Meglehetősen szokatlan módon közvetlenül az európai választókhoz fordult David Cameron abban az újságcikkben, amely egyszerre jelent meg ír, francia és német lapokban. Nagy-Britannia miniszterelnöke amellett érvel, hogy Európának bölcs vezetésre van szüksége gondjai megoldásához. Emellett folytatja támadását Jean-Claude Juncker ellen, akit az Európai Néppárt (EPP) jelölt az Európai Bizottság élére, és ebből fakadóan élvezi Angela Merkel német kancellár támogatását.

A BBC megemlíti, hogy a Juncker-ellenes kampányban Svédország és Hollandia támogatja a szigetországot - elfelejtik hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök szintén ellenzi a volt luxemburgi kormányfő megválasztását. A magyar olvasó számára bizonyára ismerősen hangzanak Cameron minősítései, amelyek szerint az EU brüsszeli vezetése túlságosan terebélyessé és parancsolgatóvá vált, Juncker pedig a szorosabb politikai unió híve, ami London számára elfogadhatatlan.

Focivébé

Cameron cikkében megállapítja a nyilvánvalót: mint írja, sok európainak mostanában minden bizonnyal a focivébé a legérdekesebb esemény az életében, csak egy törpe kisebbség követi az Európai Bizottság vezetéséről folyó vitát. Ez azonban nagyon fontos dolog, ugyanis arról szól, hogyan születnek a döntések az Európai Unióban, mi a megfelelő viszony a tagállamok és az európai intézmények között, illetve miként felelünk meg a közösen elfogadott szabályoknak.

A május végi európai parlamenti választások azt mutatták, hogy az európaiak elvesztették illúzióikat az EU működésével kapcsolatban. Változást akarnak, olyan irányítást, amely a gazdasági növekedésre és a munkahelyek teremtésére koncentrál. Olyan uniót akarnak, amely segíti őket, nem pedig diktál nekik. Ezt bizonyította, hogy visszaesett az Európai Parlament (EP) legnagyobb pártjainak támogatottsága.

Ideális vezető

Az európaiaknak oda kell figyelniük arra, hogy megtalálják a lehető legjobb jelöltet az Európai Bizottság élére. Cameron szerint olyan vezetőre van szükség, aki képes reformokat végrehajtani, felpörgetni a növekedést és a munkahelyteremést - és nem mellesleg elfogadja, hogy az európaiak elvárásásait a legjobban nemzeti szinten lehet teljesíteni. Egy őszinte, megbízható "bróker", aki össze tudja egyeztetni az európai törekvéseket, vissza tudná szerezni a szavazók bizalmát.

Cameron elismételte álláspontját, miszerint az európai alapszerződés a tagállamok első számú vezetőit tömörítő Európai Tanácsot ruházza fel a bizottság elnökének jelölésével. Egyesek kitaláltak egy új módszert, amelyben az Európai Parlament legnagyobb pártjai úgynevezett vezető jelölteket választanak (Spitzencandadaten), akik egyike mögé az EP-választások után kialakult erősorrend alapján, háttéralkukat kötve felsorakoznak az Európai Parlament frakciói.

Akármilyen kiváló is azonban ez a jelölt, valójában nem a szavazók választottja. Egyik uniós tagállam szavazólapján sem szerepelt a képviselőjelöltek neve mellett Junckeré (akit egyébként a brit kormányfő személy szerint tapasztalt európai politikusnak tart). Még Németországban is csak a szavazók 15 százaléka tudta, hogy az EPP-nek van egy Spitzenkandidatja. Valójában tehát senki sem választotta meg semmire, jelölése a brit kormányfő szerint semmit sem jelent.