Alapvetően elhibázottnak tartja a görög krízis kezelését Clive Crook, a Bloomberg publicistája, aki úgy véli: a válságkezelés eddigi módszere egyfajta szándékos, folyamatos pánikkeltésre alapul, amelynek célja, hogy rábírja az EU fegyelmezetlen, bajban lévő országait a kemény intézkedések meghozatalára. Ha a hét elején elfogadott második hitelcsomag működne, az azokat lepné meg a legjobban, akik kitalálták - véli az elemző.

A terv a magánhitelezőktől még a néhány héttel ezelőtt jelzettnél is nagyobb áldozatokat vár: nominálisan 50 helyett 53,5 százalékkal csökkennek követeléseik, nettó jelenértéken 70 helyett 75 százalékkal. A donor országok, amelyek az elmúlt hónapokban tiltakoztak minden további anyagi támogatás ellen, mégis többet adnak: csökkentik az első EU-IMF hitel kamatát és az ECB, illetve az eurózónás központi bankok lemondanak görög kötvényeiken elérhető hasznukról.

Brutális, mégis törékeny

E brutális lépések ellenére a program törékeny. Ha nem jelentkezik elég pénzintézet az "önkéntes" kötvénycserére, akkor előröl lehet kezdeni az egész program kidolgozását. Ugyanez a helyzet, ha az áprilisi választások nyomán olyan politikai hatalom alakul ki Görögországban, amely nem óhajtja végrehajtani a kemény megszorításokat, a minimálbér csökkentését vagy az adósságszolgálat előtérbe helyezését, nem fogadja el, hogy az uniós ellenőrök folyamatosan ellenőrizzék a költségvetés végrehajtását stb.

Az EU végül is azt választotta, hogy továbbra is próbálja áthámozni magát a bonyolult válságon: nem tesz eleget ahhoz, hogy megoldja a problémát, és minden lépését látványos, drámai politikai alkudozások közepette teszi meg. E módszer mellett azzal érvelnek, hogy eddig sikerült elkerülni a görög állam rendezetlen csődjét, és elég nyomást gyakoroltak az athéni döntéshozókra - és más országok kormányára - ahhoz, hogy hozzálássanak a régóta halogatott reformokhoz.

Hozzá nem értés vagy cinizmus

Crook szerint e mögött az érvelés mögött vagy a teljes hozzá nem értés, vagy egy meglehetősen cinikus logika lehet. Az utóbbi így szól: hizlaljunk fel egy kezelhető problémát válsággá, amely már-már kezelhetetlen rombolással jár. Ez majd kellő félelmet kelt a politikusokban ahhoz, hogy hozzálássanak a gazdaságpolitika kiigazításához.

A kezdeti likviditási pánik - amikor a kormányok nehezen jutottak forráshoz a kötvénypiacokon - így átfordult fizetési válsággá - amikor az adósságterhek tarthatatlan szintre ugrották. A probléma ez követően beépült a hitelkamatokba, és ha ezek elég sokáig magasak maradnak, akkor fizetőképes államok - például Spanyolország és Olaszország - szintén bajba kerülhetnek.

Saját csapdájukba estek

Látszólag csak a hülye gondolhatja, hogy az EU ekkora felfordulást akart, mégis úgy tűnik, hogy hajlandó lehet bevállalni az őrült kockázatot. Uniós tisztviselők is kételkednek a görög válságkezelés sikerében, a pénzügyminiszterek olyan biztosítékokat fogadtak el - az állandóan Athénban tartózkodó, a görög költségvetést folyamatosan ellenőrző uniós bizottság felállítása, illetve a letéti számla bevezetése, amelyről a kormány minden egyéb belföldi kiadását megelőzően az adósságtörlesztés részleteit fizetik ki -, amelyekkel bármikor kihúzhatja a szőnyeget a görögök lába alól.

Ez megtörténne, az maximális szintre emelné az előbb említett tudatos pánikkeltés hatását, de egyben katasztrófához vezetne. A kötvényhozamok elszállnának, ami megrendítené a még mindig alultőkésített európai bankokat, miközben az európai biztonsági alapban (EFSF) jó ha harmad annyi tőke van, amennyire egy ilyen összeomlás kezeléséhez szükség lenne - véli a Bloomberg publicistája.

Leírni minden adósságot, most!

Görögország elég kicsi ahhoz, hogy pénzügyi rohadását most még meg lehessen állítani - véli a Bloomberg elemzője. Az ország minden magán- és nem magánkézben lévő adósságát teljesen le kell írni. Addig, amíg az athéni kormány nem tud a költségvetés elsődleges egyenlegében többletet elérni vagy hitelt felvenni a kötvénypiacokon - amihez némi GDP-növekedésre lenne szüksége -, Európának elfogadható feltételekkel pénzügyi támogatást kell nyújtania Görögországnak.

Az eurózóna elhagyását el kell kerülni - a bérek ugyan csökkennének, de a drahma visszahozatala túl sok nyitott kérdés vetne fel, ami túl nagy kockázattal járna. Az EU-nak késznek kell lennie arra, hogy szükség esetén ugyanígy járjon el Írország és Portugália esetén.

Jónak mondja...

A megoldásnak együtt kell járnia a bankok újratőkésítésével és a stabilitási alap tőkéjének, pénzügyi erejének jelentős bővítésével. Ha az európai vezetők mindezt megtennék, akkor jelentősen csökkenne a pánik, Spanyolország, Olaszország és az unió egésze visszaléphetne a szakadék széléről. A dolog sokba kerülne az európai adófizetőknek, de sokkal kevesebbe, mint ha ez a hazárdjáték a pénzpiacokkal - amelyben mindkét fél arra játszik, hogy a másik ijed meg előbb, és fizetik ki a cechet -, komolyan rosszra fordulna.

Sajátos módon Crook érvelésének logikáját támasztja alá a német kormány háza tájáról érkezett legfrissebb információ. A Steffen Seibert, Angela Merkel kancellár szóvivője kijelentette, hogy Berlin továbbra sem látja szükségét a júliustól felálló állandó európai stabilitási alap, az ESM 500 milliárd eurós tőkéje megemelésének - jelentette a Financial Times. Az IMF és a 16 tagú eurózóna többi országa jó ideje próbálja rávenni a német kormányt, hogy változtasson ezen az álláspontján.