Egyelőre semmi jele annak, hogy teljesülnének azok a félelmek, amelyek szerint a Görögország megroggyanása megbillenthet más országokat - Portugáliát, Spanyolországot és Olaszországot - is, ám úgy tűnik, Nagy-Britanniában felbillenhet egy dominó, nevezetesen a nagy múltú Munkáspárt - kezdi háttérelemzését a Wall Street Journal (WSJ). Egy múlt heti próbaszavazás szerint Jeremy Corbynnak, a párt bal szárnyához tartozó politikusnak van a legnagyobb esélye az elnöki poszt megszerzésére.

Miközben Spanyolországban a görög kormánypárt, a radikális baloldali Sziriza "testvérpártja" a Podemos népszerűségi indexe a január 28 százalékról 15 százalékra csökkent, miután az athéni kormány előzetes megállapodást között a hitelezőkkel egy újabb hitelprogramról, és a szintén megszorításellenes ír Sinn Fein népszerűsége is zsugorodik, a Munkáspártnál fordított folyamat indult. Úgy tűnik, hogy a görögök kapitulációja a kemény vonalas uniós hitelezők előtt egyfajta inspirációt adhatott a dacos ellenállásra.

Megdöbbentő eredmény

Egy próbaszavazás váratlan, sőt megdöbbentő eredménye szerint Jeremy Corbyn, a párt eddig ismeretlen, harmadik vonalbeli politikusa, parlamenti képviselője megnyerheti az elnöki posztért folyó versenyt. Corbyn meglehetősen határozott megszorításellenes politikát képvisel, ami hirtelen elnyerte a Munkáspárt elkötelezett baloldali tagjainak tetszését. Ez meglehetősen különös annak tükrében, hogy a párt a tavaszi választásokon részben túlságosan baloldali kiállása miatt vesztett.

A felmérések szerint a választók a hiteles gazdaságpolitika hiánya és az üzleti világot bíráló fellépése miatt is büntették a Munkáspártot. Emellett hiányolták, hogy elismerje a 2008-2009-es válság kirobbanása után elkövetett hibáinak beismerését. A szakértők ezért azt hitték, hogy a párt a centrum felé fordul, visszatérve utolsó sikeres vezetője, Tony Blair útjához. Az ingadozás jól mutatja, hogy az európai balközép pártok nem találják a választ a 21. század elejének kihívásaira - véli a WSJ, ám nem mindenki ért egyet ezzel.

Két feladat van előttük

Az üzleti lap szerint bármelyik európai országban kerül is hatalomra egy politikai erő, két feladattal kerül szembe. Az egyik, hogy le kell faragnia a magas államadósságot, a másik, hogy vissza kell szorítania a költségvetési hiányt. Mindkét követelményt az állami kiadások, a nyugdíjkassza, a közalkalmazottak bére és a szociális juttatások csökkentésével lehet teljesíteni, ami homlok egyenest szembe megy a szociáldemokrata pártok hagyományos újraelosztó gazdaságpolitikájával.

Ugyanakkor a számok alapján elvileg erre volna is lehetőség a megszorításokra: Nagy-Britannia adja ugyanis a világ lakosságának 1 százalékát, miközben birtokolja a gazdasági vagyon 4 százalékát és elkölti a világ jóléti kiadásainak 7 százalékát. (Európa egésze esetén ez a három szám 7, 25 és 50 százalék.) Az előző konzervatív brit kormány ennek szellemében indított komoly megszorító politikát, abban bízva, hogy a piaci befektetők díjazni fogják a kiegyensúlyozott kormányzati politikát. Úgy tűnik, a szavazók sikeresnek értékelhettek, mert a Toryk simán hozták az idei választásokat.

Hiteltelenné váltak

A Nobel-díjas Joseph Stiglitz amerikai közgazdász professzor azonban nem ért egyet a WSJ értékelésével - derül ki a baloldali Guradian beszámolójából. Nem a politikai érzék hiányával magyarázza, miért lehet népszerű a megszításokra alapuló gazdaságpolitikát elítélő Corbyn a munkáspártiak szemében, annak ellenére, hogy ez nem ígér választási sikert. Szerinte az olyan balközép kormányok, mint amilyet Tony Blair is vezetett hiteltelenné tették a társadalmi közép erősítéséről szóló ideológiát. Miközben ugyanis erről beszéltek, a kevesek gazdagodását szolgálták.

Egy amerikai felmérés szerint a jómódúakat segítő jövedelemadó-csökkentések miatt az 1890-as évek elejétől kezdve a gazdasági növekedés eredményeit a nyugati társadalmak lakosságának felső 10 százalék tette zsebre. A maradék 90 százalék helyzete három évtizede stagnál. A válság után a balközép pártok csak enyhébb megszorításokat kínáltak jobboldali ellenfeleik gazdaságpolitikájához képest, ám ez nem igazán hiteles, mert a megszorításokat nem érezhetik finomnak azok, akiket sújtanak.

Ez van a hátterében annak, hogy Corbyn lekörözheti a mérsékeltebb elnökjelölteket. Minden bizonnyal a fiatalok közül kerül ki a legtöbb támogatója, mivel ez a társadalmi csoport érzi magát elveszett nemzedéknek, amelyről lemondtak a politika főáramába tartozó pártok. Stiglitz ebben látja egyébként a Görögország és a hitelezők között létrejött, szerinte végrehajthatatlan megállapodás legfőbb hibáját is: a megszorítások folytatásával figyelmen kívül hagyja a nyugdíjasok és az 50 százalékos munkanélküliséggel küszködő fiatalok érdekeit.