BUX
37575

Elkészült a választási győzelem receptje - így lehet legyőzni Orbánt is?

A Financial Times szakírója az elmúlt egy év szavazásai alapján listát készített arról, milyen módszerekkel lehet legyőzni a populista politikusokat. Receptjét a közelgő európai választásokon, így a 2018-as magyarországi szavazáson próbálhatják ki a miniszterelnök-jelöltek.

Komócsin Sándor, 2017. június 25. vasárnap, 15:08

A munkásosztály nem hisz abban, hogy a politikusok vissza tudják hozni azokat az időket, amikor jól fizető állásuk volt, viszont elvárják tőlük, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek. Ezzel a mottóval összegzi mondanivalóját Simon Kuper, a Financial Times szakírója, aki listát készített azokról a módszerekről, amelyek alkalmazása segíthet a populista politikusok - köztük a sokak által ilyennek tartott magyar miniszterelnök - legyőzésében.

Bokszmeccs

A populista és a mérsékelt politikusok közti politikai csata olyan, mint egy hosszú bokszmeccs - véli Kuper. Az előbbiek elvitték az első menetet éppen egy évvel ezelőtt, amikor a 2016. június 23-ai brit függetlenségi népszavazáson váratlan győzelemhez segítették a brexit ügyét. Donald Trump ingatlanmágnás sikerével az USA elnökválasztásán ősszel - szintén meglepetésre - a második mentet is az övék lett.

Az idei év azonban fordulatot hozott. Elsősorban a centrista Emmanuel Macron francia elnökválasztási győzelme megmutatta, hogy a populista ellenfelek - esetében a radikális jobboldali Marine Le Pen - nem legyőzhetetlenek. Ez a siker is váratlan volt: Macron tavaly év végén még a futottak még kategóriájában szerepelt, miközben ellenfele évek óta vezette a népszerűségi listákat.

Legyenek patrióták!

Az első módszer, amely győzelemhez segíthet egy mérsékelt politikust, hogy átveszi a populisták patrióta stílusát. Az utóbbiak ostorozzák a globalizációt, a nemzetek feletti világot, és ehhez sokszor jó muníciót kapnak az ellenfeleiktől. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke például egy második világháborús megemlékezésen nem énekelte az angol himnuszt.

Aki vezetni akar egy országot, annak azt kell sugároznia, hogy szereti azt. Macron például azzal kezdte, hogy EU-s zászlók lengtek a gyűlésein, ám a kampány végén már lelkesen énekelte a Marseillaise-t, kezét a szívére téve, amerikai stílusban.

Ne rasszistázzanak!

A mérsékelt politikának is változásokat kell ígérnie, akárcsak a populistának, ám ezek nem borogatják fel a hagyományos értékeket. A politika főáramába tartozó vezetőknek sokkal többet kell beszélniük a kemény munka becsületéről, a családról és a nemzeti egységről. Az olyan liberális értékeket, mint az emberi jogok vagy az emberek diszkriminációjának elutasítása, kevesebbet kell emlegetniük.

Ne minősítsék a populista szavazókat rasszistának! Sokan közülük persze azok, míg mások nem. Ha azonban folyton azt vágják a fejükhöz, hogy rasszisták, akkor gyorsan elfordulnak attól, akitől ezzel revolverezi őket. Nem figyelnek rá, és keresnek valaki mást, akiről úgy gondolják, hogy nyitott a bajaikra.

Kuper idézi Joan Williamst, a White Working Class című könyv szerzőjét, aki azt ajánlja a politikusoknak, hogy hagyják a választókat szabadon engedni a dühüket. A munkásosztály tagjai úgy gondolják, hogy az országuk elitjének kötelessége szóvá tenni az őket érő társadalmi igazságtalanságokat, azt, hogy bár lejjebb vannak másoknál a társadalmi ranglétrán, ők is érnek annyit, mint mások. Okos az a politikus, aki igyekszik megfelelni ennek az igénynek.

Mutassanak tiszteletet!

Hangsúlyozzák, hogy figyelnek a szavazóikra - szól Kuper következő javaslata a politikusoknak. Macron jól csinálta ezt, amikor a Whirpool Amiens-ben lévő gyárában dühös tömeg várta. A tévéfelvételein egy kicsi ember látszott nagydarab melósok között, akik hevesen vitatkoztak vele. Ezzel a képpel azt sugallta, hogy ő a jövő politikusa Franciaországban.

A munkásosztály tagjai nem feltétlenül hiszik el bármelyik politikusnak, hogy a kormányzása nyomán jó fizetést kínáló álláshoz jutnak. De azt érezni akarják, hogy a vezetőjük együtt érez velük. Trump megadta nekik ezt a feelinget.

Ezzel szemben a politika főáramába tartozó vezetők hajlamosak papolni nekik: képezzék tovább magukat, hagyják el megszokott környezetüket, ha ott nincsenek munkalehetőségek, egyenek egészséges élteleket stb. Ezzel azt üzenik, hogy nem tisztelik őket, mert szarul keresnek, öregek, alulképzettek, nyomorult környéken laknak, szörnyű az ízlésük, elhízottak, és egyébként is hamarosan leírják őket a robotok.

Legyenek természetesek!

Hillary Clinton elvesztett kampánya az USA-ban bebizonyította, hogy a választás nem egyetemi vizsga. Kevés szavazót érdekelnek a tények és nem annak alapján húzza be az X-et az egyik vagy a másik jelölt neve mellé, hogy a tények melyiküket igazolják.

Ugyanez a helyzet a programokkal. A mai szavazók nem hisznek abban, hogy a szakpolitikai - fejlesztési, oktatási, egészségügyi - programok megoldhatják a bajaikat. Olyan kormányokat látnak évtizedek óta, amelyek erőtlenek a globális társadalmi erőkkel, a bevándorlással, a terrorizmussal és a multinacionális cégekkel szemben. Ezért nem sokat törődnek a szakpolitikai ígéretekkel.

Ehelyett olyan víziót kell nyújtani a szavazóknak, amely nekik is helyet kínál világban. Trump Make America Great Again szlogenje pontosan megfelelt ennek a célnak.

Ne szedjék meg magukat!

Kuper felhívja a figyelmet arra is, hogy manapság inkább képekkel kell kommunikálni, mint szövegekkel. A tömegoktatás megjelenése előtt pontosan ez volt a helyzet és ez az állapot visszatért. Macron erre is adott egy jó példát azzal a tévéfelvétellel, amelyen kollégái csoportja felé haladva először Trumpot vette célba, majd látványosan váltott, és Angela Merkel német kancellárt köszöntötte.

A gazdag politikusok - azaz nem a gazdag üzletemberek, hanem az olyan politikusok, akik politikából élve váltak jómódúvá -, elvesztik a választásokat. Kuper szerint ezért nem Francois Fillon vezeti Franciaországot vagy Hillary Clinton az USA-t. Egy éve José Manuel Barroso, az Európai Bizottság előző elnöke elfogadta a Goldman Sachs igen jól fizetett állásajánlatát. Ezzel feladott egy nagyon magas labdát a brexit mellett kampányolóknak.

Mutogassanak Trumpra!

Nate Silver amerikai statisztikus kimutatta, hogy a nyugat-európai országokban csökkent a populizmus vonzereje, amióta Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást. A matek persze nem szoros korrelációról tanúskodik, de a politikában nincs is erre szükség.

Elég hatásos volt például a francia elnökválasztáson azzal érvelni, hogy ha a radikális jobboldal győz, akkor ugyanolyan káosz lesz Párizsban, mint amilyet Trump hozott a washingtoni Fehér Házba és a fél világba. Nem véletlen, hogy az elnök demokrata ellenfelei minden erejükkel igyekeznek a káosz szinonimájává tenni a Trump szót.

A bokszban a kitartás pontokat érő erény - tér Kuper vissza cikke végén eredeti hasonlatához. Ezért populizmus és a mérsékelt politika elhúzódó meccsében csúnyán elhasalhat, aki a szép új világ eljövetelét győzelme másnapjára ígéri.