A korábbi várakozások arról szóltak, hogy 2014 lesz az az év, amelyben megerősödik az eurózóna kilátása, megindulnak a befektetések és a munkahelyteremtés. Ehelyett a GDP növekedése lényegében leállt április és június között, a közös európai valutát használó országok lemaradóban vannak a világ más fejlett térségeivel összehasonlítva és felvetődik a kérdés, hogy eleget tesznek-e a döntéshozók a helyzet javítása érdekében.

Pontosabban arra keresik a választ az elemzők, hogy mekkora veszélyt jelent az eurózóna gazdaságának két makacsul kitartó káros jelensége: a stagnálás és a defláció - írja a Financial Times. Az övezet gazdaági teljesítménye még mindig messze elmarad a 2008-2009-es pénzügyi válság előtti szinttől, a munkanélküliségi ráta kétszerese az akkorinak és számos ország jelentős adósság alatt nyög.

Tények egymás mellett

Egymással párhuzamosan nézve az egyes országok GDP-adatát világosan látszik, hogy az eurózóna megbotlott 2014 második negyedében. A német gazdaság, amely egymaga az övezet teljes teljesítményének 30 százalékát adja, 0,2 százalékkal zsugorodott. Franciaország a második egymást követő negyedévben jelentett stagnálást. Mindkét adat rosszabb a vártnál, miközben a két ország állítja elő az övezet termékeinek és szolgáltatásainak több mint felét.

Olaszország, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága visszacsúszott a recesszióba. Hat éven belül immáron harmadszor fordul ez elő. Igaz ugyan, hogy Spanyolország és Portugália viszonylag erős GDP-bővülést produkált, ám ezek nagyon mélyről próbálnak felkapaszkodni, és ha ez sikerül is nekik, akkor sem elég fajsúlyosak ahhoz, hogy irányt szabjanak az eurózóna teljesítményének. Sőt: ha az övezet centrumországai nem térnek magukhoz, akkor a perifériáján lévők növekedése is el fog akadni.

Megingás és leragadás

Sok közgazdász úgy véli, hogy Németország esetén csupán egy átmeneti botlás történt április és június között. Az első negyedév szokatlanul erős volt (a GDP 0,7 százalékkal bővült), így a lendület egy részének elvesztése borítékolható volt. A vártnál persze nagyobb lett a fékezés, amit nem kis részben az Ukrajna körüli geopolitikai feszültség kiéleződése indokol. Ez fékezte az exportot és a befektetéseket, továbbá igencsak lehangolta a gazdaság szereplőit. Ugyanakkor a fogyasztás jól alakult, ami azt sejteti, hogy a harmadik negyedévet könnyebben veheti a német gazdaság.

Franciaország és Olaszország már komolyabb bajban vannak. Tőlük az év második felében sem várnak növekedést a szakértők. A párizsi kormány még mindig adós gazdasági stratégiájával, ami elég meggyőző lenne a hazai és külföldi befektetői bizalom helyreállításához - véli Gilles Moec, a Deutsche Bank elemzője. Szerinte Franciaország egyszerűen elakadt. Olaszország hasonló cipőben jár.

Ellentmondó jelzések

A várható növekedést előre jelző mutatók ellentmondanak egymásnak. Az eurózóna beszerzési menedzserindexe júliusban erős volt, míg a ZEW hangulatindex Németország esetén 2012 óta nem látott alacsony szintre esett. Az Európai Központi Bank (ECB) egyszázalékos éves növekedési előrejelzése az elmúlt hónapok fejleményeinek tükrében immáron kissé optimistának tűnik.

A GDP-adatok arra utalnak, hogy az eurózónának némi makrogazdasági ösztönzésre van szüksége - hangoztatja Guntram Wolff közgazdász professzor, a Bruegel Intézet igazgatója. Szerinte az ECB-nek monetáris enyhítési lépéseket kell tennie, Németországnak pedig növelnie kell a befektetéseket.

Mario Draghi, az ECB elnöke a hónap elején tartott sajtótájékoztatóján elismerte, hogy az eurózóna kilábalása egyenetlen és gyenge. Ezért azonban az övezet országainak kormányait hibáztatta, amelyek nem hajtanak végre kellően mély strukturális reformokat. A versenyképességet javító változtatások nélkül hatástalanok lennének a monetáris lépések.

Az év végére kiderül

Az elemzők ennek alapján arra számítanak, hogy az ECB nem lazítja tovább monetáris politikáját a tél beköszönte előtt. Megvárják, hogy a beavatkozás lehetőségének júniusi meglebegtetése hat-e a gazdaság szereplőire. Emellett addigra elkészül az európai bankok stressztesztje - ha ennek alapján erősnek bizonyulnak a pénzintézetek, az erősítheti egymás iránti bizalmukat, ami a hitelezés felfutásához vezethet. Végül az ECB döntéshozói reménykedhetnek az euró némi gyengülésében is.

A pesszimista elemzők szerint azonban hibát követ el a bank azzal, ha pusztán ezeket a megfontolásokat veszi figyelembe. Ezen a véleményen van Ken Wattret, a BNP Paribas elemzője, aki felhívja a figyelmet arra, hogy minél később kap hátszelet az eurózóna gazdasága, annál gyengébb lehet a gazdaságösztönzés hatása. Ha a kétkedőknek igazuk lesz, akkor az év végére megpuhulhatnak a ECB monetáris tanácsában helyet foglaló héják - elsősorban a Budesbank első embere, Jens Wiedmann -, gyengülhet ellenállásuk a monetáris enyhítési intézkedésekkel szemben.