Elvitték az összes whiskyt, tequilát - mondta a Vedomosztyi orosz üzleti lap kérdésére egy orosz tulajdonú kisker-lánc belarusz üzletének vezetője. De nincs mosópor, elfogytak a tisztálkodási cikkek, fogkrémek. A maradék sót és ecetet pedig már a múlt héten elvitték - fogalmazott az üzlet vezetője. Az emberek megrohanták a bankokat is, próbálják pénzüket kézzelfogható vagyonná átváltani.

Az, hogy a termékek elfogytak a piacokról, akár hiperinflációhoz is vezethetnek, aminek már látszanak is az első nyomai: a tapasztalatok szerint a mindennapos fogyasztási cikkek árai 2-3-szorosukra emelkedtek, az üzemanyag 25 százalékkal drágult. Hivatalosan is meglódult már a belarusz infláció: a márciusi 1,9 százalék után áprilisra 4,5 százalékra gyorsult a drágulás üteme, ami májusra 10-15 százalék közé kerülhet.

Kapcsolódó

Csak a bajt tetézi a beavatkozás?

A válság kezelése érdekében a kormányzat is reagált, kedden monopólium alá vették az importtevékenységeket. Ez a döntés azonban tovább súlyosbíthatja a bankszektor helyzetét - véli a legnagyobb orosz pénzintézet, a Szberbank elemzőosztályának vezetője, aki szerint nem lenne meglepő, ha recesszióba fordulna az ország gazdasága a következő pár negyedévben.

Hétfőn a belarusz központi bank 36 százalékkal leértékelte a fehérorosz rubelt, azzal a céllal, hogy a hivatalos árfolyam megegyezzen a piacival. Ezzel párhuzamosan bevezették a bankok számára, hogy az árfolyam nem térhet el két százaléknál nagyobb mértékben ettől az új kurzustól. Ez viszont könnyen ahhoz vezethet, hogy a devizatartalékok hiánya miatt több, különféle árfolyam jelenhet meg az országban a feketepiacon. A leértékelés segíti az exportot, és devizához juttatja az országot - véli ugyanakkor az ország külügyminiszter-helyettese, Alekszandr Gurjanov. Azonban a devalválás könnyen lehet, hogy nem lesz ehhez elegendő, hiszen a pozitív hatásait felemészti a nyomában meglóduló infláció - véli a Trojka Dialog elemzőház vezető szakértője. Ez viszont még további leértékeléshez vezethet, ami így tovább táplálja az inflációs spirált.

A hibás gazdaságpolitika vezetett ide

A probléma forrása orosz vélemények szerint maga Alekszandr Lukasenko államfő és a sajátos belarusz gazdaságpolitika. A tavaly decemberi választási győzelemhez - amikor Lukasenko közel 80 százalékot kapott - rengeteg olyan ígéretet kellett teljesítenie az elnöknek, amelyek hozzájárultak a válsághoz. A választási kampány során a minimálbért például a harmadával emelték meg, ami után nem meglepő, hogy a lakossági jövedelmek az idei első négy hónapban 35 százalékkal emelkedtek.

Ugyan a gazdaság erős növekedést produkált az előző években - ami nyomán az elnök el tudta hitetni a lakossággal, hogy sikeres az általa alkalmazott gazdasági modell -, de ez a bővülés jórészt az állami költekezésének volt köszönhető. A felduzzasztott államadósságot, az export csökkenése nyomán fokozódó folyó fizetési mérleg hiányt viszont már nem tudja finanszírozni az ország, mivel az EU is csak a tiszta választások esetén nyújtott volna pénzügyi segítséget.

Oroszország is hozzájárult viszont a gazdasági siker illúziójához, mivel az alacsonyan tartott nyersanyagárakkal burkoltan támogatta ezt a politikát. Ugyanakkor amint Moszkva elkezdte emelni az árakat, az a fehérorosz folyó fizetési mérleg hiányának növekedéséhez vezetett: a 2006-os deficit még csak a GDP 3,9 százalékra rúgott - ez tavaly már majdnem elérte a 16 százalékot is. Ezen felül, tavaly fordult elő először, hogy nem csak Oroszországgal szemben volt deficites a folyó mérleg (8,1 milliárd dollár hiány), de a világ többi országával szemben is 0,4 milliárd dolláros passzívumot mutatott az egyenleg. Ez elkerülhetetlenül a fehérorosz rubel leértékeléséhez és devizahiányhoz vezetett. Egyébként nemrégiben orosz újságírók előtt is bevallotta a fehérorosz államfő, hogy "helyes, de sérülékeny a mi gazdaságmodellünk" - fogalmazott.

Moszkva segítene - repülhet Lukasenko?

Fehéroroszország a válságból való kilábalás érdekében Moszkvához fordult, ám csalódniuk kellett: Moszkva elutasította Minszk segélykérelmét, de felajánlották, hogy a Jevrazesz (Eurázsiai Gazdasági Együttműködés - Oroszország, Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán gazdasági uniója) krízisalapjából 3-3,5 milliárd dollárt hajlandóak adni (Minszk ennek dupláját kérte) három év alatt - az első, 800 millió dolláros csomag júniusban lenne esedékes.

Azonban Oroszország két feltétel szabott: ezt a forrást nem fordíthatják a fehérorosz rubel stabilizálására, ezért meg kell szüntetni a belarusz valuta különböző árfolyamait, valamint Fehéroroszországnak hozzá kell nyúlnia a belső tartalékaihoz, ami jelen esetben a belarusz vállalatok privatizációját jelenti, melyekre Moszkva már több éve feni fogát - jelenleg a cégek 70 százaléka van állami tulajdonban. Minszk egyébként az IMF-et is felkereste, akik a mentőövért cserébe hasonlóan az állami vagyon privatizációjához ragaszkodnának.

A privatizálható vagyonelemek 7,5 milliárd dollárra rúgnak - a fehérorosz GDP 14 százaléka, és közel kétszerese az ország devizatartalékainak. A jelenlegi állás szerint viszont úgy tűnik, Minszk enged az orosz nyomásnak: a tárgyalásokat már megkezdték a Beltranszgaz 50 százalékának eladásáról - a vevő az orosz gázmonopólium, a Gazprom lenne, amelynek már birtokában van a belarusz gázvállalat másik fele.

Az elemzők is úgy vélik, hogy elkerülhetetlen a privatizáció, a válságot csak leértékeléssel megoldani nem lehet. A magánosítás azonban eléggé népszerűtlen lépés lenne a minszki üzleti körök körében és könnyen lehet - vélik az Economist Intelligence Unit szakértői -, hogy Lukasenko államfő elnöki székébe kerülhet.