Ütközőpályára állt az ECB a berlini kormánnyal szemben, miután olyan részleges véleményt készített a bankunióról, amely szerint erősen központosított, az eurózóna minden pénzintézetére kiterjedő közös felügyeletet kell létrehozni az európai jegybank szervezetén belül. A javaslat szerint az ECB-nek mint ellenőrző hatóságnak jogot kell kapnia arra, hogy tőkeemelésre kötelezze a fizetési gondokkal küszködő bankokat vagy szükség esetén be is zárathassa azokat.

Ez élesen szemben áll a német pénzügyminisztérium álláspontjával, amely szerint a közös felügyeletet alapvetően az illetékes nemzeti hatóságok hálózatának kell ellátnia. Berlin ezt azzal indokolja, hogy egy ennél szorosabb központosítás ellenkezik az európai alapszerződéssel. Az ECB azonban most úgy fogalmaz, hogy egy ilyen hálózat nem lenne elég hatékony, elég gyors és működtetése többe kerülne, mint a központi felügyeleté. A bank álláspontja szerint nincs szükség az alapszerződés módosítására - az elfogadott szabályokat kell újraértelmezni.

Rétestészta

Berlin és Brüsszel, illetve az ECB nézeteltérései a bankunióval kapcsolatban már eddig is komolyan fékezték az új rendszer bevezetését. A tét nagy: a bankunió lehet az eurótagországok szuverenitásának legnagyobb korlátozása a közös európai valuta bevezetése óta. A viták miatt a közös bankfelügyelet indítását egy évvel - idén év végéről 2015 elejéig - elhalasztották.

Az ECB mostani akciója elemzők szerint arra irányul, hogy elszigetelje a német kormányt a decemberi uniós csúcsértekezlet előtt. A tanácskozáson el kellene fogadni a bankunióval kapcsolatos megállapodást, hogy az még a jövő évi európai parlamenti választások és az Európai Bizottság újjáalakulása előtt életbe léphessen.

Kompromisszum

Jörg Asmussen, a bank kormányzótanácsának tagja - aki korábban a Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter munkatársa volt - úgy látja, van esély a kompromisszumra. A közös felügyeletet például kezdhetik a legfontosabb bankokon, majd idővel bővíthetik az ECB ernyője alá kerülő pénzintézetek körét.

Ez a kérdés azért érzékeny, mert Németországban fontos szerepet játszanak a kisebb, erős politikai kapcsolatokkal rendelkező tartományi bankok, miközben Franciaországban például három nagy országos pénzintézet kezében van a piac. A kisbankok bevonása mellett szóló legfőbb érv az, hogy ilyenek csődje miatt kellett uniós hitelért folyamodnia Írországnak és Ciprusnak. Az Anglo Irish, a spanyol Bankia vagy a ciprusi Laiki nem tartozik a nagy halak közé, de nagy galibát okozott.

Kettős mérce?

Jens Weidmann, a német központi bank elnöke vereséget szenvedett az ECB kormányzótanácsának tegnapi kamatdöntő ülésén - értékelte a német sajtó az európai jegybank kamatcsökkentését. Értesülések szerint a testületben a Bundesbank elnöke vezette a döntést ellenző csoportot. Hírek szerint a 23 fős testület jó egynegyede tartozhatott ide - tudósított az MTI.

Weidmann és társai a kamatcsökkentéssel megvárták volna a decembert, amikor az ECB közzéteszi friss 2014-es inflációs prognózisát. Mario Draghi, az ECB elnöke az alacsony inflációval és inflációs várakozásokkal indokolta a kamatvágást.

Németországban az euróövezet átlagának kétszerese az infláció, ezért elemzők szerint bank kamatpolitikája nekik már túl laza. A német központi bank például nemrégiben figyelmeztetett arra, hogy az ingatlanárak nagyon felszöktek sok német városban.

Az ECB csak a válságban lévő dél-európai országokra figyel - mondta Michael Hüther, az IW gazdaságkutató intézet igazgatója. Németországnak káros a nagyon olcsó pénz. Szerinte mindenekelőtt a dél-európai bankok mérlegét kellene megtisztítani a behajthatatlan hitelektől, enélkül semmilyen lépés, így a kamatcsökkentés sem segíthet az eurózóna gazdaságán.