáni története valódi eredményekről szól. A vasárnapi parlamenti választások tétje, hogy a végeredmény utat nyit-e az elért sikerek kibővítése előtt, vagy lelassítja, esetleg visszafordítja a folyamatot - véli Tony Barber, a Financial Times (FT) publicistája.

Csodálják Orbánt

A közvélemény-kutatások alapján biztosra vehető, hogy a szavazás nyomán nyolc év óta először kormányváltás lesz Lengyelországban. A jobb-közép Civil Platform (PO) helyét átveheti radikális jobboldali riválisa, a Jog és Igazságosság (PiS). Minden további a bizonytalanság homályába vész, különösen, ha a győztes nem szerez abszolút többséget, s ezért koalíciós partner után kell néznie a kicsi, fura jobboldali csoportok között.

A PiS nem csinál titkot abból, hogy félre akarja tolni a PO piacbarát, liberális politikáját, meg akarja erősíteni az állam befolyását a gazdaságban. A külpolitikában kevesebb változás várható: mindkét politikai erő NATO-párti, szembe helyezkedik Oroszországgal, ugyanakkor a várható győztes védekező attitűddel viszonyul az európai bevándorlási hullámhoz, ami ütköző pályára terelheti az új kormányt Németországgal és az EU brüsszeli vezetésével.

Nem meglepő, hogy az európai fővárosoktól kezdve Washingtonon át Moszkváig kitágult pupillával figyelik a Varsóban várható változásokat. A lengyelek európai barátait különösen aggasztja az a csodálat, amellyel a PiS adózik azoknak a keménykezű jogi és gazdasági lépéseknek, amelyekkel Orbán Viktor, Magyarország sajátos stílusú, "illiberális" miniszterelnöke megalapozta politikai fölényét - fejtegeti az FT szerkesztője.

Két vízió

A kampányban elhangzó ígérgetések hátterében két vízió versenyez a lengyelek lelkének megnyeréséért. Az egyik szerint az új Lengyelország a kommunizmus elleni heroikus küzdelemből született, amelynek élén az 1980-as években a Szolidaritás szakszervezet haladt. A társadalom alapja a nemzeti identitás, a katolikus hit, az állami beavatkozásra épülő szociális biztonság, amely segíti a családokat és a kisvállalatokat. Ez a PiS világa.

A másik értelmezés szerint Lengyelországnak egy világias, modern, Európa- és vállalkozáspárti országnak kell lennie, a szociális igazságosság érvényesítése mellett. Ezt kínálja a PO, amely 2007 óta a leghosszabb stabil gazdasági-politikai periódust biztosította az országban a rendszerváltás óta.

Szokatlan jelenség az európai politikai rendszerekben, de Lengyelországban nincs jelentős balközép politikai erő. Ugyanakkor a Jog és Igazságosság olyan gazdaságpolitikát ígér megválasztása esetére, amely a leginkább a klasszikus baloldali megoldásokra emlékeztet.

Mint az Orbán-kormány

Új adót akarnak kivetni a bankokra és az áruházláncokra. Mindkét ágazat szereplőinek többsége külföldi kézben van. A devizaadósságokat át akarják alakítani zlotyihitelekre, amelynek terheit nagyrészt a pénzintézetekre akarják hárítani. Félmillió lengyel törleszt ilyen kölcsönt. A pénzügyi szektorra hárítandó új terhek összességében több milliárd eurót tehetnek ki.

A gazdaságélénkítést a központi bank feladatává tenné a PiS. Terveik szerint a jegybanknak a GDP ötödét elérő kedvezményes hitelt kellene nyújtania a kereskedelmi bankoknak. A cél, hogy megteremtsék a kis- és középvállalatok olcsó hitelezésének lehetőségét.

A Jog és Igazságosság mérsékelné a nyugdíjkorhatárt, emelné az adómentes jövedelem határát és bővítené a nagyobb, szegényebb családok gyermekgondozási segélyét.

Ez a gazdasági program - amely részben emlékeztet az Orbán-kormány intézkedéseire - azzal a kockázattal jár, hogy elriasztja a külföldi befektetőket, tönkreteszi a fiatal lengyel pénzpiacokat, kikezdi a jegybank függetlenségét és lerombolja azt az imázst, amely szerint a varsói kormányok fegyelmezetten gazdálkodnak az adófizetők pénzével - összegzi az ígéretek lehetséges következményeit Tony Barber. Ugyanakkor rendkívül vonzó a rendszerváltás vesztesei, az alacsony jövedelmű, nehéz helyzetben lévő munkavállaló rétegek számára.

Itt a változás ideje, de...

A közvélemény-kutatások az elmúlt fél évben folyamatosan a PiS-t hozzák ki az ország legnépszerűbb pártjának, a különbség a PO előtt tíz százalékpont körül stabilizálódott az elmúlt hetekben. Sok lengyel úgy látja, hogy a kormánypárt arrogánssá vált hosszú ideje tartó hatalma alatt. A fiatal választók nem emlékeznek arra szeszélyes, kusza irányításra, amelyet a PiS 2005-2007 között produkált.

Az ellenzéki párt ráadásul elháríthatja az erre utaló kritikákat, hiszen nem a mérsékelt szavazók szemében azóta is gyanús, egykori miniszterelnököt, a párt elnökét, Jaroslaw Kaczynskit indítja a kormányfői posztért, hanem egyik kollégáját, Beata Szydlót. (A PO is nőt szán miniszterelnöknek: Ewa Kopacz kormányfőt indította újra.)

Minden demokráciában rendszeresen eljön a változás ideje. Lengyelországban most ez a helyzet - foglalja össze értékelését az FT publicistája. A közelgő tél azonban arra is emlékeztetheti a lengyeleket, hogy 34 évvel ezelőtt a szükségállapot bevezetésére ébredtek, amivel lezárult a Szolidaritás vezette szabadságharc első szakasza. A következő kormány feladata, hogy ne csorbítsa a végül 1989-ben kivívott szabadságot, ne hagyja veszni mindazt, amit a lengyelek azóta elértek.